A futurista mozgalom centenáriumának tiszteletére idén kulturális rendezvények sorát tartották világszerte – elsősorban Olaszországban. Február 20-ai kezdettel „Futuroma” címmel eseménysorozat vette kezdetét, amelynek folyamán Rómát valóságos futurista várossá alakították át, és megnyitottak egy – a párizsi Pompidou-központtal és a Tate Galériával közösen szervezett – nagyszabású Futurizmus-kiállítást, amely a nyár folyamán a londoni Tate Modernbe vándorolt.
A XX. század elején a tudományos felfedezések a világ egyre több szempontból való megismerését tették lehetővé. Az iparosodás folytán kialakuló, gyorsan változó városi világ izgalmas vitalitása, az elektromos világítás révén a nappal és éjszaka elmosódása és a vonatok ablakából szemlélt, elsuhanó táj új életérzést eredményezett, melynek kifejezése a régi művészi eszközökkel lehetetlen. Az új szellemiséget megtestesítő futurista művészeti-irodalmi irányzat vezéregyénisége Filippo Tommaso Marinetti olasz író, a Párizsban élő és franciául is publikáló kiadóház-tulajdonos, aki 1905-ben Milanóban a Poesia c. lap megalapításával az itáliai avantgárd egyik úttörője volt. Marinetti 1909. február 20-án a Le Figaro című párizsi napilap címoldalán megjelentette a futurista mozgalom alapító kiáltványát. Ebben kifejtette ideológiáját, amely az újításokat, a gépesítést és az urbanizációt éltetve, szándékosan megbotránkoztató radikalizmussal a múlt lerombolását hirdette. Marinetti 1912-ben több futurista eseményt szervezett. Februárban a párizsi Bernheim–Jeunne galériában képzőművészeti kiállítást rendezett, hogy az olasz futurista festők műveit bemutassa. A tárlat óriási visszhangot váltott ki és hamarosan Londonba, Berlinbe, majd Brüsszelbe utazott.
Matthew Gale a Tate Modern-, Didier Ottinger a Pompidou Központ kurátora és Ester Coen az olasz avantgárd művészet szakértője a jelen Futurista kiállítás központi részében ezeket a műveket próbálta ismét összegyűjteni. Innen sugár alakban nyíló további termek mutatják be a mozgalom korabeli művészetre gyakorolt hatását. A bejáratban, nagy táblákon, a Futurizmus manifesztumát olvashatjuk. Mellette a futurista festészet kiáltványa, amelyet a Marinettihez csatlakozó öt olasz festő: Giacomo Balla, Umberto Boccioni, Carlo Carra, Gino Severini és Luigi Russolo állított össze.
A belépőt Boccioni bronzszobra, a Forme Uniche della continuita nello spazio (Folytonossági formák a térben, 1913) fogadja – a Tate kollekció egyik legszebb darabja – amely a bika, a gép és az ember ötvözeteként ábrázolt színizom szuperember megállíthatatlan menetelését mutatja be (képe az olasz 20 centest is díszíti). Eredetileg négy hasonló, dinamikus mozgást ábrázoló szobor készült, ám mindegyik gipszminta eltört a Boccioni halálát követő megemlékező kiállítás után. Ezt Marinetti és Federle Azari aprólékos munkával összerakta, majd bronzba öntötte, felszítva a művek eredetiségével kapcsolatos (azóta is) időről-időre fellobbanó vitákat.
A futurista festők a nagyvárosi utcákat tették elsődleges témájukká és apró ecsetvonásokkal próbálták ábrázolni a mozgást, a mozgásban lévő világot. A tágas központi termet a századforduló izgalmas városait, vasútállomásokat, villamosokat, lámpafénnyel megvilágított sugárutakat, és tömegtüntetéseket, valamint a színházak és kávéházak zajos világát bemutató festmények töltik meg. „A kép a szintézise annak, amit látunk és amire emlékezünk.” – írták „A közönségnek” címmel 1912-ben. A kiállítás egyik legimpozánsabb műve Severini négy méteres festménye a La Danse du „pan-pan” au Monico („Pan-pan” tánc a Monicoban 1911-12) amelyet, éjszakai mulatóhelyeken készített vázlatai alapján, kaleidoszkópszerűen összerakott jelenetek alkotnak. A kép eredetije szintén megsemmisült a második világháború alatt, s azt Severini egy képeslap alapján festette újra 1959-60-ban.
