Az Andrássy úti Aranymúzeum szeptemberi megnyitásáról minden jelentősebb média beszámolt, több helyen elhangzottak olyan jelzők, mint „világszínvonalú”, vagy „egyedülálló gyűjtemény”.
Eközben a múzeumi szakma és holdudvara környékén olyan hangok is hallatszottak, melyek kétséget fogalmaztak meg a tárgyak eredetiségével és legális származásával kapcsolatban. Nagy nyilvánosság elé az utóbbi téma került, például György István tollából a Népszabadságban (Vagy-vagy, 2011. augusztus 5.), melynek alapját az adta, hogy a múzeumi akkreditáció során a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma nem vizsgálta a tárgyak eredetét, a kérdésben elfogadta a gyűjtő nyilatkozatát.
Milyen úton jutott Zelnik István gyűjteménye egyes darabjaihoz, vagy fizetett-e vámot utánuk és a hasonló kérdések tisztázása jogi és adminisztrációs feladat.
Ennél sokkal fontosabb a múzeumban kiállított műtárgyak valós meghatározásának kérdése. A szakmai háttérről kérdeztem Renner Zsuzsát, az Aranymúzeum tudományos igazgatóját.
J. S.: – Tényleg minden arany, ami fénylik? Természetesen, a kérdést átvitt értelemben is értem és most csak az 50-60 ezres Zelnik-gyűjtemény nemesfém kollekciójára gondolok.
R. Zs.: – Határozottan állíthatom, hogy igen. Az anyagmeghatározás a legegyszerűbb, bár nagyon sok fajta aranyat és ezüstöt használtak abban a korban és régióban, ahonnan a gyűjtemény nagyjából 3500 nemesfémből készült műtárgya származik. A kollekcióban hangsúlyosak a khmer (Kambodzsa), a tyam (Közép- és Dél-Vietnam parti területei) és a klasszikus indonéz kultúra tárgyi emlékei, valamint Délkelet-Ázsia egyes részeinek törzsi anyaga. Az adott időszakban ezek a területek indiai hatás alatt álltak, ahol az arany sokkal többet jelentett, mint egyszerű kincsfelhalmozást. Különböző vallásokban és kultuszokban azon tárgyak fejezték ki leginkább az adott istenség iránti tiszteletet, melyek művészi kivitelezésükben a legtökéletesebb, anyagukban a legértékesebbek voltak. Az anyagnak ezért is van jelentősége. Az arany nemcsak értékes, de mivel környezetével nem lép kémiai reakcióba, örökkévalónak mondható, akár az istenség. Ami az aranygyűjteményt illeti, nyugodtan nevezhetjük unikálisnak, akár mennyiség, akár minőség, vagy összetettség tekintetében. Sem Amerika, sem Európa közgyűjteményeiben nem találunk ilyen jelentős arany-anyagot ebből a korszakból és erről a földrajzi területről. Bármennyire is meglepő, de igazából csak a vietnami Nemzeti Múzeum, a Phnom Penh-i múzeum (Kambodzsa) és még két-három ismert magángyűjtemény, például a khmer művészetre összpontosító Latchford kollekció hasonlítható össze a Zelnik gyűjtemény ezen részével.
J. S.: – Ha jól tudom, a kiállításon látható aranytárgyak meghatározását Ön végezte. Mióta foglalkozik ezzel a területtel?
R. Zs.: – Valóban, az én feladatom volt a tárgyak meghatározása és a leírások elkészítése. Szakterületem az indiai kultúra, mely felől ezek a tárgyak tartalmilag és ikonográfiailag jól megközelíthetők. Tárgytípusokban ez nem ennyire egyértelmű, bár a kultusz hasonlóságaiból adódóan a tárgyak is lehetnek hasonlóak. Egyébként, a legtöbb tárgytípus szakmai kiadványokban megtalálható. Közgyűjteményeken kívül a nagy privát gyűjtemények is jelentetnek meg katalógusokat, az említett Latchford gyűjtemény aranyanyagát is publikálta tulajdonosa. Már évek óta foglalkozom a Zelnik-gyűjtemény aranytárgyaival, melyekről eddig két könyv jelent meg, az első az én nevemhez fűződik1. Itt kell megemlítenem, hogy kutatási projektekben együtt dolgozunk a vietnami Nemzeti Múzeum néhány munkatársával, egy indiai professzorral, valamint két francia szakemberrel. Jean Francois Hubert írta az egyik alapkönyvet a tyam művészetről, Claude Jacque pedig a khmer epigráfia nemzetközileg elismert szakembere. Szükség esetén velük konzultáltam a tárgyleírások készítése közben.
J. S.: – Nemzetközileg mennyire ismert a Zelnik-gyűjtemény?
R. Zs.: – Ez a gyűjtemény csak mostanában került a nyilvánosság elé, bár már három kiadvány jelent meg a kollekció egyes részeiről. Ettől függetlenül, nem várható, hogy rögtön ismertté váljon a nagyközönség és a muzeológusok körében. A szakmai elismerést csak hosszú és kemény munkával lehet megszerezni. Gyűjteményi katalógusok, szakmai publikációk útján kell a világ elé tárni az anyagot, azzal a tárgyi tudással, melyet a múzeum saját munkatársai és a külföldi szakértők biztosítanak. Folyamatosan bővítjük nemzetközi kapcsolatainkat, létrejött egy délkelet-ázsiai kutatóközpont, mely szintén tervez szakmai publikációkat. Mostanában zárul le egy három éves régészeti program Kambodzsában, ennek az eredményét még idén szeretnénk megjelentetni. Az aranygyűjtemény bemutatkozása érezhető tartózkodást váltott ki a muzeológusok egy részében. Nem könnyű azzal szembesülni, hogy egy magyar magánszemély olyan gyűjteményt hozott létre, mely adott tárgykörben jóval meghaladja világhírű múzeumok hasonló anyagát. Ezt a bizalmatlanságot és kételkedést csak szakszerű, tudományos munkával lehet eloszlatni. Mindnyájan azért dolgozunk, hogy a gyűjtemény megkapja azt a nemzetközi rangot, melyet jogosan megérdemel.
1Gold Treasure of The Cham Kingdoms From The Collection of Dr. Zelnik, 2007