Kerényi Éva: Metamorfózis agyagból – Isamu Noguchi kerámiái

A szobrász, építész és tervező Isamu Noguchi pályafutása során mindössze három alkalommal foglalkozott kerámiával. Ezek közül is kiemelkedik az 1952-es, Kamakurában töltött időszak, amelyről most a madridi Museo Colecciones ICO termeiben láthatunk kiállítást.A fekete-fehér fotókról idilli környezet tárul elénk: a Tokió közelében található kisvárosban, a Csendes-Óceán partján fekvő Kamakurában járunk. Az ötvenes évek elején, a külvilágtól teljesen elszigetelve itt töltött el öt hónapot Isamu Noguchi (Los Angeles, 1904–New York, 1988) szinte minden idejét a kerámiának szentelve. A sokoldalú művész először 1939-ben, majd 1950-ben, végül 1952-ben nyúlt az agyaghoz és érdekes módon mindig Japánban tette ezt. A legtermékenyebb időszak Kamakurához kötődik. Az itt készült 130 művet még abban az évben kiállították a helyi Modern Művészeti Múzeumban. A bemutatott darabok a technikai újításoknak és a megváltozott koncepciónak köszönhetően alaposan átformálták a helyi művészek szemléletét. A Fundación ICO szervezésében látható kiállítás ezekből a munkákból válogat.
Az alkotások témája igencsak változatos. Noguchi gyakran furcsa, különös humorral fűszerezett tárgyakat készített. Nem egyszer a vidéki környezetből merített ihletet, békákat, százlábúakat, apró állatkákat formázott meg. Más munkáiban feleségéhez és múzsájához, a színésznő Yoshiko Yamaguchihoz fűződő érzelmeit fejezte ki. Mindezt számos tányérral, evőeszközzel, teáscsészével, tállal és kancsóval egészítette ki. Noguchi élénk érdeklődést mutatott a régi japán temetkezési figurák, az úgynevezett Haniwák iránt. A művész ezekben a sírszobrocskákban egyféle megerősítést látott agyagból készült munkáira. A tradícionális japán kerámia és a modern szobrászat egyesítésével Noguchi a keleti és a nyugati hagyományok különös ötvözetét hozta létre. A művész kamakurai tartózkodása idején felkérést kapott a gifui helyi elöljáróságtól a különböző rituálékon és ceremóniákon használt hagyományos papírlámpák újratervezésére. Így születtek meg az Akari lámpák, Noguchi „éteri szobrai”. Különlegességüket az adta, hogy a művész elkészítésükhöz egyszerű fehér papírt alkalmazott, ami éles ellentétben állt a gifui lámpák addig megszokott pompás díszítésével.
Noguchit a XX. század második felének legfontosabb szobrászai és tervezői között tartják számon. Dolgozott díszlettervezőként, a lámpák mellett tervezett bútorokat, kerteket és köztereket is. Amerikai édesanya és japán édesapa gyermekeként pályafutását mindvégig a Kelet és Nyugat kettőssége jellemezte. A január elejéig látható tárlat először mutatja be Európában a művész kerámiáit. A több mint ötven kiállított darab legnagyobb része a New York-i The Noguchi Museum and Garden-től származik, de emellett számos japán és amerikai köz- és magángyűjtemény is kölcsönzött alkotásokat.
Museo Colecciones ICO, Madrid, megtekinthető: 2007. január 7-ig.