Feje tetejére állított város, videojáték szereplőire emlékeztető, állig felfegyverzett szürreális hősök, kiürült emberi kapcsolatok, szédítő sebességgel rohanó szürke hétköznapok. A helyszín Kína. „A kamerám nélkül egy lépést sem teszek” címmel a madridi nagyközönség az elsők között láthat Európában kínai kortárs videókat bemutató csoportos kiállítást.
A Fundación ICO jóvoltából május végéig megtekinthető rendezvényen 17 fiatal művész egy-egy munkáját ismerhetjük meg. A szervezők a filmek témája és jellege szerint három csoportot alakítottak ki. Az első rész, amely az „Én és a világ” címet kapta, 8 rövidfilmen keresztül mondja el, hogy alkotóik milyennek látják az egyén és a társadalom viszonyát. A második részben – „Fantasztikus elbeszélések” – a hosszabb lélegzetű kísérleti filmek kaptak helyet, míg a harmadik, „Tanú” című fejezet dokumentumfilmek segítségével vezet el minket a kínai társadalomban fellelhető olyan aktuális problémákhoz, mint az emigráció, a korrupció vagy a szexuális másság kérdése.
Kína gazdasági nyitását követően a művészeti élet is dinamikus fejlődésnek indult. A videokészítés a nyolcvanas évek végén lett népszerű és ma már a kínai kortárs művészet egyik legérdekesebb területeként nemzetközi szinten is kiemelkedik. A digitális kamerák és a számítógépes szerkesztő programok gyors elterjedésével a video szinte minden művész számára elérhető munkaeszközzé vált. Az így készült filmeken gyakran a hétköznapi életből vett helyzetek szerepelnek, mintegy tükröt tartva a kínai valóságnak. Ezzel párhuzamosan azonban egyre több művész kezd titkos vágyai, fantáziái egyéni stílusban megfogalmazott kifejezésével foglalkozni.
A kiállításon megtekinthető alkotások egyike Jang Zhenzhong „Light as Fuck” című rövidfilmje (2003, 5 perc 10 mp), amely a városi környezet elképesztő sebességű változására reagál. Jó példa erre Shanghai, ahol egyik napról a másikra rombolnak le épületeket és építenek a helyükre újakat, nem csoda, ha az ember eltéved a korábban jól ismert utcákon. Az ember emlékezetéből is hasonló gyorsasággal törlődik ki az információ, a város képe lassanként elhomályosul előttünk.
Cao Fei „COSplayers” című munkájának (2004, 9 perc 6 mp) szereplői videojátékok virtuális világában felnőtt fiatalok, akik idővel ráébrednek, hogy a társadalom kitaszítottjaivá váltak, még saját családjuk is rossz szemmel nézi őket. Érzelmeiket és gondolataikat nem tudják kifejezni, menekülnek a valóságtól, teljesen elszigetelődnek. Képzeletbeli hősökké és csodálatos hercegnőkké változva próbálnak szenvedésükön enyhíteni.
A „Laden´s body could be nothing but a copy” című rövidfilm (2002, 22 perc 43 mp) Huang Weikai alkotása és egy rádiós játékról szól. A műsorvezető három szót ad meg, amelyek alapján a hallgatóknak egy vicces történetet kell kitalálniuk. A soron következő három szó: nő, Ukrajna és Laden. A játék gyorsan népszerűvé válik, a történet napról-napra változik és a mindennapos beszélgetések része lesz. Egy nap azonban az emberek döbbenten látják, hogy a televízió valós hírként közöl az abszurd történetre kísértetiesen hasonlító eseményeket.
Fundación ICO, Madrid, megtekinthető: 2006. május 28-ig.