Severini tehetséges táncos volt, aki a párizsi klubokban azzal kereste kenyerét, hogy pezsgőfogyasztásra buzdította a vendégeket. Ő volt az, aki sürgette milánói kollégáit, hogy jöjjenek és nézzék meg a párizsi avantgárd szalonokat. Így történt, hogy Boccioni Tudatállapotok c. triptichonja két változatban is elkészült. Témája az utazás által kiváltott izgalom és a búcsúzás okozta érzelmi feszültség, címük pedig Búcsúzás; Akik elmennek; Akik maradnak. Az első változat elkészülte után, 1911 derekán, Boccioni és Carra Parizsba látogatott. A második változat nyilvánvalóan tükrözi a kubizmus stilisztikai hatását, bár a téma és a címek változatlanok maradtak.
Picasso első kubista szobra 1909-ben készült „Head of Fernande” (Fernanda feje) címmel. Ez ihlette Boccionit arra, hogy „Antigrazioso” („Bájtalan”) címmel édesanyja bronz mellszobrát elkészítse, melynek eltolódott, kusza vonásai szinte lépcsőket idéznek.
A központi teremből nyíló első szobában Picasso és Braque művei nyújtanak lehetőséget a két stílus összehasonlítására. Nyilvánvaló különbség, hogy a kubista művész körbejárja statikus témáját és különböző síkjait ábrázolja, míg a futurista – hasonlónak tűnő módszerrel – a mozgásban lévő világot mutatja be. A kubizmus megfigyelő nézőpontja, finom pasztell színhasználata szöges ellentétben áll a futuristák elképzelésével, akik érzelmi töltetet, lelkesedést és dühöt visznek a művészetbe, s ezt erős, élénk színek használatával fejezik ki. Érthető, hogy Kahnweiler, Picasso és Braque műveinek forgalmazója, ellenezte, hogy a „hangoskodó” futuristákkal állítsanak ki.
FRANCIA RÉSZLEG
A következő két terem olyan francia műveket mutat be, amelyeken megfigyelhető a futurista hatás. A Duchamp testvérek: Jacques Villon-Duchamp, Raymond és Marcel Duchamp osztoztak a gépek iránti lelkesedésben. A mozgás érzékelése, a fotózás fejlődése és a Röntgen-sugarak révén megnyíló új lehetőségek foglalkoztatták őket. Felismerték, hogy ezek az új vizuális technológiák alkalmasak arra, hogy tudatállapotokat tükrözzenek. Az ezoterikus filozófia és a matematika tanulmányozása azonban élesen elkülönítette őket a futuristáktól. Ragaszkodtak a geometrikus és esztétikai harmónia alapeleméhez, az aranymetszés szabályához is, azaz a futuristák által elítélt tradícióhoz. Beszédesen a Salon de la Section d”Or (Az aranymetszés szalonja) elnevezést választották mozgalmuk, majd kiállítótermük számára azon a nagy kubista kiállításon, amelyet 1912 októberében a futurista tárlatra adott válaszként szerveztek meg.
A francia festők egy másik csoportját a városi épületek, a mozgó formák és sportolók ihlették, ám a kubisták nagy műgonddal összeállított, majdnem-monokróm csendéleteitől és a futuristák nyers radikalizmusától egyaránt elhatárolódtak. Apollinaire az Orfizmus elnevezést javasolta ezen művészek számára. Vezető egyéniségük Robert Delaunay, akinek Eiffel-torony c. erőteljes színvilágú képe mellett Jean Metzinger, Léger valamint Delunay felesége, a Párizsba emigrált orosz Sonja Terk futurista jellegű festményei láthatók.
OROSZ SZEKCIÓ
Marinetti kiáltványának fordítása már 1909 márciusában megjelent Oroszországban is. Az orosz kubo-futurizmus azonban valójában az absztrakció, illetve a konstruktivizmus felé vezető úton csak átmeneti időszakot jelentett. Malevics Repülős c. műve és négy hölgy Natalja Goncsarova, Ljubov Popova, Varvara Stepanova és Alexandra Exter művei illusztrálják ezt az irányzatot.
