Kassowitz Félix – Kasso

Kassowitz Félix, művésznevén Kasso, a második világháború utáni karikatúraművészet egyik stílusteremtő mestere volt. Játékos-barátságos, kerekfejű figurái vetették meg az egyik ma is virágzó karikatúrastílus alapjait. Éppen ezért rajzai nem tűnnek annyira eredetinek, de művei még így is szellemesen idézik meg a kort, a hatvanas-hetvenes évek grafikai horizontját. Kasso fiatalon, a betegágyat nyomva rajzolta élete első karikatúráit egy párizsi kórházban, a harmincas években. Ezek a rajzocskák indították el a pályán. Az évtized végén már itthon dolgozott, karikaturistaként és reklámgrafikusként. Miközben pár társával lerakták a magyar animációs film alapjait is. (Leszármazottai közül többen is a filmben találták meg hivatásukat, például unokája, Matthiue Kassovitz, Az Amelie csodálatos életének rendezője.) A világháború után a kommunista elkötelezettségű rajzoló előtt megnyílt az út: dolgozott a Pesti Izé vicclapnak, később pedig a Ludas Matyi oszlopos tagja lett. A kArton Galériában bemutatott Kasso-rajzok jobbára ezt a korszakot idézik, csak nem a karikatúra, hanem a plakát oldaláról. A kiállított munkavédelmi plakátok az atyáskodó diktatúra sajátos szüleményei. Humoros falragaszok okító feliratokkal: „Leplezzük le az üzemi szarkát!”,  „A fusizó dolgozó társait károsítja meg!” stb.  A hasonló plakátok az ötvenes években még szigorú fotószerű stílusban készültek, az hogy később a feladatot karikaturistákra osztották ki, az a hatvanas évek, na meg az „emberarcú szocializmus” vívmánya. Kassowitz életművéből láthatunk még több, nagy, tablószerű karikatúra-sorozatot és pár ötletes kereskedelmi (ellen)plakátot is. Az utóbbira elég egy korai szatirikus példa, ami írott formában is élvezhető: „A NEO_ K_RS_ERŰ _ÉNYREKLÁM”. (Neonfelirat, kiégett betűkkel.) Kassowitznél van sodróbb humorista és virtuózabb rajzoló, de a távolság – és talán a retró-divat is – rajzait vonzóvá és izgalmassá teszik. 
kArton Galéria
2006. február 16.–2006. március 18.