I put my hand into a beehive
+
Among and Between
Két emelet, egy-egy kiállítás. A Budapest Galériában, azaz a Lajos utcában. Ezt fontos hozzátenni, merthogy a Budapest Galériának két helyszíne is volt a legutóbbi időkig, az egyik a hagyományos, a Lajos utcai, a másik a Bálnában, egy új, az Új Budapest Galéria. Csakhogy, mint ismeretes, a Bálnát eladta a főváros, és a galériának költöznie kellett, az új ment, maradt a régi. Erről írtunk itt és itt. Szóval: most egy hely van, és ott két emelet, azaz két szint. Hogy boldogság is van-e, nos, azt nem tudjuk, hiszen a Bálna helyett egyelőre nincs másik helyszín, márpedig a Lajos utca már nagyon szűkös, tizenöt éve is az volt. De, és ez a lényeg: a kiállítások változatlanul izgalmasak! Mint most is. Horváth Gideon, az xtro realm csoport oszlopos tagja, az alsó szinten az I put my hand into a beehive című kiállítással tényleg darázsfészekbe nyúl: a jelenbe projektálja a nem túl távoli jövőt, a klímaválság körüli-utáni világot. Képtelen és néptelen, kissé idegen, fáradt és fásult világ lesz ez, az élet nyomaival, a pusztulás tényeivel. A kiállítás alapanyaga a méhviasz, édeskés illat lengi be a tereket, de méhek sehol. Ez már a jelen. Ha nem vigyázunk.
Az emeleten négy fiatal művész mutatozik be, és be is lakják a teret. Geometrikus és absztrakt, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Vonalak, struktúrák, mértékrendszerek, osztások, fura anyagok, véletlenszerű tárgyegyüttesek, amelyet mintha csak egy játékos kedvű teremőr rakott volna össze („tűnődő tárgyak”), fekete képek kissé obskúrus műtárgycsoportja ez. Ha nagyban gondolkodni nem lehet, mert elmúlt a világból a nagyszabás, akkor nosza, jöjjenek a kis megoldások, merjünk kicsik lenni. Egyáltalán: merjünk lenni.
Kik? Horváth Gideon, illetve Magyari Zsuzsa, Mézes Tünde, Takács Ádám, Varga Ádám
Hol? Budapest Galéria, 1036 Budapest, Lajos u. 158.
Mikor? mindkét kiállítás aug.25-ig
Ez így olyan, mint egy disztópikus képregény címe, vagy egy atonális zenei fesztivál neve. Paradoxon? Az, hiszen jelen tudásunk szerint nem lehet valami egyszerre fekete is meg fény is. Emlékszel, hol voltál éppen tíz éve? Ugyanis akkor teljes napfogyatkozás volt, e sorok írója éppen Portugáliában volt azon a napon, de persze nem ez az érdekes, nos, erre a tíz évvel ezelőtti természeti jelenségre reagál a kiállítás, konkrétan és átvitt értelmben is. Július 19-én nyílik, pont az évfordulón, és hát persze nekünk itt eszünkbe juthat a sötétség más, szellemi értelme is, amely az utóbbi időben, szépen lassan ránk borul, mint az a bizonyos éji felleg.
Kik? ARANYI Sándor, BÁNKUTI András, BIRÓ Dávid, BORSOS LŐRINC, DRÉGELY Imre, DUDÁS Szabolcs, FEKETE Géza Péter, GERHES Gábor, HORVÁTH Ernő, KEGYES András, KODOLÁN YI Sebestyén, KOMORÓCZKY Tamás, KOVALOVSZKY Dániel, NEHÉZ-POSONY Kata, NÉMETH Dániel, NYÍRI Julianna, NYITRAI Orsolya, SÁROSI Anita, SURÁNYI Miklós, SZACSVA Y Pál, SZABÓ Dezső, SZABÓ Eszter Ágnes, SZABÓ Zsófia, VÁRNAI Gyula, VEDRES Ági, ZELLEI Boglárka Éva és a Fekete fény (1999) című kollektív film alkotói
Hol? ICA-D, Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, 2400 Dunaújváros, Vasmű út 12.
Mikor? július 19.- aug.23.
Senki többet (The Price of Everything, r.: Nathaniel Kahn)
Egy mozifilmet ajánlunk a kiállítások mellé, méghozzá egy olyat, amelyik a mai művészet és műtárgypiac sajátosságairól kívánja lerántani a leplet. Vásznat. Olaj-vásznat. Hogy mi, úgymond, a szerepe ma a művészetnek? Erre egyébként mi is kíváncsiak vagyunk. És, hogy mi miért kerül annyiba, amennyibe. Erre is, és vannak is válaszaink. Majd most összevetjük a filmesek válaszaival, és persze a megszólalókéival, Jeff Koonstól Gerhard Richterig, galeristáktól gyűjtőkig.
Mikor? július 18-tól a mozikban
Nyitókép: Karancs Szálló, készülődés a DemoLab eseményére, Salgótarjánban, 2019 júliusában
