Juhász Sándor: Egy nemzetközi karrier kezdete

Az egyetemes művészettörténet egyik jelentős szereplője a magyar születésű Moholy-Nagy László (1895-1946), aki a 20. századi avantgárd művészet nemzetközileg elismert alkotói közé tartozik. A festészet, a szobrászat, a fotóművészet területén egyaránt otthonosan mozgó művész munkásságából főleg a németországi Bauhausban és az utána következő évtizedekben készült alkotások ismertek, ezért is jelentős a Nemzeti Galériában látható kiállítás, mely a kezdeti évek munkáiból ad válogatást.A tárlat kezdeményezője és egyben kurátora egy kanadai művészettörténész, Botár Olivér, aki az anyagot először az Amerikai Egyesült Államokban állította ki; ezt követte Pécs és Budapest. A tárlat elsősorban a művész hazai és németországi tevékenységét mutatja be 1916 és 1923 között. A jogásznak készülő Moholy-Nagy pályakezdését azok a rajzolt és festett tábori képeslapok jelentik, melyeket az orosz frontról küldött haza az első világháború idején. A katonaévek több száz vázlatlapjából a kiállításon jó két tucat látható (Önarckép, Fedezékben). Ezeknél sokkal érdekesebbek azok a művek, melyek Berény Róbert szabadiskolájában, illetve annak hatása alatt készültek. A hazai gyűjteményekből származó rajzok mellett (Cím nélküli női akt, Ülő férfi) igazi ritkaságnak tekinthetők azok a nagyméretű olajfestmények, melyeket Uitz Béla, Bortnyik Sándor és társaik műveihez hasonlóan a felületek geometrikus idomokká való átalakítása jellemez. A Hattula Moholy-Nagy gyűjteményből (Zürich) érkezett Tájkép és az Ipari táj jól szemlélteti ezt a törekvést. Összehasonlítási alapot képez Bortnyik 1919-ben készült Sárga-zöld tájképe (Janus Pannonius Múzeum, Pécs), mely nem véletlenül került a tárlaton Moholy-Nagy két tájképe mellé. A magyarországi kiállításra különben is jellemző, hogy a művész korai alkotásaihoz nagyszámban felsorakoztatja a kortárs magyar avantgárd legjobbjait, többek között, Mattis-Teutsch János, Tihanyi Lajos, Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Scheiber Hugó, Kádár Béla és mások hasonló útkereső periódusából származó munkáit. Ezzel lehetőséget teremt annak a művészeti közegnek a megismerésére, melyben Moholy-Nagy munkái születtek.
Kompozíciós útkeresését jól szemlélteti az 1918 körül készült Drótakadály címet viselő rajz, mely több mint egy háborús jelenet, egy kísérlet része. „Annak érdekében, hogy megpróbáljam kifejezni a térbeliséget, kiegészítő vonalakat használtam olyan helyeken, ahol rendesen nem használnak vonalakat. Az eredmény egy az új problémák megoldásához használható, jellegzetes térbeli minőség bonyolult hálózata lett. Például e hálózat segítségével, ki tudom fejezni az ég gömbszerű kerekségét, mint egy labda belsejét.” – írja önéletrajzi írásában. Ezek alapján a rajz – a kubistákhoz és a futuristákhoz hasonlóan egyesített képi szerkezetben – talajt és az eget ábrázol, inkább egy hegyes-dombos látkép, mint csatatéri jelenet.
Moholy-Nagy László 1919 decemberében hagyta el Magyarországot, és egy rövid bécsi tartózkodás után Berlinben települt le, ahol művészetére a dadaizmus, majd az orosz konstruktivizmus gyakorolt hatást. Az ismertséget a művész számára az 1922-es év eleje hozta meg. A tekintélyes német Der Sturm folyóirat kiadója, Herwarth Walden a galériájában rendezte meg, az addig szinte ismeretlen Moholy-Nagy és honfitársa, a szobrász-festő Péri László közös kiállítását. Moholy-Nagy ezzel nemcsak bekerült Berlin legrangosabb avantgárd galériájába, de művészeti írásai és munkái is megjelentek a folyóiratban. A kiállított dokumentumok között található a Der Sturm 1923. évi 9. számának címlapja, melyen a művész egy korai festményének (Nagy kerék, 1920-21) linómetszet variációja látható.
A tárlat egyik legfontosabb műve az 1922-ben készült Architektúra I. (The Salgo Trust for Education, New York). Ez Moholy-Nagy életművében talán az első olyan festmény, mely a hagyományos figurativitás teljes elutasítását képviseli. Az áttetsző síkok, és félkörök egymásra illesztésével szerkesztett konstrukció térfelfogása El Liszickij és Málevics festményeire vezethető vissza. A kép hátoldalán egy korábbi, eredetileg lefedett, de befejezettnek tűnő alkotás található – Vasúti kocsi szántófölddel és 3-mal -, mely a művészi útkeresését teszi láthatóvá.
Moholy-Nagy László korai korszakát bemutató kiállítás és Botár Olivér professzor tollából megjelentetett katalógus, a művészettörténet egy régóta fennálló tartozását törleszti, hazai és nemzetközi tekintetben egyaránt.