Reneszánsz remekművek expresszív nőiességre hangolva. Szemethy Orsi legújabb festményei.
Szemethy Orsi legújabb munkáiból válogatott a Spiritusz Galéria mostani kiállítása. A tucatnyi festmény majd mindegyike egy-egy ismert itáliai reneszánsz mester és a 18. századi Giambattista Tiepolo műveinek parafrázisa.
Raffaello, Verrocchio vagy Leonardo Madonnái Szemethy „fordításában” elveszítik szakrális töltetüket, annak ellenére, hogy a művésznő híven követi a mintának választott kompozíciót. Egy idealizált, magasztos világ válik hétköznapivá, a képek anya és gyermek kapcsolattá redukálódnak. Míg az eredeti műveknél az anyaság, addig Szemethynél a nőiesség nyer hangsúlyt. A felfogásbeli különbséget jól szemlélteti az előkép nélküli James Dean nője címet viselő festmény, ahol az előteret betöltő fürdőruhás nőalak mögé szorulnak a strandon homokozó gyermekek. A távolság nem lazább érzelmi kötődésre utal, csak túllép a klasszikus ábrázoláson, ahol a nő vagy anya, vagy erotikus tárgy. Szemethy felfogásában, egy személyben anya és nő, erotikával fűszerezve – mint az életben.
A kissé karikaturisztikus festmények a művész korábbi munkáit idézik, bár a rá jellemző grafikus ábrázolást helyenként már-már festőinek mondható kivitelezés váltja fel, mint például a Caravaggio után készült Alexandrai Szent Katalin esetében.
Spiritusz Galéria
2011. 5. 19. – 2011. 6. 25.