Juhász Sándor: Egy varázslatos különc a Szépművészeti Múzeumban

„Az emberek azt hiszik, excentrikus vagyok, és közben elfelejtik, hogy amit csinálok, saját természetes kifejezésmódom. Miért nem teheti az ember azt, amit egy virág, ami jólesik neki?” – így kérdezett vissza kritikusaira az osztrák Friedensreich Hundertwasser (1928–2000), a 20. század egyik legkülönösebb művészegyénisége. Autodidakta festő, grafikus és építész volt, mivel nyugodtan elfelejthetjük azt a három hónapot, melyet a bécsi Képzőművészeti Akadémián töltött; bár itt cserélte fel polgári nevét (Friedrich Stowasser) a hangzatos jelentéssel bíró művésznévre. Széleskörű ismertségre épületeivel tett szert, amelyek a mai napig turistalátványosságok. Építészként szülővárosában, Bécsben debütált egy szociális bérház tervezésével 1985-ben. Később számos megrendelést kapott lakóház, iskola, korház, ipari létesítmény átalakítására vagy építésére. A szecesszión nevelkedett Hundertwasser organikus vonalai, a színek és formák tobzódása nemcsak épületeiben, de festményein és grafikáin is meghatározók voltak már az 50-es évek elejétől fogva. Szerinte, az egyenes vonal természetidegen, sőt, „istentelen”. Műveinek gyakori témája egy álomszerű paradicsomi világ, tele növénnyel, napfénnyel, szikrázó színekkel, amelyre számtalan példa látható a Szépművészeti Múzeum mostani tárlatán. A Hundertwasser hagyatékot gondozó KunstHausWien gyűjteményéből válogatott több mint száz alkotás jelentős része sokszorosított grafika, de festmény, kárpit, festett papírsárkány, könyv- és bélyegterv is szerepel a kiállításon, amely egy örökké kísérletező művész munkásságát tárja a látogató elé. Hundertwasser életfilozófiája az ember és az őt körülvevő környezet harmóniájának megteremtése volt, melynek propagálására minden eszközt felhasznált. Művei, írásai, nyilatkozata, életmódja már akkor ezt hirdette, amikor a zöld- és ökomozgalmak még messze nem voltak divatban. Világcsavargásai során 1961-ben jutott el első alkalommal Japánba, ahol igazán elemében érezhette magát, mivel a japán művészet alapvető törekvése a természettel való összhang megteremtése. Japán felesége révén ismerkedett meg a legjobb helyi fametsző műhelyekkel és kezdett el meszeteket készíteni, melyekből néhány a kiállítás anyagában is szerepel. Az 1973-ban készült „Nana Hyaku Mizu”, vagyis „ A Hét Hundertwasser” mappa színes lapjai nemcsak a technikával kötődnek Japánhoz, de a művész az egyes lapok és a mappa nevét is japán nyelven adta meg.
Külön figyelmet érdemel a kiállítás installációja, amely a hundertwasseri alapelveket igyekszik követni. A térbe helyezett, hullámos tetejű, foltosra maratott acélparavánok lekopott sziklafal hatását keltik. A süppedő szőnyeggel borított padló olyan, mintha a természetben járnánk. A terem visszafogott világítása lehetővé teszi a művek fénnyel való kiemelését, melyek néhány centiméterre a faltól, szinte lebegnek a térben. Ebben a különös hangulatú enteriőrben ismerkedhet meg a látogató Hundertwasser sajátos világával.
(A kiállítás január 13-ig tekinthető meg)