Szinte nem telik el év úgy, hogy valahol a világban ne rendeznének Leonardo kiállítást. Most a reneszánsz mester főműveivel rendelkező Louvre lépett színre, amely a repertoárján tartott Mona Lisa mellett egy nagyszabású ideiglenes tárlatot szentelt az itáliai művésznek. Az esemény apropója a nemrég restaurált Szűz és a gyermek Szent Annával című festmény volt.
Aki már korábbról ismerte a képet, az alaposan meglepődhetett, hiszen majd ötszáz év és egy rosszul sikerült restaurálás nyomaitól szabadították meg. A helyreállítás igénye már jó 15 évvel ezelőtt felmerült, de a szakemberek attól tartottak, hogy a Leonardo képeket jellemző sfumato, a színek és formák közti kontúrokat feloldó párás átmenet megsérülhet. A Louvre végül 2009-ben döntött: belevágnak a munkába és létrehoznak egy tudományos bizottságot a festmény restaurálására. Az előkészítő vizsgálatok során alaposan szemügyre vették a nyárfára festett művet és a legnagyobb meglepetésre három vázlatot találtak a tábla hátulsó oldalán. Egy ló fejét, egy fél koponyát és a gyermek Jézust báránnyal. Nagyon valószínű, hogy a rajzok a mester kezétől származnak. A báránnyal játszó gyermek az előlapon megfestett jelenethez, a lófej azokhoz a tanulmányokhoz hasonló, melyeket az elveszett Anghiari csatához készített a művész.A festmény helyreállítása tizennyolc hónapot vett igénybe, és nem volt zökkenőmentes. Komoly vitákra enged következtetni, hogy a bizottság két kiváló szakértője a tavalyi évben lemondott. A sajtó megszellőztette, hogy a két restaurálási szaktekintély, Jean-Michel Cuzin és Segolene Bergeon Langle szerint a helyreállítás szembe megy Leonardo eredeti elképzelésével.A Louvre nem kommentálta az eseményt. Az elkészült mű láttán Langle visszafogottan nyilatkozott, csak részben értett egyet a végeredménnyel. Szakmai berkekben bizonyára tovább folynak viták arról, mennyire sikerült az eredeti állapot visszaállítása, de laikusként megállapítható: a most látható festmény sokkal hatásosabb, mint restaurálás előtt.
A képet Leonardo 1503-ban Firenzében kezdte el festeni, de már korábban foglalkoztatta a kompozíció gondolata; Isabella d’Este levelezése már 1501-ben említést tesz róla. A rá jellemző alapossággal látott neki a feladatnak. Erről tanúskodik a kiállításon látható és különböző gyűjteményekből származó mintegy százharminc, a festményhez készült vázlat, előkészítő rajz, tájtanulmány és egyéb feljegyzés, amelyek segítségével nyomon követhető a koncepció kialakulása. Példákat látunk kortársainak Szent Anna ábrázolásaiból és Leonardo festménye után készült másolatokról, azok variációiról. A főhelyen lévő festmény mellet a londoni National Gallery tulajdonát képező, úgynevezett „Burlington House karton” szerepel. A nagyméretű Leonardo rajz (141.5 x 104.6 cm) a művész egy korábbi,1499-1500 körüli kompozíciós elképzelését tükrözi, melyen a festményről ismert alakok más pozícióban helyezkednek el, és bárány helyett a gyermek Keresztelő János szerepel. A festmény eredetileg a firenzei szervita kolostor számára készült, de Leonardo soha nem adta ki a kezéből. Utazásai során mindvégig magánál tartotta és élete végéig dolgozott rajta. Halála után (1519) a festmény I. Ferenc francia király gyűjteményébe került, így ma a Louvre tulajdona. A restaurálásról, Leonardo munkamódszeréről, a kép elemzéséről érdekes videó tekinthető meg a kiállításon. Például, megismerhető az eljárás, ahogy a méretarányos kartonról a kompozíció átkerül a lealapozott fatáblára. A festmény nem minden részlete befejezett, erre a videó is kitér. (A „befejezetlenség” alatt azt kell érteni, hogy egyes részek nincsenek azzal a hihetetlen aprólékos műgonddal megfestve, melynek igényét a művész tökéletesség iránti vágya sarkalta.) A kompozíció értelmezésében is kapunk némi útmutatást, a témában jobban elmélyülni szándékozók számos tanulmányt találnak a szakirodalomban. Művészettörténészek mellett olyanok is véleményt alkottak a képről, mint a pszichoanalitikus Sigmund Freud (Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke, Esszék, Gondolat kiadó, 1982) A kiállítás második felében Leonardo egyéb festményei és azok másolatai láthatók. A sort a Louvre Sziklás Madonnája nyitja, majd a múzeum másik büszkesége, a Keresztelő Szent János következik. Ezután a mester legismertebb műve, pontosabban annak korabeli stúdió másolata, a Mona Lisa kerül a látogató szeme elé. A Prado tulajdonát képező festményről már két írásban is részletesen beszámoltam (Artportál, február 28., március 15.), most csak annyit, hogy az eredetivel párhuzamosan készült és felbukkanása néhány dologban átértékelte a szakma Leonardo munkásságáról vallott nézeteit. A kép most szerényen húzódik meg a másolatok sorában, pedig majdnem elvitte a „show-t” a Szent Katalin elöl. A médiában el is vitte, még a bulvársajtó is hónapokon keresztül foglalkozott vele és szenzációként tálalta. A szépen restaurált másolat rögtön kiragyogna a tömegből, ha mellé kerülne az eredeti.A Louvre nem (csak) önvédelemből hagyta megszokott helyén Leonardo remekét. A múzeum majd kilenc millió látogatót fogad évente és szinte mindenki látni akarja a sejtelmes mosolyú hölgyet. A kiállítás termei nem bírnák el ezt a rohamot. Így kénytelenek vagyunk a pinceszint és az első emelet közt ingázni, hogy összehasonlítsuk a két alkotást. A kiállítás lezárásaként Leonardo hatása figyelhető meg Eugène Delacroix, Edgar Degas, Max Ernst és mások képein. „Ez a tárlat egy tudományos workshop” – mondta Vincent Delieuvin, a kiállítás kurátora. Valóban az, érdekes és informatív. Egy másik rendkívüli kiállításra szeretném felhívni a figyelmet, amely szintén a Louvreépületében található. A New York-i Metropolitan Museum gyűjteményéből mutatnak be negyvenhét oldalt Berry herceg hóráskönyvéből (Belles Heures du Duc de Berry). A magáncélra használt, kézzel írott imádságos könyvet a németalföldi születésű Limbourg testvérek illusztrálták. A tintával, temperával, arannyal festett miniatúrákkal díszített könyv 1409-re készült el. A gótikus stílusú parányi képek olyan részletgazdagok, hogy érdemes magunkkal vinni nagyítót a kiállításra. Az eseményhez nagyszerű kedvcsináló a MET 2010-ben megrendezett tárlatáról készült videó. (Mindkét kiállítás június 25.-ig tekinthető meg.)