A kortársművészeti galériaként és könyvesboltként működő intézménnyel ebben az interjúban foglalkoztunk részletesebben a 2017-es nyitáskor, habár az üzlet azóta jócskán átalakult és kibővült. A szubjektív könyvajánló hasábjain minden hónapban más, a kortárs vizuális kultúra szempontjából releváns kötetet mutatunk be röviden a fülszövegeket idéző lényegretörés igényével. A kiadványok műfaját tekintve szabadon válogatunk, így egyaránt ajánlunk majd nagyobb lélegzetvételű, hagyományos értelemben vett művészetelméleti könyveket, kiállítási katalógusokat, de független magazinokat és self-published, azaz szerzői kiadásban megjelent művészkönyveket, fotókönyveket és fanzinokat is, tehát olyan kiadványokat, melyekhez egyáltalán nem szokott fülszöveg tartozni. Ami pedig a földrajzi fókuszt illeti, nem szorítkozunk kizárólag a hazai kiadású publikációkra; a perspektívát kissé kitágítva igyekszünk ízelítőt adni a nemzetközi progresszív kiadványkészítés kortárs művészeti szempontból legérdekesebb darabjaiból is. Mivel az ISBN könyv+galéria válogatására jellemző egy erőteljes közép-kelet-európai fókusz, így a rovat első cikkében egy olyan, mára már intézményesült független magazint választottunk, mely legalább regionális, de egyre inkább nemzetközi jelentőségű. A KAJET magazin legújabb számáról van szó, melynek bemutatójára február 22-én kerül sor az ISBN könyv+galériában, a bukaresti szerkesztők (Petrica Mogoș és Laura Naum) személyes részvételével.
A nyomtatott újságkiadás az online sajtó élre törésével az utóbbi évtizedben komoly reformokra kényszerült. Ennek az újradefiniálási kényszernek a következménye azonban meglepő módon nem a nyomtatott újságírás teljes eltűnése lett, hanem például az olyan új műfajok megjelenése, mint amilyen a longform-journalism. Az ebben a műfajban készülő magazinok közös jellemzője, hogy viszonylag ritkán, évente egy-két tematikus számmal jelentkeznek, a bennük szereplő cikkek terjedelmesek és tudományos igénnyel készülnek, valamint nagy hangsúlyt fektetnek a designra, a tipográfiára és a lapszámokban szereplő gazdag képes tartalomra. A vizuális kultúra területén az utóbbi néhány évben különösen jellemző az ilyen típusú folyóiratok elterjedése, melyek közül a bukaresti megjelenésű, de kizárólag angol nyelvű és globálisan terjesztett KAJET Journalt mindenképpen érdemes kiemelni. A KAJET elsődleges célja, hogy ezidáig feltáratlan kelet-európai narratívákat hozzon felszínre, melyhez a tudomány és a művészet ötvözését használja eszközként. A magazin szerzői között így egyaránt találhatunk képzőművészeket, művészettörténészeket, urbanistákat, építészeket, de szociológusokat, társadalomtudósokat és közgazdászokat is. A szerkesztők az egyes tematikus számok szerzőgárdáját nemzetközi nyílt felhívással és direkt felkéréssel állítják össze, így már több ízben is érintettek voltak magyar közreműködők, ahogy az aktuális ötödik szám kapcsán is (Börcsök Boglárka, Erdődi Katalin, Fridvalszki Márk, valamint az Artportal főszerkesztője, Miklósvölgyi Zsolt).
Ennek az aktuális lapszámnak a témája az Easternfuturism (keletfuturizmus) fogalma köré szerveződik, amely fogalommal már korábban is találkozhattunk magyar vonatkozású kiadványban, a Technologie und das Unheimliche kollektíva XENOTOPIA című kiadványában. A hungarofuturizmus, valamint az afrofuturizmus mellett a lapszám programadó szövegében (Memories of Easternfuturism) Ulrike Gerhard definiálja az Easternfuturism (keletfuturizmus) kifejezést. Javaslata alapján ebbe az irányzatba tartoznak azok a kelet-európai művészek, akik jellemzően a 2010-es évektől kezdődően nemcsak felidézik az avantgard tradíciókat, vagy sajátítják ki a sci-fit, hanem ötvözik azokat a posztszocialista örökség tapasztalataival. Gerhard egy olyan sajátosan reflektív, szintetizáló művészeti folyamatként írja le a keletfuturizmust, melyben a kelet-európaiság és a szocializmus maradványai együttesen képesek újraértelmezni a régió modernista művészeti hagyományát.
Pontosan ez a célja az On Easternfuturism című KAJET számnak is: új képzeletbeli, spekulatív és kritikai létmódokat kíván megfogalmazni Kelet-Európa jövője számára, felülírva a Mark Fisher-i kapitalista realizmus jövőkép nélküliségét. Mivel a fennálló neoliberális rendszerben még elképzelni is nehéz a kapitalizmus végét, nemhogy harcolni ellene, az egyén sorsa pedig igen bizonytalan, így a tekintet inkább a múlt felé fordul, gyakran besüppedve a retró életérzésbe. Épp ezt olvashatjuk a friss KAJET szám előszavában; az elmúlt három évtizedben a jobb jövő elképzelésének fogalma elhasználódott eszményképpé degradálódott, szélesebb körben a kiváltságok melléktermékének tekintették, vagy teljesen eltűnt a kollektív képzeletből. Mindezek miatt az ötödik szám fő célja, hogy megpróbálja felvázolni Kelet-Európa jövőjének újragondolását, illetve megfogalmazza a keleti futurizmus újszerű prototípusát, amely ezen a ponton még korántsem teljes, inkább egyfajta nyílt felhívásként kell értelmezni az új kulturális, művészeti és aktivista entitások számára, akik saját értelmezésükben valósíthatják meg elképzeléseiket. És hogy mik az aktuális javaslatok egy szebb kelet-európai jövő újragondolására, az kiderül a magazin hasábjain.
- KAJET Issue No. 5. – On Easternfuturism
- Petre Mogoș, Laura Naum (ed.)
- Dispozitiv Books, Bucharest
- 2022
- 296 oldal
- 1500 példányban
- ISSN 2559-8015
