A Rijksmuseum teljes
rekonstrukció alatt van már évek óta, és még hosszú ideig zárva lesz, de nem
teljesen. Az épület egy kisebb szárnyában a Holland művészet aranykorából, a
17. századból láthatnak válogatást a látogatók. Természetesen, Rembrandt
leghíresebb, de messze nem a legjobb festménye, az Éjjeli őrjárat most is
megtekinthető más nagyhírű mesterek képeinek társaságában.
Aki netán a korai flamand festészetre lenne kíváncsi, az
bizony hoppon marad a nagyhírű intézmény falain belül. Számukra az Amszterdami
Történeti Múzeum nyújthat némi vigaszt a Régi Mesterek című kiállításával. A
tárlat a városban alkotó művészek munkáiból ad ízelítőt az 1800-as évekig
bezárólag. Ebből az időszakból több mint ezer festményt őriz a múzeum, ennek
most csak kis töredéke került a falakra. A sort mégis a Rijksmuseumtól kölcsönzött
kép nyitja; Jacob Corneliszn van Oostanen önarcképe, aki a legkorábbi névről
ismert festője volt Amszterdam városának. Őt olyan nevek követték, mint például
Rembrandt, Ferdinand Bol, Jacob van Ruisdael, Jan van der Heyden, Willem van de
Velde. A múzeum állandó kiállítása
nemcsak szórakoztató, de nagyszerű áttekintést ad a város történetéről; az
installációk és az információk közlése példaszerűen van kitalálva és megvalósítva.
Mindenképpen érdemes a bejáratnál egy ingyenes múzeumtérképet a kézbe venni,
mert a zegzugos épületben könnyen előfordul, hogy nem oda érkezünk, ahova
indultunk.
Az eltévedés veszélye nem fenyegeti, a Van Gogh múzeum
látogatóit. Az állandó anyagon kívül két időszaki kiállítás tekinthető meg. A
főépületben egy századfordulós bankár, Andries Bonger kollekciójából láthatók
Odilon Redon és Emil Bernard festmények és grafikák, nagyjából 80
alkotást. A múzeum újabb, kerekded
szárnyában a renoválás alatt álló Stedelijk Museum vendégeskedik az
„Avant-gardes ’20 / ’60 tárlattal. Malevich, Picasso, De Kooning, Lichtenstein,
Warhol és néhány művész két tucat alkotása, jó, ha kétharmadát tölti meg az
épületnek. A kiállítás szinte semmit nem ad vissza a Bauhaus, a De Stijl, vagy
az orosz konstruktivizmus izgalmas korszakából. Az amerikai hatvanas évek pop
art, vagy minimal art művészetének bemutatása sem sikerült jobban.
Visszatérve Van Gogh festményekre, az állandó kiállítás
részeként szerepel két hasonló női portré, melyek eddig nem voltak ismertek a
nagyközönség előtt. Eredeti, vagy hamis? – teszik fel a kérdést a látogatóknak
a szervezők. Bemutatott technikai és a művészettörténeti elemzések sem adnak egyértelmű
választ. Melyiket festette Van Gogh, és egyáltalán, ő festette e bármelyiket? Ha
igen, mely korszakában készült az eredeti? A kérdésfeltevés azért nagyszerű
ötlet a rendezők részéről, mert a látogató a saját bőrén tapasztalhatja meg,
hogy festékelemzések, stilisztikai összehasonlítások és korabeli dokumentumok
birtokában is milyen nehéz egyértelműen kijelenteni egy műalkotás eredetiségét.
A Rembrandt Házban megrendezett Jan Lievens kiállításon
minden mű garantáltan eredeti, pontosabban a tudomány mai állása szerint az.
Stílszerű a helyszínválasztás, mivel a ház volt lakójának és Lievensnek nemcsak
mestere volt azonos (Pieter Lastman), de műterme is Leidenben, mielőtt egyikük
Amszterdamban, a másikjuk Antwerpenben és Londonban csinált karriert. A
washingtoni Nemzeti Galéria és a Milwaukee-i múzeum közös tárlatának
amszterdami adaptációja nagyjából negyven festmény bemutatásával követi végig a
festő életútjának állomásait. A bibliai és a történeti munkák mellett főleg
arcképek láthatók, melyekből könnyen megállapítható, hogy Lievens egyvalamit
biztosan tudott: portrét festeni. De azt, nagyon. Ha másért nem, de ezekért érdemes
felkapaszkodni a ház meredek lépcsőfokain.
Aki a ház után annak volt lakójának műveire is kíváncsi,
annak elég csak kimenni az utcára. Amszterdam városa gondoskodott arról, hogy
aki még nem ismeri Rembrandt összes alkotását, az megismerje. Na, nem az
eredeti műveket tették ki az utcára, hanem azok méretarányos reprodukcióját a
főtér (Dam) és a központi pályaudvar közötti szakaszon. Az már nyílván a
véletlen műve, hogy ez a turisták kedvenc útvonalainak egyike. Pestiesen azt
mondják, ügyes. De Budapest miért nem ügyes?
A közönség számára mindezen látnivalókat elhomályosítja a
város új látványossága, az Ermitázs Amszterdam. Az új múzeumnak egy teljesen
felújított 17. századi épült ad otthont, az Amstelhof. A június 20-án megnyílt
intézmény egy kisebb részében már 2004 óta rendeztek kiállításokat, de csak
most vált teljesé a komplexum, amely a szentpétervári „anya” múzeum több mint
hárommillió darabot számláló gyűjteményéből válogathat. A nyitó kiállítás a 19.
századi orosz udvari életet mutatja be megszámlálhatatlan műtárgyon keresztül.
Képzőművészeti élvezetre ne igen számítsunk, de információ dömpingre, ruhák és
különböző használati tárgyak százaira, rekonstruált események szellemes
installációira annál inkább. Aki hidegen hagynak a cárné napernyői, báli ruhái,
a gyermekek játékszerei, uniformisok, portrék százai, vagy az udvari
szertartások, azok is váltsanak belépőt. A kívülről jellegtelen épület modern
belsőépítészeti megoldásai fantasztikusak. Iskolapéldája lehet a régi és modern
építészet harmonikus összeolvasztásának.
De mi lesz azokkal, akik a
tényleg a korai németalföldi festészet remekeire kíváncsiak? Az egyik megoldás
Rotterdamban található, a Museum Boijmans Van Beuningen falai mögött. Meglepve
fedezi fel a látogató, hogy eddig az amszterdami Rijksmusemban megtekinthető
korai festészeti anyag egy része most itt vendégeskedik; például, Alkmaar
Mester táblaképekből álló sorozata a hét jótékony cselekedetről. A Boijmans
saját anyaga is kiváló, az élményért érdemes az egyórás vonat utat vállalni
Amszterdamból.
Az említett helyek a város
legismertebb múzeumai közé tartoznak, de ezeken túl még sok magán, és
közintézmény szolgál látnivalóval. A kiállításokra szavazóknak érdemes
beruházniuk 40 eurót az egy évig érvényes „museumkaart” névre hallgató
kártyára, mely több száz múzeumba biztosít ingyenes belépést országszerte.