Hipszter, oldszkúl, bájos, vagány – elsőre ezek juthatnak eszünkbe a BRUTE kollekció láttán. Aztán meg az, hogy a MOME-n készült és biztosan lehet már kapni valamelyik belvárosi designboltban. Pedig csak részben lenne igazunk: a kísérleti öltözékkollekció ötlete ugyanis a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) falai között született meg. Nemrég látható volt az egyetemen, a Best of Diploma 2017 című kiállításon is, amely most a szegedi REÖK-ben szerepel.
Moravszki Kata diplomaprojektjével igencsak meglepte a bírálóbizottságot: képgrafika szakon ugyanis aligha fordul elő, hogy a klasszikus képalkotási technikáktól eltérő médiumot választanak a diplomázó hallgatók. Katánál azonban – mint mondja – ez a döntés szinte magától értetődő volt, hiszen szerette volna, ha az a fajta művészi látásmód, amit képvisel, minél többekhez eljut. Ennek pedig leghatékonyabb megjelenési formája a divat.
Kata a kollekciót megelőzően is próbálkozott már felvarrókkal, ez azonban igencsak költséges vállalásnak bizonyult, így a kísérletezés elhalt. A diploma közeledtével azonban egyre inkább megérett benne az elhatározás, hogy a textilnél marad, és a szabadúszásból származó bevételt forgatja majd a készülő kollekcióba.
A kötött ruhadarabok előállításában Kele Ildikó, a KELE Clothing márka tervezője volt Kata segítségére. Fontos szempont volt, hogy a készülő kollekcióban a KELE szellemisége is megjelenhessen, és ne egy teljesen márkaidegen sorozat kerüljön ki az alkotók keze alól. A BRUTE kollekcióban sikerült tökéletes összhangba hozni Kata kissé groteszk grafikai világát a KELE Clothing márkára jellemző vibráló, friss, de hagyományos eljárásokra épülő ruhadarabok atmoszférájával.
A pulóverek és a kardigán készítése különösen érdekes folyamat volt: Katának a grafikákat egy meglehetősen régimódi, táblagéphez hasonlatos eszközzel kellett egy számítógépes kötőprogramba felvinnie, tulajdonképpen pixelenként, szemenként, majd ennek a programnak a segítségével állította elő a kötőgép a kész darabot. Pontosabban csak a mintával ellátott felületeket – ez után következhetett a szabás és a varrás fázisa. „Előfordult az is – meséli Kata –, hogy túl sok színt használtam a grafikában, mire Ildikó figyelmeztetett, hogy dolgozzak kevesebb színnel, mert a kötőgép csak négy különféle színt tud felvinni egy sorba.” A kötött darabok alapanyagául szolgáló finom fonalakat Olaszországból kellett megrendelniük, a szabást és a varrást Ildikó vállalta magára. A többi elem előállítása már egy fokkal egyszerűbb volt: a printelt pólók, halászsapkák és a kendő, valamint a hímzett baseball sapkák elkészítését alvállalkozóknak adták ki.
Az állatszimbólumok használata már a közös munka kezdetén megfogalmazódott a tervezőkben: olyan állatokban gondolkoztak, amelyek erős szimbolikával bírnak, s kellően univerzálisak ahhoz, hogy a ruhadarabokon megjelenve könnyedén kapcsolatot teremthessenek viselőjükkel. Így született meg az a végleges lista, mely három tematika mentén – háztáji, vízparti, erdei – mutatja be a különféle állatszimbólumokat.
Az egyes tematikákhoz kapcsolódó állatfigurák (háztáji – kutya, macska, ló; vízparti – gólya, hal, béka; erdei – róka, medve, varjú) többletjelentést is hordoznak magukban. Ez persze, nem feltétlenül derül ki számunkra, hacsak nem tanulmányozzuk a ruhákhoz tartozó papír címkét, melyen a teljes kollekció szimbolikáját feltüntették, a méretezés mellett.
A szimbólumokkal való játék éppen azért fontos, hogy mindenki megtalálhassa a kollekcióban azt, ami neki tetszik: ha csak vizuálisan kelti fel az érdeklődését a pulóver, mert a hátán megjelenik egy ló figurája, az már elég, de ha valaki sejti, hogy a ló egyúttal utalhat a szabadságra, az erőre, akkor máris többet jelent számára ez a ruhadarab, s emiatt erősebb a kötődése hozzá.
Éppen a hordhatóság az a faktor, ami miatt ezek a szimbólumok képesek túlmutatni önmagukon, és a ruhadarabok viselőjét megteszik ezen tulajdonságuk birtokosának. Ez a fiatalabb korosztálynál kifejezetten fontos.
A kapszulakollekció azonban nemcsak ruhadarabokban koncentrálódik: a kötött pulcsik, kardigánok és printelt pólók mellett találunk kifordítható halászsapkát, hímzett baseball sapkát, printelt kendőt, sőt felvarrókat és ideiglenes, felvizezhető tetoválásokat is.
Utóbbiakon jelennek meg a tematikához illeszkedő kiegészítő rovarok (vízpart – szúnyog, háztáj – légy, erdő – kullancs). A különféle képi szimbólumok mellett természetesen grafikai formában is megjelennek a kollekció fontos hívószavai az egyes kiegészítőkön. A tipografikus felvarrókat leginkább a fiúk szeretik, a lányoknál eléggé vegyes a szórás, hogy kinek mi tetszik igazán. Eredetileg tervben volt, hogy a tematikáknak megfelelően készül majd egy-egy gymbag is, de ez már nem fért bele az idejükbe.
Kata tervei között szerepel, hogy a későbbiek folyamán – reményei szerint – más alkotókkal is létrejöhet az együttműködés. A BRUTE hosszútávú célja az lenne, ha a rá jellemző groteszk, humoros hangnem akár kerámián, fémen, vagy egyéb más, funkcióval bíró hordozófelületen is megjelenhetne, s így a mindennapi használat során közelebb kerülne a képzőművészeti gondolkodás az emberekhez.
Mindehhez persze szükséges volna megteremteni a gyártás feltételeit, amihez pedig alapvető volna a financiális és strukturális háttér biztosítása is. Sokaknak tetszik a kollekció, rengeteg pozitív visszajelzést kapott – állítja az alkotó. Mikor feltöltötte a kollekció anyagát webes portfóliójába, volt, aki rögtön azzal kezdte, tud-e belőle rendelni. Ezek az üzenetek is megerősítik Katát abban, hogy valóban érdemes volt olyan progresszív projekttel diplomáznia, amire szemmel láthatóan volna piaci kereslet, s amely a klasszikus értelemben vett képgrafikát is helyzetbe hozhatná egy új terepen.
Project Team
Branding és illusztrációk – Moravszki Kata
Art direction – Moravszki Kata, Kele Ildikó
Fotók – Tarján Gergely
Modellek – Schneider Anna, Jáger Máté
