Az UNESCO világörökségi listáján jelenleg 1120 kulturális, illetve természeti „tétel” szerepel a világ 167 országából – közülük 8 Magyarországról – ; 51-et tartanak nyilván ezek közül veszélyeztetettként. A világörökségi listájára való felkerülésnek igen komoly presztízsértéke van, s emellett rendszerint komoly anyagi haszonnal is jár, mivel jelentősen élénkíti az adott kulturális vagy természeti érték iránti nemzetközi érdeklődést, s ha adottak az infrastrukturális feltételek, fellendíti a turizmust. A listára az eddigi tapasztalatok szerint nemcsak felkerülni nehéz, hanem onnan lekerülni is. Utóbbi folyamat ugyanis többlépcsős: sokszor elég a világszervezettől érkező puszta figyelmeztetés is; ha ez hatástalan marad, akkor jön a világörökségi státusz veszélyeztetetté nyilvánítása és végső esetben a listáról való törlés. Az utóbbi években több magyar világörökségi helyszín kapcsán is fennállt, illetve jelenleg is fennáll egy ilyen folyamat megindításának veszélye; 2016-ban például Budapest dunai látképe és a budai Várnegyed kapcsán, amikor a Miniszterelnökség székhelyéül szolgáló Karmelita kolostor átépítése során egy erkélyt kapott; jelenleg pedig a Fertő-táj világörökségi státusza felett gyülekeznek komor fellegek a magyar oldalon tervezett, illetve megkezdett, erősen vitatható, tájidegen idegenforgalmi célú nagyberuházások miatt.
Nemzetközi szinten az utóbbi években talán Velence státusza kapta a legnagyobb figyelmet; a veszélyeztetett világörökségek listájára való felkerülést az olasz városnak az utolsó pillanatban sikerült elkerülnie a nagy tengerjáró luxushajóknak a kikötőjéből való kitiltásával. Komoly aggályainak adott hangot az UNESCO az isztambuli Hagia Szophia bazilika kapcsán, amit a török kormány döntése értelmében közel száz évnyi múzeumi működést követően tavaly óta ismét mecsetként használnak, veszélyeztetve a bizánci építésű hajdani ortodox bazilika kincseit. A nemzetközi szervezet világörökségi bizottsága jelenleg is zajló idei ülésén, a kínai Fuzhouban egyelőre megelégedett azzal, hogy komoly aggodalmának adott hangot és újabb jelentést kért a török kormánytól. Ankara rögtön előítéletekkel és álláspontjának politikai motiváltságával vádolta meg az UNESCO-t.
Liverpool viszont nem úszta meg az idei ülést ennyivel; a brit kikötőváros lett a harmadik olyan helyszín, amit a lista 1972-es bevezetése óta töröltek a listáról. Az első „áldozat”, még 2007-ben Omán volt, amitől a ritka arab oryx-antilopok vadvédelmi területének megkurtítása miatt vették el a címet, majd 2 évvel később Drezda, illetve a drezdai Elba-völgy következett, ami egy vitatott, de a város által nélkülözhetetlennek ítélt híd építése miatt vesztette el a státuszt.
Liverpool történelmi városmagja és kikötője 2004-ben kapta meg a megtisztelő címet, azzal az indoklással, hogy azok jól mutatják, hogyan vált a város a XVIII-XIX. századi világkereskedelem egyik fontos központjává, milyen szerepet játszott a brit világbirodalom kiépülésében. A város a korszerű kikötői technikák, szállítási rendszerek kialakításában éppúgy példát mutatott, mint a kikötő, azaz egy nagyszabású gazdasági vállalkozás menedzselésében.
Az elmúlt években azonban több új, ambiciózus ingatlanfejlesztési projekt indult itt, többek között az 5,5 milliárd fontos Liverpool Waters regenerációs projekt, amelynek keretében komoly infrastrukturális beruházásokra került sor, modern épületek nőttek ki a földből és a város rábólintott arra is, hogy itt kapjon új stadiont a város második számú futballklubja, az Everton. Épült a kikötői negyedben egy új, modern múzeum is, a Museum of Liverpool. A város az UNESCO többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó változtatni a terveken, így a világszervezet szerint „elvesztette integritását és autentikus voltát; azt a karakterét, ami a világörökséggé nyilvánításához vezetett”.
A döntésről Nagy-Britanniában megoszlanak a vélemények. Joanne Anderson, a város polgármestere „mélységes csalódottságának” adott hangot, és jelezte, meg fogják fellebbezni a döntést. Nehezen tartja érthetőnek, mondta, hogy az UNESCO-nak jobban tetszene egy sivár kikötői dokk, mint az Everton ott épülő stadionja. A tekintélyes The Art Newspaper Liverpoolt nem szabadna büntetni modern víziójáért című írásában kel a város védelmére, míg a The Guardian az egyértelmű állásfoglalás helyett a tanulságok levonására hívja fel a figyelmet, ami már csak azért is sürgető, mert egy másik brit világörökségi helyszín, a monumentális ókori építmény, a Stonehenge körül is problémák merültek fel. A közelében ugyanis egy három kilométeres közúti alagút építését tervezik a forgalom csillapítása érdekében; az illetékes miniszter már jóvá is hagyta a terveket. Az építkezés azonban csak 2023-ban kezdődik, mert a környék még számtalan régészeti leletet rejt, amelyeket igyekszenek addig feltárni és biztonságba helyezni.
Az UNESCO bizottsága a jelenleg zajló ülésen számos új világörökségi címet is adományozott; ezek egyikének vannak közvetlen képzőművészeti vonatkozásai is: a cím birtokosa lett a madridi Paseo del Prado, az az elegáns promenád, ami több más, kultúrtörténetileg releváns épület mellett a város legnagyobb múzeumait, a Pradót, a Museo Thyssen-Bornemiszát és a Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofíát is összeköti.
● Frissítés, augusztus 3.
Pozitív fordulat Stonehenge ügyében: az illetékes bíróság éppen írásunk megjelenésének másnapján tárgyalta a Save Stonehenge World Heritage aktivistacsoport beadványát és hatályon kívül helyezte az alagút építéséről szóló döntést. (A petíciót több mint 200 ezren írták alá és az aláírók adakozásából fedezték a 80 ezer fontos perköltséget is.) Az indoklás szerint az illetékes állami szervek nem végeztek kellő mélységű vizsgálatokat annak felmérésére, milyen károkat okozhat az alagút a világörökségben és nem fordítottak megfelelő figyelmet alternatív megoldások kidolgozására sem. Egyelőre nem tudni, fellebbez-e a közlekedési ügyekért felelős minisztérium a döntés ellen, de annyi bizonyos, hogy az alagút építése a közeljövőben semmiképp sem kezdődhet meg.
Nyitókép: Museum of Liverpool. Fotó: El Pollock / Wikimedia Commons