Új oldaláról ismerhetik meg Picassót a Barcelonában járó művészetkedvelők. A malagai születésű mesterről elnevezett múzeum ez alkalommal nem a rendkívül termékeny pályafutású művész saját alkotásaiból válogat, hanem az egykor Picasso tulajdonában álló műalkotásokat tárja a közönség elé.
A Barcelonában néhány héttel ezelőtt megnyílt, március végéig megtekinthető kiállítás várhatóan nagy érdeklődést fog kelteni, hiszen a különleges anyag ilyen formában és terjedelemben eddig mindössze kétszer szerepelt a nyilvánosság előtt: Picasso magángyűjteménye először 1978-ban Párizsban, majd 1998-ban Münchenben volt látható. A jelenlegi tárlaton több mint száz alkotás szerepel, a szerzők között olyan művészekkel találkozhatunk, akiknek munkái megfeleltek Picasso kifinomult ízlésének. Így Renoir, Cézanne, Rousseau, Braque, Matisse és Dalí művei mellett a primitív művészet remekei sorakoznak. A kiállítás összesen 43 festményt, 39 rajzot, 41 fotót, mintegy 20 primitív darabot, valamint 5-5 metszetet és kollázst vonultat fel. A fényképek között szerepel több 1932-es és 1943-as Brassaï felvétel Picasso párizsi műterméről, valamint egy hasonló témájú, 1944 körül készült Robert Capa kép is.
A spanyol mester azonban, mint ahogyan azt oly sok más területen tette, itt is szakított a hagyományokkal. A kollekció összeállítása nem a gyűjtőkre általában jellemző előre meghatározott, tudatos koncepció szerint történt, Picasso az évek során úgymond véletlenszerűen halmozta fel a tulajdonába került alkotásokat. Gyakran előfordult, hogy a képek mindenféle rendszert nélkülözve – hol keretbe foglalva, hol anélkül –, a művész stúdiójának padlóján hevertek, de az is megesett, hogy némelyiket a falra akasztotta vagy saját alkotásai között tárolta. A képek kaotikus műterme szerves részévé váltak. Picasso a gyűjtemény darabjait barátaiként tartotta számon. Egy alkalommal erről a képkereskedő Kahnweilerrel beszélgetve így fogalmazott: „A barátaim. Végül is miért ne örökölhetnénk a barátoktól? Elvégre mi egy festő? Egy gyűjtő, aki úgy szeretne gyűjteményt létrehozni, hogy ő maga festi meg a képeket, amelyek másoktól tetszenek neki.”
A kiállítás kurátora, Philippe Saunier (Musée National Picasso, Párizs) nyolc teremre osztva vezeti be a látogatót Picasso ízlésvilágába. A realitás mestereit (Le Nain, Chardin, Corot) a modernizmus úttörői követik (Degas, Gauguin, Seurat, Vuillard), majd Cézanne és Renoir kerül a középpontba. Nem véletlen, hogy az összegyűjtött anyagból hiányoznak az impresszionista festők, Picasso ugyanis nyíltan elutasította őket. Külön terem foglalkozik a primitív művészetek szerepével, és szintén önálló szekciót kaptak a Picasso által csodálattal szemlélt és riválisának tekintett Matisse alkotásai. A szürrealistákat követően a mester barcelonai és párizsi barátai, valamint a korabeli fotók zárják a sort. Picasso úgy rendelkezett, hogy magángyűjteménye – annak egybentartása mellett – halála után a francia államot illesse meg. Örökösei tiszteletben tartották a művész döntését, így a gyűjtemény főbb darabjai azóta a párizsi Musée National Picasso tulajdonába tartoznak.
Megtekinthető: 2008. március 30-ig, Barcelona, Museu Picasso