A svájci születésű Mathias Schauwecker három év elteltével tért vissza egy új kiállítással a Várfok Galériába. Kis és nagy grafikák, műhelytitkokkal.
A videó, a festmény és a rajz műfajait felvonultató anyag jól mutatja a művész sokrétű érdeklődését, ami bőven túlmutat a klasszikus képzőművészet határain. Dolgozott táncosokkal, írókkal és Marc Foster rendező mellett belekóstolt a filmművészet rejtelmeibe is a Stay! című film kapcsán.
A mostani tárlat legizgalmasabb darabjai a hatalmas papírra rajzolt, torzított emberi testeket ábrázoló szénrajzok. A freskószerű, két-három méteres alkotások gyökerei a kiállításon látható apró rézkarcokban találhatók meg (Alkímiák, 1997). Az Iain Watson szövegére készült metszetek alakjai még csak csírájukban hordozzák a manierista csavarodásra emlékeztető későbbi munkákat, de az irányt már kijelölik. A dimenzióváltás okát a művész egy prózai eseménnyel magyarázza: „A metszetekhez készítettem vázlatokat, amikor felkérést kaptam egy New York-i kiállításra. Hatalmas teret kellett megtöltenem és csak két hónap volt hátra a megnyitóig. Nagy méretű képeket készítettem a vázlatok alapján. Így kezdődött ez a folyamat.”
A folyamat, aminek produktumait Schauwecker a belső állapot kivetüléseként határoz meg. Erre utalnak a falakon található idézetek, amik közül talán Sigmund Freud néhány kiemelt mondata világítja meg legjobban a szemünk elé táruló látványt: „A pszichózis esetében az egyénnek arra a mechanizmusára érdemes összpontosítania, mely révén az ego elszakad a külső világtól (…) ezáltal előidézve a test deformációját vagy széttagoltságát.”
A tevékenység nagyon hasonlít a telefonbeszélgetés közbeni öntudatlan rajzolgatáshoz, ahol kezdetben még fogalmunk sincs arról, hogy a beszélgetés végén mit látunk majd a papíron. Schauwecker rajzai azért nem ennyire spontán készültek, hiszen saját bevallása szerint, egyes műveihez időről-időre visszatért és alakított rajtuk. Ilyen változtatás például az Egy gondolat az eredetről címet viselő kompozíció alsó kézvonala, ami eltért a most is halványan látszó eredeti elképzeléstől. A Várfok Galéria terébe készült rajzok nem függetlenek egymástól, hanem gondolati egységet alkotnak. Amennyiben elfogadjuk a művész terminológiáját, azt mondhatjuk, hogy nagyon hasonló lelkiállapot kivetüléseivel találja szembe magát a látogató.
Várfok Galéria
2011. július 1. – 2011. július 30.
