Múlt ősszel, egy bérelt Chelsea-i helyiségben a C&M Arts bemutatott egy szelekciót Julian Schnabel 1980-as években készült, masszív bronz szobraiból. Színházi szempontból érdekes volt a kiállítás, de a művész más munkái ismeretében nem volt esszenciálisnak mondható. A most kiállított, többnyire régebbi munkák sokkal izgalmasabbak, megértetik velünk, hogy miért vált Julian Schnabel az 1980-as évek egyik legtöbbet emlegetett művészévé. Akik látták őket, emlékeznek, hogy milyen lehetetlenül rondának tűntek Schnabel festményei annakidején, különösen azok, amelyeket nagy ecsetekkel, durván festett és törött porcelánedények darabjaival ragasztott tele. Sokminden történt azóta. Most ugyanezek a képek kifejezetten gyönyörűeknek, élettelieknek látszanak. Láthatjuk a születésük idején univerzálisan utált, bársonyra, vad improvizációval festett képeket is, közöttük az ázsiai színház háttérfüggönyére mázolt hideglelős tájképet és a használt zöld szőnyegre, nagy, fehér festékkel festett latin szavakat. Ami egy negyedszázaddal ezelőtt taszította a nézőt, az most arról győzi meg, hogy Julian Schnabel különlegesen kifinomult és ötletes stiliszta. Mostani képei, mint például a kikapart szemű szőke lány gigantikus portréja, vagy Albert Oehlen német festő fényesre lakkozott arcképe kevésbé meggyőzőek. Nyilván el kell telnie egy másik negyedszázadnak ahhoz, hogy megtudjuk ezeknek az értékeit is.
Julian Schnabel – C & M Arts, New York
Múlt ősszel, egy bérelt Chelsea-i helyiségben a C&M Arts bemutatott egy szelekciót Julian Schnabel 1980-as években készült, masszív bronz szobraiból. Színházi szempontból...