Április elején nyílt és június 8-ig még látható a bécsi Secessionban a Kis Varsó művészpáros, azaz Gálik András és Havas Bálint Naming You című kiállítása.
Egy évvel ezelőtt kérte fel a Secession a Kis Varsót erre a kiállításra. A helyszín amellett, hogy rangos kiállítóhely, igazi, nagy látogatottságú bécsi turistaközpont, garantálja a magas látogatószámot. Érdemes itthonról is felkeresni, már csak azért is mert utoljára 2011 végén volt látható a Kis Varsó, akkor a Trafóban (Lélekben tomboló háború).
A bécsi kiállításon kurátor nélkül dolgoztak, ami nem példa nélküli a munkásságukban. Ahogy a páros egyik tagja Gálik András fogalmazott az artPortalnak: „A mi praxisunkban az önkurátorság a domináns, pedig időnként praktikus tud lenni, ha van egy kurátor. A művész gyakran mozog irracionális dimenzióban, így a meggyőzés folyamatában az intézmény felé, sokat segíthet egy kurátor jelenléte. Ezt most nélkülöztük, de Somogyi Hajni aktívan részt vett a szöveggondozásban.”
Fotók: a Secession jóvoltából
Havas és Gálik projektjeiben az előkészületi szakasz, az alkotás folyamata is ugyanolyan jelentősség bír, most előzetesen egy prózai szöveget, regényt írtak, Naming You címmel. Ez adja a tárlat konceptuális hátterét, s a három kiállítóterem mindegyikében található belőle egy példány, amelyik különböző töredékét tartalmazza az eredeti szövegnek, kapcsolódva (vagy épp, hogy nem) az adott terem tematikájához.
A regény felfogható családregénynek, családtörténetnek, ugyanakkor nagyon erősen szól a művészet praxisáról is. Gálik András oldaláról édesapja, Gálik János mérnök figurája idéződik fel, aki az új, szovjet típusú burgonya-ültető gép üzembehelyezésénél dolgozott. Havas Bálint ágáról pedig az üknagybácsi és annak fia, Beck Ödön Fülöp és Beck András szobrászok alakja rajzolódik ki.
A Kis Varsó projektjei, installációi, filmjei általában a történelmi tudatot és a különböző történelem értemezéseket, a kollektív tudatból épülő vizuális nyelvet és hagyományt vizsgálják. Sok munkájuk nőtt ki szociológiai megközelítésekből és szinte mindegyik vizsgálja a művész szerepét, és foglalkozik azzal, hogy a műalkotások megítélése társadalmi és politikai „realitásváltások” mentén folyamatosan változik. A Naming You ilyen értelemben beleillik a sorba, mégis az eddigieknél közelibb, ha úgy tetszik intimebb történet.
Felmerülhet a kérdés: miért pont most jutott mindkettőjük eszébe a családdal foglalkozni? Ennyire egyértelműen eddig nem emeltek be munkáikba saját, személyes történetet, jobban szublimálták, „eltartották” maguktól a mondanivalót korábban. A kollektív múlttal foglalkoztak, és nem a személyessel. Kézenfekvő válasz lehet egyszerűen az idő múlása, az öregedés, hozzátéve persze, hogy még ez sem intim múltkezelés, messze nem, de mégiscsak családtagok szerepeltetése, ami az előző projektekhez képest személyesebb megközelítése egy problémának. Árnyalja a képet Gálik kijelentése: „Eljutottunk oda, hogy hiába nézi az ember kivülről, egyszercsak megérti, rohadtul benne van.”
Másfelől valószínűleg most érte utol őket a közélet, mondhatjuk így: a jó művészet elöl jár, a társadalom később követi? A köztér, az emlékezetstratégiák, az emlékművek, a különböző kollektív identitások közti feszültség mindig is a Kis Varsó referenciapontjai közé tartozott. Tevékenységük csomópontja a művek befogadásának rekontextualizálása, alapstratégiájuk az eltávolítás, a tárgyak új nézőpontba helyezése, ezáltal a hozzájuk kötődő szokásos olvasatok és értelmezések megváltoztatása, vagy legalábbis elbizonytalanítása.
Emlékezetes volt 2004-es Instauráció. Emlékmű kontra katedrális projektjük, amelyben a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János szobrot (Somogyi József, 1965) időszakosan eltávolították, átszállították az amszterdami Stedelijk múzeum Time and Again című kiállítására. Ebben az időben még csak szakmai körökben folyt a diskurzus köztér, emlékmű, emlékezet, történelem összefüggéseiről, ma azonban ez kollektív szinten is égetően aktuális témává vált – arról nem szólva, hogy ezekben a napokban az éles konfrontáció terepe. Tíz év elteltével Facebook-topik lett belőle és (szerencsére?) megkerülhetetlen.
A Kis Varsó Naming You című kiállítása elegáns megoldást választott, amikor elkerülte az aktuálpolitikai kérdéseket és látszólag magán-, családi történetet mesél. Véletlen, de kézenfekvő párhuzam a Szabadság téri emlékmű elleni tiltakozók álta létrehozott Eleven emlékmű projekt.
A Secession tereiben kiállították Beck András olvasó munkást ábrázoló ötvenes évekbeli szobrát, vele egy, az MTI archívumból kikért fotósorozatot, ami arról szól, hogy Rákosi Mátyás modellt ült a szobrásznak, valamint egy videót. A videoloop azonos lendülettel és felülettel mutat be egy múzeumi és egy mezőgazdasági szcenáriót, egy traktort és egy műtárgyat.
A Kis Varsóra mindig is jellemző volt az erős atmoszférateremtő képesség, ez most is sikerült. A Városmajori Templom tervrajzaival, az épület építészeti stílusjegyeinek bemutatásával, azzal, hogy a bécsi kiállítótérbe odatették egy másik város elemeit. A modernista formák kiemelése, újraértelmezése, ugyanaz a rekontextualizálás, amit máskor szobrokkal tesznek meg.
Fontos dilemmát hangosít fel a kiállításra megérkezéskor az első tér műtárgya is. Gyakorlatilag egy éven keresztül készítettek egy mozaikot, amit aztán rendszersen visszabontottak, amolyan experimentális vagy anti-műkereskedelmi gesztusként.
A regényben szerepel egy műgyűjtő, akinek dilemmái vannak a gyűjtéssel kapcsolatban. S bár nem hagyott fel teljesen ezzel a tevékenységgel, néha ma is vásárol, mégsem eldöntött számára, mit lehet tenni a megvásárolt művekkel? Kitenni a falra? Raktárt bérelni a számukra? Találkozva a művészekkel a dilemma még kézzelfoghatóbb. Ebből jött létre az a folyamat, amely során műtárgyakat állítottak elő, de az elkészült mozaikokat mindig beledolgozták a következőbe. Sajátos foglalkozás, igazi, hagyományos művészeti tevékenység, de az időlegessége ellentétben áll azzal, hogy a műtárgyakat örökéletre szánják. A mozaikot azonban lerakják és fölszedik. Ám a legutolsóból, amiben az összes addigi mozaik eleme benne van, egy gyönyörű színtanulmány lett, egy létező színskála típus, a Johannes Itten nevéhez fűződő Bauhaus színskála. A Secessio épülete pedig épp kortárs a Bauhaus-szal. A feszítő dilemma nyugvópontra jut: készült egy speciális doboz készült, amelybe el lehet tenni a mozaikdarabokat, színenként csopotosítva, így akár rekonstruálhatóvá válik a mozaik.
Wiener Secession, Association of Visual Artists (Friedrichstraße 12, A-1010 Wien), június 8-ig
A cikk lejjebb folytatódik.