Julio González szobrai

Instituto Cervantes, New York
Julio González (1876–1942) barcelonai kovács-családba született. 1900-ban költözött családjával Párizsba, ahol először festőként dolgozott. Az első világháború idején egy autógyárban talált hegesztői munkát. 1928-tól 1931-ig a fémmel való munka trükkjeire tanította barátját, Pablo Picassót. A Picassóval való együttműködés során fordult figyelme a szobrászat felé. Nemcsak a kubizmus felfedezéseit és az ipari fémmunkás módszereket ötvözte szobrászatában, hanem eltávolodott a tradicionális faragott és öntött szobrok egybefüggő tömeg-használatától is. Hosszú, karcsú fémszálakat és vékony fémlapokat használva nyitott, lineáris struktúrákat alkotott, amelyeket az anyag hiánya éppen annyira definiált, mint az anyag tömege. Munkáit néhányan háromdimenziós, térben elhelyezett rajzoknak hívták. Munkássága szobrászgenerációkat inspirált. Tanítványai közül David Smith, a nagy amerikai hegesztett-assemblage alkotó a „vas szobrok atyja”-ként emlegette mesterét. González szellemi iskolájából került ki Mark di Suvero, Richard Stankiewicz, Anthony Caro, Melvin Edwards és sok más fémszobrász is.
A New York-i Cervantes Intézetben bemutatott 43 mű a spanyolországi Valencian Institute of Modern Art 400 darabos González Gyűjteményből került ki.