Prince and Patron
London, Buckingham-palota, szeptember 30-ig
Ahogy 1993 óta minden nyáron, amint II. Erzsébet megkezdte nyári szabadságát és visszavonult a skóciai Balmoralba, a Buckingham-palota megnyitotta kapuit a (fizető) látogatók előtt. Az ötlet azt követően merült fel, hogy 1992 novemberében, a királynő híres „annus horribilis” évének vége felé lángra gyulladt kedvenc otthona, a windsori kastély. Háztartási biztosítás híján az udvar a Buckingham-palotába szóló jegyek eladásából gondolta fedezni a helyreállítás tetemes költségeit. A gyorsan népszerűvé vált kezdeményezés azóta hagyománnyá vált. Idén július 21-től szeptember 30-ig látogathatók a palota reprezentációs célokat szolgáló hivatalos helyiségei, összesen közel húsz terem. A magától értetődően nagyon elegáns, tágas és látványos szobák falai roskadoznak a Királyi Gyűjteményhez tartozó értékek súlya alatt, egymást követik Rubens, Rembrandt, Holbein, Canaletto és más híres régi mesterek alkotásai. A Buckingham-palota 1837 óta szolgál a mindenkori uralkodó londoni hivatali rezidenciájaként. A Buckingham-hercegek egykori városi lakóházát III. György vásárolta meg 1761-ben felesége, Sarolta királyné számára privát célokra, míg akkoriban a közeli St. James’s palotában, Károly jelenlegi londoni hivatalában tartották az udvari rendezvényeket.
Az elmúlt években általában egy-egy, a királyi házhoz kapcsolódó tematikus kiállítás is kísérte a palota-showt. Szinte magától értetődik, hogy az idei nyári tárlat a 70. születésnapját november közepén ünneplő Károly herceg körül forog. A brit történelem leghosszabb ideje „működő” walesi hercege személyesen válogatta ki a bemutatásra került, ízlését leginkább tükröző mintegy száz műtárgyat. A show kellemes, üde keveréke néhány régi mester munkájának – köztük az Angliában működött, XVIII. századi német Johan Joseph Zoffany The Tribuna of the Uffizi című remekének, mely a már említett Sarolta királyné rendelésére került 1772-ben az udvarhoz – és olyan fiatal brit művészek alkotásainak, akiket Károly által alapított karitatív intézmények, így a Királyi Rajziskola, a Royal Drawing School, támogatnak.
Akárhogy is vélekednek az emberek általában II. Erzsébet elsőszülött fiáról– nemrégiben például világszerte feltűnést keltett a hír, hogy utazásaira saját WC-ülőkével felszerelkezve indul el –, a Buckingham-palota tárlata egyáltalán nem kelt olyan benyomást, hogy egy nagyképű, sznob arisztokrata művészeti érdeklődésének lenyomata lenne. A sokoldalúság jegyében történelmi ereklyéket – így Napóleon vörös színű, ezüst- és aranyszálakkal átszőtt ünnepi köpenyét – éppúgy megnézhetünk, mint néhány régi órát, középkori kéziratot, márvány mellszobrot, vagy finoman megmunkált szekretereket, kínai porcelánokat, az angol ezüstművességet képviselő munkákat és flamand gobelineket, sőt, az amatőr festő Károly herceg saját pasztelljeit is.
A kiállítás egyik fénypontját ifjabb Hans Holbein egykor VIII. Henrik tulajdonában volt rajzai jelentik. Károly bőven hagyott azonban helyet családi festményeknek is, köztük a magáról és hitveséről, Kamilla cornwalli hercegnéről, illetve fiairól, Vilmosról és Harry-ről készült portréknak. Minden büszke nagyszülő könnyen azonosul Károllyal, aki egy korábban soha nem látott családi fotót is a nyilvánosság elé tár: Vilmos herceg oldalán szeretettel ringatja elsőszülött unokáját, az ötödik születésnapját a kiállítás megnyitásával egyidejűleg ünnepelt György herceget. A nagyközönség további fényképek révén bepillantást nyer Károly walesi herceg családi fészkeibe. Virágdíszítések veszik körül a családi emlékeket, a frissebbek közül például a Harry herceg és Meghan Markle minapi esküvőjét megörökítő felvételeket, vagy a nagy napot, Harry helikopter pilóta-vizsgájának letételét felidéző képet. A trónörökös a családi portrék kiválasztása során természetesen sem édesanyjáról, az uralkodóról, sem a hozzá különösen közel állt nagymamájáról, Erzsébet anyakirálynéról nem feledkezett meg. A róluk egy nagyobb családi portréhoz készült két vázlat az ez év májusában, 84 éves korában elhunyt Michael Noakes alkotása. A királynő 1972-es ezüstlakodalmának tiszteletére festett mű a londoni City ceremoniális központjában, a Guildhall-ban látható, ám a szkeccsek Károly magángyűjteményéhez tartoznak.
Míg a művészetek iránt elkötelezett, modern építészeti kérdésekbe pedig rendszeresen bele is szóló herceg személyesen vett részt a kiállítás rendezésében, II. Erzsébet a hírek szerint úgy kerekedett fel hosszú vakációjára, hogy nem tekintette meg fia Prince and Patron című tárlatát. Pedig neki is biztosan tetszett volna például az a rendkívül látványos, közel két és fél méter magas cédrusfa pavilon, mely Naseer Yasna és a Turquoise Mountain (Türkíz Hegy) nevű, Károly herceg által alapított művészeti jótékonysági alapítvány által támogatott faépítész és fafaragó csapat tehetségét dicséri. A pavilon gazdag faragásai az afgán dizájn gazdag örökségét tükrözik és csak aláhúzzák, miért talál annyi örömet a walesi herceg a fiatal művészeti közösségek segítésében.
