A londoni Frieze 2003-ban létrehozott, Outset Art Found elnevezésű művészeti alapítványának hála a Tate lett az idei Frieze egyik prominens vásárlója. A galéria 150.000 fontot használhatott fel kollekciója bővítésére. Nicolas Serota, a Tate igazgatója kijelentette, hogy nem szándékoznak olyan befutott művészek alkotásaiból vásárolni, akik már amúgy is szerepelnek a Tate gyűjteményében, és inkább a legújabb kelet-európai és a latin-amerikai kínálatra összpontosítanak.
Ennek szellemében Mauro Restiffe brazil, Andreas Slominski német és Armand André Tudela Franciaországban élő perui művész alkotásait szerezték meg, akik valóban nem szerepeltek eddig a Tate által bemutatott művészek között.
Serota kijelentésével némileg ellentétben áll azonban a Folksal Galéria által képviselt Pawel Althamer lengyel művész nagyméretű installációjának megvásárlása.
Althamer Self-Portrait as a Business Man (Üzletember-önarckép, 2002) című műve ugyanis már évek óta a Tate kollekció részét képezi, és jelenleg éppen a World As a Stage (A világ mint színpad) című kiállításon kerül bemutatásra.
Az újonnan megvásárolt installáció egy otthonosan berendezett, szétnyitható lakókocsi, amely kinyitva akár mobil galériának is tekinthető, mert magában foglalja négy másik alkotó műveit is.
Az együttműködéssel, közös alkotással több ízben kísérletező Althamer ezúttal Monika Sosnowska művét választotta bemutatásra, aki az ajtó fogantyúját tervezte, rajta saját ujjlenyomatával, Jakub Julian Ziolkowski és Wilhelm Sasnal festményeit, melyek közül az utóbbi a lakóegység tetejét képezi, valamint Artur Zmijewski A Dream of Warsaw about the Polish architect Oskar Hansen (Varsó álma Oskar Hansen lengyel építészről) című videofilmjét, amely a kocsi falába épített televízió képernyőjén kerül bemutatásra.
A lengyel határok megnyitásakor kizúduló kispolszkis, lakókocsis kereskedő tömegre emlékezvén nem állhatjuk meg kis mosoly nélkül a kurátor kommentárját, miszerint a mű főleg a jelenlegi művészeti piac nomád természetére utal.
Nicolas Serota egy másik alkalommal azt nyilatkozta, hogy a Tate költségvetése nagyon alacsony, alig teszi lehetővé új művek beszerzését, és arra szólította fel a közismert alkotókat, hogy ajándékozzanak a galériának, így téve lehetővé a kortárs művek megismertetését a közönséggel.
A felszólításnak elsőként Damien Hirst tett eleget, akinek gyémántokkal kirakott emberi koponyája nemrégiben 50 millió fontért talált vevőre. Hirst négy alkotást ajándékozott a Tatenek (The Acquired Inability To Escape, A Life Without You, Who Is Afraid Of The Dark?) köztük a Turner-díj retrospektív kiállításán bemutatott Mother and Child (Anya és gyermeke) című művet, amely nem más, mint négy formalinnal töltött üvegdoboz s bennük egy-egy félbevágott tehén és borjú.
S bár Nicolas Serota örömmel üdvözölte a gesztust, ez utóbbi ajándék nem kis aggodalmat okoz a konzerváló szakértőknek, akik jól emlékeznek arra, hogy tavaly a hasonló módon készült The Physical Impossibility of Death in the Mind of Someone Living (A halál fizikai képtelensége egy élő elméjében) című műalkotás cápateteme bomlásnak indult, s a helyreállítás költségei olyan magasra rúgtak, hogy egy hasonló kiadás aligha tenne jót a Tate pénzügyeinek.
A felsorolt alkotások az állandó kollekció részét képezik majd.
Karolina Koza: Halász-vadász-gyűjtögető – Beszerzések a Tate-ben
A londoni Frieze 2003-ban létrehozott, Outset Art Found elnevezésű művészeti alapítványának hála a Tate lett az idei Frieze egyik prominens vásárlója. A galéria 150.000 fontot...