Két év, némi halogatás és késés után újra megnyitotta kapuit a Saatci Galéria, amely az elmúlt három évtizedben nemcsak befolyásolta, hanem manipulálta is a brit művészeti szemléletet, közízlést és piacot. Az új helyszín London előkelő Chelsea negyedében egy hercegi palota. A kiállítás címe The revolution continues (A forradalom folytatódik).
Az október 8-ai előzetes bemutatóra azok a művészek kaptak meghívót, akik az elmúlt években Saatchi online galériájába bejelentkeztek. A megnyitó napján mindenki (a szokásos) meglepetésekre és botrányokra számított, ám az elnevezés ellenére, a „forradalom” ezúttal elmaradt.
Egy kis történelem
Az iraki származású gyűjtő, Charles Saatchi, 1885-ben rendezte be először galériáját egy észak-londoni, használaton kívüli festékgyárban, hogy bemutassa figyelemre méltó és állandóan változó gyűjteményét. Galériája 2800 négyzetméterével, nagy, nyitott tereivel, magas fehér falaival akkoriban nagyon újszerűnek számított. Eleinte USA–beli, főleg minimalista művészek bemutatását tűzte ki célul. Gyűjteményében Andy Warhol, Cy Twombly, Richard Serra, Bruce Nauman, Donald Judd, Carl Andre, Sol LeWitt, Alex Katz, Jeff Koons, Philip Gaston munkái szerepeltek.
Az 1990-es évek elején azonban váratlanul eladta kollekciója nagy részét és alig ismert, fiatal brit képzőművészek alkotásaiba fektette pénzét. Az első Young British Artist-kiállításon mutatták be Damien Hirst formaldehidben tartósított cápáját, ami óriási vitát váltott ki a művészet mibenlétéről. 1997-ben Saatchi Sensation (Érzékelés, vagy Szenzáció) címmel 42 fiatal alkotó 110 munkáját állította ki a Royal Academy-n. A kiállítás példátlan érdeklődést és hatalmas botrányt okozott, nagyrészt Chris Ofili nigériai származású brit művésznek köszönhetően, aki állandó védjegyével, elefánttrágyával dekorált fekete Madonnájával szerepelt. A kiállítás Németországba, majd New Yorkba utazott – nagy vitákat váltva ki mindenütt a kortárs művészet moralitásáról.
A gyűjtemény 2002-re kinőtte a rendelkezésre álló teret, és Saatchi a County Hall 3700 m2-es földszintjére költöztette, a Temze déli partjára. A megnyitóhoz tartozott, hogy Nude Happening (Meztelen Történés) címmel 200 mezítelen ember sorakozott fel a parton Spencer Tunic művészfotójához.
2004-ben tűz ütött ki a galéria raktárában, amely a gyűjtemény egy részét megsemmisítette. A szakértők azt állítják, hogy Saatchi ötven millió fontot veszített, ám a rossz nyelvek szerint az épen maradt művek értéknövekedése lényegesen csökkentette a kár mértékét… Mindenesetre Saatchi – ahol csak tehette – megkövetelte, hogy a művészek újabb példányt készítsenek a megsemmisült alkotásokból. Ennek ellenére, ugyanebben az évben kezdte eladogatni az YBA-kollekció darabjait: Hirst cápája a beszerzési ár tizennégyszereséért, 7 millió fontért kelt el.
2005-ben Saatchi újra irányt váltott és The Triumph of Painting (A festészet győzelme) címmel kiállítás-sorozatot indított. Olyan, már elismert európai művészekre fókuszált, mint Martin Kippenberger, Marlene Dumas, Luc Tuymans vagy Peter Doig, akiknek a szigetországban addig még nem volt jelentősebb bemutatója. Ezt fiatal amerikai festők, majd alig ismert brit művészek bemutatása követte. 2005 szeptemberében, a County Hall tulajdonosaival egyre gyakoribbá váló nézeteltérései miatt Saatchi bejelentette, hogy a galéria Chelsea-be költözik, a Duke of York épületébe. A sorozat utolsó kiállítását 2006 februárjában már a Leeds Art Galériában tartották. Ugyanabban az évben Saatchi még egy kiállítást szervezett a Royal Academy-n „USA Today” címmel, majd miután a tárlat Szentpétervárra utazott, a vártnál (s ígértnél) hosszabb szünet következett.
A gyűjtő azonban nem tétlenkedett. 2006-ban weblapján „Az én galériám” címmel programot hirdetett, amely szabad csatlakozást és teret biztosított minden jelentkező művész számára. Több mint 100.000 alkotó élt a lehetőséggel és töltötte fel műveit a weboldalra. Saatchi a Guardian napilappal karöltve hamarosan megnyitotta a világ első, olvasók által rendezett kiállítását és bemutatta weblapjáról a 10 legjobbnak szavazott művet. A weblap az idők folyamán újabb ötletekkel gazdagodott teret adva a művészeti iskoláknak és diákjaiknak, blogoknak, fotóknak és videóknak, illusztrátoroknak, street artnak, majd a galériáknak és kereskedőknek is. A legújabb „találmánya” a Portfolio Schools Prize, amely általános iskolákat részesít támogatásban
2008 júliusában a Saatchi Online az előkelő 316. lett a világ 50.000 leglátogatottabb weblapja közül, és az új galéria megnyitása óta állítólag a 227. helyre tornázta fel magát. Idén indult a Sellroom (Eladószoba) akció is, amelyen keresztül azóta 100 millió dollár feletti értékesítés bonyolódott. Saatchi nem kér jutalékot, sem a vevőktől, sem az eladóktól. A weblapot orosz, spanyol, portugál és most mandarin nyelvre is fordítják.
Új helyszín – új kiállítás
Az új galéria 6.500 négyzetméteres kiállítási térrel: 15 tágas, világos kiállítási teremmel rendelkezik. Padlózata világos fából készült, speciálisan elhelyezett világítótestek tükröződésmentes felületeket biztosítanak. Saatchi, aki manapság igen lekicsinylően nyilatkozik a régebben egekig magasztalt YBA-ról, harminc élvonalbeli kínai művész festményeinek, szobrainak és installációinak bemutatásával indítja új galériáját. A (máris) drága kínai művek megvásárlását nem engedheti meg magának akármelyik galéria, így – bár választása már lekéste az úttörő szerepet, de hiánypótlásnak még nagyon jól jön.
S bár ilyen értelemben újat mutat, de nem teszi próbára a nézők befogadóképességének határait, s megkíméli közönségét az összpontosított figyelmet igénylő művektől. Nézhető tárlatot rendezett, amelyben egyaránt található izgalmas munka és „valahonnan ismerős” darab is. A galériák jelenlegi kínálatával, a Turner-díjra jelölt művekkel, vagy az őszi kiállításokkal összevetve Saatchi tárlata megüti a mércét… ám egyelőre úgy tűnik, átütően különlegeset nem kínál.