A KBC Bank jóvoltából James Ensor (1860–1949) grafikai munkásságával ismerkedhet meg a látogató a Kogart Ház második emeletén megrendezett kiállításon. A bank gyűjteményéből bemutatott negyven alkotás majd mindegyike rézkarc, néhány festményt leszámítva.
Ensor a 19. század végi belga képzőművészet egyik legfontosabb alakja, a késő romantika és a szimbolizmus korának művésze, de festményei alapján leginkább az expresszionizmus előfutárának tekinthető – elsősorban a német expresszionisták tartották példaképüknek. Társaságkerülő, befelé forduló ember, aki a brüsszeli Királyi Akadémián töltött rövid időszakot leszámítva szülővárosában, Oostendében élt. Rövid útkeresés után talált rá sajátos képi világára; csontvázak, démonok, maszkos alakok népesítik be képeit, melyek szinte névjegyévé váltak. Kedvenc témái közé tartozó karneváli jelenetek, mondhatni, az utcán hevertek, mivel a maszkos farsangi felvonulásnak nagy hagyománya van a belga tengerpart közkedvelt üdülővárosában. A téma és a formavilág az életből ellesett pillanatok, de a szatíra, a sértődöttség, a társadalomkritika a művész sajátjaként kerültek képeire.
„Ensor első maszkos alakjának születési dátuma 1884 – meséli Szabó Noémi, a kiállítás kurátora –, ekkor készült a Megbotránkozott Maszkok címet viselő festmény. A mostani tárlaton a kép rézkarcváltozata szerepel, mely 1895-ben készült. Ensornál ez nem meglepő, mivel gyakran készített karcokat festményeiről több év távlatából. Néhánynak művészettörténeti jelentősége is van, mint például az itt látható Krisztus bevonulása Brüsszelbe. Az eredeti nagyméretű festmény (Getty Museum, Los Angeles) Ensor főművének tekinthető. A képen ábrázolt Krisztus szinte elveszik az őt körülvevő tömegben, melyben a társadalom minden rétege képviselteti magát; katonák, utcalányok, polgárok, orvosok, az ekkor ébredező munkásosztály tüntető csoportjai. A mű botrányt kavart, még a legprogresszívebb hazai kortárscsoport sem volt hajlandó kiállítani. Valószínűleg, nem a társadalomkritika, vagy a festmény expresszív, nagyon laza, színes festésmódja ellen volt kifogásuk, hanem a Krisztusban önmagát ábrázoló Ensor mártíromságának definiálásáról. Egyébként, a művész egész életére jellemző, hogy magát mártírnak tekintette, aki szenved a meg nem értettségtől, a kritikusoktól, a különböző társadalmi anomáliáktól. Az 1898-ban készült rézkarc azért nagyon fontos, mert rögzíti a festménynek azt az eredeti állapotát (1889), melyet 1929-ben átfestett a művész, mikor végre kiállításra került az alkotás.”
A tárlaton olyan önálló, nem festmények után készült karcok is szerepelnek, mint például az Edgar Allen Poe novellája ihlette Bice-Béka Bosszúja, vagy a Halál uralkodik a hét főbűn felett címet viselő sorozat. A bűnök ábrázolásának Németalföldön tradíciója van, gondoljunk csak Pieter Brueghel néhány festményére, akinek egyedi világa valószínűleg hatással volt Ensor egész művészetére. Sajátos értelmezésű bibliai és vallási témákat feldolgozó karcai híven tükrözik antiklerikális szemléletét. Ensor nemcsak az egyházzal szemben volt szkeptikus, hanem az összes tudománnyal, ide értve a művészetet is. A kiállításon szerepel egy korai, 1882-es festménye az oostendei piacról. A sötét színvilágú kép egy lazán megfestett impresszionista alkotás. Ensornak gyorsan elege lett ebből az irányzatból, elfordult tőle, sőt a következőt írta: „Undorodom a fény szétbontásától, ez megöli az érzelmet és a friss egyéni látást. Elítélek minden módszert, minden mértéket vagy erőszakolt tanítást. Minden művészeti szabály, kánon a halált okádja. Az ész a művészet ellensége.” Konok makacssággal járta sajátos útját, nem véletlen, hogy igazából egyik művészeti áramlatba sem sorolható.
A kiállítás főműve egyértelműen a Pierrot és Csontváz (1905). Szabó Noémi szerint: „Tipikus Ensor kompozíció, középen van egy kvázi áldozat, akit körülvesznek és gúnyolnak, tulajdonképpen a sírba kergetnek ezek a démonikus csontvázfigurák. Ez a képszerkesztési recept gyakran előfordul a művész alkotásain. Valószínűleg, ennek önéletrajzi és személyiségbeli okai vannak. A kép Ensor festészetének nagyszerű példája, jól mutatja azokat a stílusjegyeket, melyek később kivívták az expresszionisták elismerését.”
Hazánkban nemigen látható Ensor alkotás, ezért érdemes a február 26-ig nyitva tartó kiállítás adta lehetőséget megragadni.