„Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni… Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben… Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.” – Márai Sándor, az írott szó mestere fogalmazta meg így az olvasás jelentőségét Füves könyvében.
André Kertész, az ellesett pillanat megörökítésének nagymestere, ugyanezt fotóival mondja el. Kertész már gyermekkorában elhatározta, hogy fényképes naplót készít egész életében. Édesapja könyvkereskedő volt Budapesten, talán innen az ihletés, hogy bármerre járt is, újra meg újra visszatérjen az olvasó ember témájához. Több mint 60 éven keresztül fotózta az olvasókat, megközelítőleg kétszáz fényképből álló sorozatot készítve, amelyet On Reading (Az olvasásról) címmel, 1971-ben, könyv formában adott ki New Yorkban a Grossman Publishers. Nemrégiben a W.W. Norton kiadó gondozásában egy változat ismét megjelent.
Az anyagból 2008-ban 104 fotót rendezett kiállítássá az amerikai Curatorial Assistance Traveling Exhibitions (CATE). Az utazó kiállítás 2011-ig vándorol, mielőtt visszatérne a chicagói The Museum of Contemporary Photography-ba, amelynek állandó anyagát képezi.
Az On Reading október 4-ig Londonban látható a Photographers’ Gallery-ben, amely az egyébként is frekventált Leicester Squerről az év elején London belvárosának szívébe, az Oxford Circus közelébe költözött.
A kisméretű (20,3 X 25,4 cm-es) fotók legrégebbike 1915-ben készült, az első világháború alatt. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként szolgáló Kertész sebesülése miatt huzamosabb időtt töltött Esztergomban s fényképezőgépét mindenhová magával vitte. A fotón három rongyos fiúcska kuporog egy kerítés tövében. A középen ülő térdén egy könyv, annak az olvasásába merülnek mindhárman… Hasonlóképpen ellesett pillanatokat örökít meg a többi fénykép. Emberek olvasnak parkokban, könyvtárakban, rácsos ablakok mögött és tetőteraszokon kiteregetett alsónadrágok alatt. Bohócruhás színész merül el könyvében az öltöző padján hasalva, fölötte csillogó, nagygombos jelmezek, alatta csizmák és cipők.
Egy kislány olvas a manilai utcák szemetében, mögötte egy asszony, talán az anyja, fenyegetően lengeti a söprűjét… Ki ne ismerné az érzést, amikor egy könyv világa úgy magával ragad, hogy hagyunk csapot-papot, elkésünk órát, előadást, megbeszélést… Mit sem számít fenyegetés, vagy büntetés – olvasni kell… Olvas a New York-i koldus és a kutyát sétáltató elegáns hölgy. Egy 1977-ben készült fotón egy férfi olvas nagykabátban az utcán, fél vállával egy fának támaszkodva, a kép másik oldalán egy röpülő galamb – akár a szárnyaló képzelet.
Kertész a lehető legtudatosabban tervezte meg a képeit, ám a valóság elemeit hajszálnyira sem változtatta meg. Azt vallotta, hogy a természetes látvány esztétikumát nem lehet felülmúlni. „A szem csupán optika, természetes optika. Nem az a lényeg, hanem ami belül van. Az a fontos.” – mondta egy interjúban. „Azok az emberek, akik képeimre felfigyeltek, azt érezték, hogy van azokban valami személyes, valami természetes és valami eredeti. Ez azért érdekes, mert soha nem erőlködtem, hogy egyéni stílust vagy valamilyen bonyolult módszert agyaljak ki. Egyszerűen úgy fényképeztem a dolgokat, ahogyan rám hatottak. Egyéni érzések kellenek ahhoz, hogy az ember ezt meg tudja valósítani.”
Az On readig poétikus, ám finom humorral áthatott anyaga ékesen bizonyítja Kertész jó szemét, biztos kezét, legfőképpen azonban az olvasó emberen és a könyvön keresztül, az élet szeretetét.
Továbbgondolás
Kertész már nem érte meg az internet és az elektronikus könyvtárak elterjedését.
A Chelsea College végzős képzőművészeinek kiállításán fotóztuk le idén szeptemberben a francia Fanny Dolhain alkotását, amely mintha a Kertész-fotók továbbgondolása lenne – egyszerre utal a könyv tiszteletére és az olvasás sorsa feletti aggodalomra.
Madách falanszterét juttatta eszembe és megnéztem: az Ember tragédiája négyféle angol fordításban is megjelent!
