Kerényi Éva: Magas pollen koncentráció – Wolfgang Laib kiállítása

A múzeum kertjéből a kiállítás helyszíne felé közelítve valamilyen édeskés, csábító illat terjeng a levegőben. Mivel az illat a folyosón furcsamód egyre erősödik, világossá válik, hogy nem a szabadból ered, hanem Wolfgang Laib madridi tárlatához vezet.A Museo Reina Sofía július közepéig tartó Kezdet és vég nélkül című kiállításán a német Laib pályafutásának négy emblematikus alkotásával ismerkedhetünk meg. A teremben a bódító illat forrása, egy hat méter magas, lépcsőzetes építmény fogadja a látogatót. A nagy méretű méhviasz tömbökből készült Nowhere-Everywhere című geometrikus alkotáshoz a művész az egykori mezopotámiai építészeti stílusból merített ihletet. A méhviaszt Laib a kilencvenes évek óta használja fel műveinél. Az 1975-ös Milkstone-t egy szögletes fehér márványlap és néhány liter tej alkotja. Laib úgy csiszolta le a kő felületét, hogy az azt beborító vékony tejréteggel szinte egy, látszólag tömör egységet képezzen. A múzeum alkalmazottai minden nap megtisztítják a márványtömböt és reggelente friss tejjel töltik fel. A rituálét a megnyitó napján – minden más előkészítési munkálattal együtt – maga a művész végezte el. Laib 1983-ban, egy ázsai utazás hatására kezdett műveinél rizst alkalmazni. Az itt látható The Rice Meals című alkotásnál 33 darab, egy sorba rendezett indiai thalin, az étkezésekhez és templomi felajánlásokhoz használt fémtányéron helyezett el egyforma rizskupacokat. A kiállítás záróeleme az intenzív sárga színű Pollen from Hazelnut című installáció. A művész – alkotásainak rituális jellegét követve – tavasszal és nyáron a lakhelyénél fekvő Fekete-erdőbe járva kis üvegekbe gyűjtötte a virágpollent, amit aztán négyzet alakban a padlóra terített ki.
A kiállítást az eredeti elképzelések szerint a közkedvelt Retiro parkban található Kristálypalotában kívánták megrendezni, amely üveg- és vasszerkezetének, valamint elhelyezkedésének köszönhetően Madrid egyik legérdekesebb kiállítási helyszíne. A művek rendkívüli érzékenysége miatt a szervezők végül a múzeum termei mellett döntöttek. Egy napig azonban mégiscsak a Kristálypalota adhatott otthont Laib egyik alkotásának. A művész júniusban kifejezetten azért utazott a spanyol fővárosba, hogy aprólékos munkával néhány órára átköltöztesse a sárga pollennégyzetet a különleges környezetbe.
Wolfgang Laib (Metzinger, 1950) orvosi tanulmányait követően a hetvenes évek elején kezdett művészettel foglalkozni. Az orvostudományból kiábrándulva és új horizontokat keresve a prereneszánsz gondolkodásmód és a keleti filozófia felé fordult. Az autodidakta művész munkái a természettel való kapcsolaton, az egyszerű formavilágon, a felhasznált anyagok tisztaságán és természetességén alapulnak. Az alkotási folyamat főszereplőivé olyan, a művészetben egyébként ritkán alkalmazott organikus anyagok váltak, mint a viasz, a pollen, a rizs vagy a tej, amelyek rituálészerűen, az idő előre haladtával folyamatosan megújulnak. A dél-németországi Biberachban élő és alkotó Laib művei az ember és a természet viszonyával, az élet múlandóságával és a halálba történő átmenettel kapcsolatos kérdéseket vetnek fel.
Megtekinthető: 2007. július 16-ig, Madrid, Museo Reina Sofía