Július Gyula: Bevezető a 11. Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállításához

Amikor első alkalommal találkoztam a Corpora in Si(gh)te projekttel, pontosabban ezen szöveggyűjtemény biológus szerzője, Oborny Beáta által önkényesen és szellemesen Corporánnak elnevezett struktúra fotóival, a Comói-tó partján egy kis olasz faluban látott ház képe idéződött fel bennem. A nyarak egy részét itt töltöm, évről évre megszállottan menekülve-visszatérve e még kőkori leleménnyel épített és a hegyoldalban itt-ott elburjánzó, egymásra épülő, tuskógomba telepre emlékeztető házcsoportok közé. A szomszédban egy elhagyott parasztház – helyi csillámokkal teli palából hasított kövekből falazott/fedett, többszintes épület –, ahol a hegyből csordogáló csermely természetes hűtőgépként szolgál a kőbe vájt, barlangszerű alagsorban. A szinteket falakba eresztett, konzolos palalépcsők kötik össze, amelyeket lépcsőfokonként fatuskókkal támasztottak alá, nem bízva a kő amúgy kiváló törésmutatóiban.A Corpora struktúra képeit nézegetve ez a lépcső ugrott be nekem a maga praktikus szerkezetével és túlbiztosított statikájával, tervez(het)etlen esztétikájával. Hasonló építmények – környezethez alkalmazkodó organikus struktúrák, városok, alakzatok – vizsgálatából indult a doubleNegatives Architectures csoport Bernard Rudofsky tanításain alapuló építészek nélküli építészet (architecture without architects) kutatása, melynek során a központi irányítás nélkül létrejött architektúrákat tanulmányozva gondolták újra az építész/építészet és az építés viszonyát, technológiai és konceptuális értelemben egyaránt.
A cikk itt folytatódik:
http://href.hu/x/6owd

(Az itt közölt szöveg a 11. Velencei Építészeti Biennáléra megjelenő kiállítási katalógus bevezetője, mely a szerző, a Biennálé Iroda és médiatámogatójuk, az Építészfórum engedélyével jelenik meg.)
További információ: www.epiteszforum.hu