ANGLIA
1910-ben Marinetti többször Londonba látogatott. Richard Wynne Newinson csatlakozott hozzá, akivel megírták a The vital English Art (Az eleven angol művészet) c. kiáltványt, amely radikálisan elítélte az angol konzervativizmust. „Elítéljük a sznobokat, akik lenézik a hazai merészséget, eredetiséget és invenciót, de lelkesen üdvözlik a külföldről érkező újdonságokat és kezdeményezést.” – írják ma is elgondolkodtató soraikban.
Itt Newinson The Arrival (Érkezés 1913) c. műve mellett – amelyet özvegye 1956-ban a Tatenek ajándékozott – a festőket és költőket egyaránt tömörítő vorticizmus mozgalom képviselői szerepelnek: Edward Wadsworth, Wydenham Lewis festményei valamint az atléták és birkózók mozdulatait ábrázoló Henry Gaudier Brzeska szobra.
KERESD A NŐT!
Habár a futurizmus irodalmi mozgalomként indult, valójában a festészetre gyakorolt hatása bizonyult maradandóbbnak. A külön termek egyike publikációkat mutat be, főleg Marinetti kiadványait, valamint a futurizmus elfeledett hősnőjének, Valerie de Saint Pointnak állít emléket, aki a futurista nő-, valamint a szenvedély manifesztumát összeállította. A Mucha és Rodin modelljeként ismert Valerie 1904-ben Ricotto Canudo az Europa Artiste folyóirat igazgatójának élettársa volt. Ekkor ismerkedett meg Marinettivel és a kialakuló szerelmi háromszög szerepet játszott a futurista mozgalom megalapításában és elterjedésében. A vitrinekben néhány portréfotója és performanszairól készült kép látható.
1914. augusztus 14-én kitört az első világháború. Marinetti sürgetésére Gino Severini több, katonákat, ellátmányt és sebesülteket szállító vonatot festett meg. Ám a háborút éltető futuristák gyorsan csalódtak: Boccioni egy hadgyakorlat közben elesett, mások a háborús élmények hatására szakítottak a mozgalommal. A kiállítás Newinson robbanást ábrázoló festményével zárul
ADALÉK
Bár a tárlat közönség- és sajtóvisszhangja jó, néhányan mégis hiányolják a változatosságot, a részvétel lehetőségét a mozgalom a bemutatásából. „Bár a festmények mozgalmassága lenyűgöző, a kiállítás a Tate-től szokatlan módon statikusra és csendesre sikeredett. Azt vártuk volna, hogy egy futurista kiállítás lármás lesz és a modern élet energiáját és zaját idézi” – írja Adrian Searle a Guardianban.
Amikor interaktív művészetről beszélünk, ma szándékos együttműködésre gondolunk – ám ha visszatekintünk a futuristák előadásaira, láthatjuk, hogy a részvétel alatt ők provokációt és megbotránkoztatást értettek. A „Varieté színház manifesztumában” (1913) olyan javaslattal álltak elő, hogy a nézőtér egyes székeit kenjék be erős ragasztóval, odaragasztva és nevetség tárgyává téve a közönség tagjait; ugyanarra a helyre több jegyet adjanak el; extrém hangulatokra, vagy obszcén megnyilatkozásokra hajlamos egyéneknek osztogassanak ingyen belépőt; hintsenek viszkető-, vagy tüsszögőport a széksorok közé stb. „Bármi jobb, mint a közöny” – vallották. Viselkedésük – amely gyakran dühöt, sőt undort váltott ki a közönségből – azt célozta, hogy megváltoztassák a 19. században szokásos kontemplatív műélvezetet.
KONKLÚZIÓ
A kiállítást filmvetítések, előadások és szimpóziumok kísérik az épület auditóriumában, amely (többek között) a mozgalom utóéletét is vitatja. „A háború a világ egyetlen higiéniája” – írta manifesztumában a militarista Marinetti 1909-ben, majd a háború után csatlakozott Mussolini fasiszta rezsimjéhez, politikai funkciót is vállalt. Időről-időre felvetődő, ám a rövid időre fellángoló viták és botrányok után mindig újra agyonhallgatott téma a politikailag elkötelezett művek besorolása. A film és a beszélgetéseket vezető szakértők megpróbálják rehabilitálni a költőt s a futurizmust, ám azok előtt ezt a témát nem szellőztetik, akik annak utóéletét nem firtatják.
A kiállítás szeptember 25-éig tekinthető meg Londonban.
A cikk lejjebb folytatódik.