Megjelent Kubička Kucsera Klárának az 1920–1937 között működő
Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületéről írt történeti összefoglalója. A
hiánypótló kötet annak a művészeti csoportosulásnak állít emléket,
amely a magyar nemzetiségű és műveltségű valamint a többi nem szláv
nemzetiségű művészek (német, zsidó, olasz vagy francia származású) első
közös, jogilag elismert szervezeteként működött Csehszlovákiában.
Szlovákia területén a két világháború között négy kisebbségi művészegyesület működött. A pozsonyi Kunstvereinen kívül, melynek gazdag levéltára fennmaradt és a szlovák szakirodalomban fel lett dolgozva, a kassai Kazinczy Társaság képzőművészeti osztálya valamint a komáromi JESZO tevékenysége még feldolgozásra vár. A negyedik, a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesülete – SZKE, vagy Jednota výtvarných umelcov Slovenska – J.V.U.S., a legkevésbé ismert közülük. Székhelye Besztercebányán volt, 1918 után elsőként kezdte meg működését az új államban (1920-ban már jóváhagyott alapszabályzattal) és elsőként is fejezte be (gyakorlatilag 1926-ban, jogilag 1937-ben).
Kezdeti elképzelései szerint egy, a nemzetiségi szempontokat figyelmen kívül hagyó országos képzőművészeti szervezet szerepét tartotta szem előtt – azonban az új nemzetállam kultúrszervezeteinek bizalmatlansága és elutasítása kisebbségi keretekbe szorította. Így kialakulása folyamán a magyar nemzetiségű és műveltségű valamint a többi nem szláv nemzetiségű művészek (német, zsidó, olasz vagy francia származású) első közös jogilag elismert szervezetévé vált. Igazgatója a budapesti születésű Flache Gyula festőművész volt, tagjai közé tartozott Skuteczky Döme, aki sajnos még első közös kiállításuk előtt meghalt.
A többi kisebbségi szervezettől eltérően az SZKE nemcsak székhelyén rendezett kiállításokat, hanem Prágában, Pozsonyban valamint Nyitrán, Losoncon és Léván is. Kezdeményezései közé tartozott egy szakmai lap, művésztelep, hazai képkereskedelem létrehozása – mindez csak sokkal később és rövid időszakokra valósult meg más alanyok aktivitásával. A céljaik és azok megvalósításának lehetőségei közötti ellentét többször okozott külső valamint belső súrlódásokat a szakmabeliek között.
A bányavárosokban, valamint Losoncon, Rimaszombatban, Nyitrán és további városokban élő művészek szinte egy generációt képeztek és többnyire a budapesti Képzőművészeti Főiskola végzettjei voltak (Angyal Géza, Gwerk Ödön, Cseh Lajos, Gerő Gusztáv, Thain János, Tichy Kálmán, Pongrácz Károly és mások). A kutatások eredményeként az SZKE tevékenysége gazdagabbnak és érdekesebbnek mutatkozik, mint eddigi ismereteink feltételezték. Története nemcsak a szlovákiai kultúrtörténelem és művészettörténet egyik fejezete, hanem egyéni művészsorsokról szóló palackposta is a 20. századból, veszélyes és változó régiónk térségében.
A feledésbe merült művészegyesület történetét levéltári adatok, korabeli sajtó, a budapesti művészeti iskolák adattárai, galériai gyűjtemények és egyéni életrajzok adatai kutatásának alapján Kubicska Kucsera Klára besztercebányai művészettörténész dolgozta fel. A színes reprodukciókkal ellátott könyvet a pozsonyi Madách-Posonium könyvkiadó adta ki 2009-ben, és az idei budapesti Ünnepi Könyvhéten mutatja be.
Beszerezhető a Líra és Lant boltjaiban, az Irók boltjában és a www.bookline.hu vonalon.
A szerző kutatási munkáját a MTA Határon Túli Magyar Tudományos Kutatásért Alapítvány és a Domus Hungarica támogatta, a könyv kiadását a Szlovák Kulturális Minisztérium.
Kubička Kucsera Klára: A SZLOVENSZKÓI KÉPZŐMŰVÉSZEK EGYESÜLETE – SZKE
JEDNOTA VÝTVARNÝCH UMELCOV SLOVENSKA – J.V.U.S.
működésének története és összefüggései a magyarországi, valamint a csehszlovákiai művészeti élettel / 1920-1937
Madách-Posonium 2009