Amint arról a Mérce.hu beszámol, a berlini magyar kulturális intézet, vagyis a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) eseményét, Erdély Miklós 1977-ben készült filmjének október 22-i vetítését zavarta meg két képzőművész, László Gergely és Horváth Tibor, hogy akciójukkal kifejezzék szolidaritásukat a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) tiltakozó, egyetemfoglaló diákjaival. A Mércének azt is elmondták, rá akartak mutatni a magyar kultúra németországi képviseletével foglalkozó CHB pozíciójára is, és általában a kulturális intézményrendszer szerepére, mert, mint László Gergely, a Tehnica Schweiz csoport tagja mondta, „ez az intézet a magyar kormány egyik karja, és túlságosan szép képet fest a magyar kultúráról. Miközben Magyarországon betámadják a kultúrát, itt a CHB-ban progresszív kultúrát mutatnak a külvilág felé.”
A CHB-ban egyébként éppen Erdély Miklós Álommásolatok (1977) című filmjét vetítették, amikor az akcióra sok került. A vetítés egy programsorozat része volt a CHB Dialektik der Bilder című csoportos kiállításához kapcsolódóan, a kiállítás a fotográfia szerepéről szól az 1970 és 2000 közötti magyar képzőművészetben és számos neoavantgárd, illetve kortárs alkotó műveit vonultatja fel. A CHB a külföldi magyar kulturális intézeteket összefogó Balassi Intézet része és a Külgazdasági- és Külügyminisztérium alá tartozik. Horváth Tibor úgy kommentált, hogy „ma egy berlini állami képviselet megkérdőjelezhető jogosultsággal, legitimációval rendelkezik, hogy ellenálló művészetet mutasson be, miközben a mai magyar kulturális rezsim ugyanúgy elnyomási technikával él, mint ahogy az a hetvenes években, a film készítésekor volt jellemző. Szerencsétlen helyzet állt itt elő, amikor az Orbán-rezsim bemutatja a Kádár-rezsim által elnyomott és el nem ismert művészet eredményeit” miközben „a mai ellenzéki hangok nem szólalhatnak meg itt, a CHB-ban”.
A Mérce beszámolója szerint a CHB igazgatója, Nagy Márta a félbeszakadt vetítés folytatásakor azt mondta: „Mindig szeretünk mindent megbeszélni a házban. És ez (az akció) természetesen nem volt helyénvaló.” A beszámoló szerint azt is hozzátette, nincsen rendben, hogy a tüntetők összekapcsolják a jelenlegi magyar politikát és a rendező munkásságát, mert miközben Erdély Miklósnak sem tetszene az, ami ma Magyarországon történik, a kettőnek semmi köze egymáshoz.
László Gergely a lapnak azt mondta: „Mi belehelyezkedtünk, hogy vajon mit érezne most Erdély Miklós. Kizárt, hogy ő nevét adta volna ilyesmihez. Ő szolidáris lenne a budapesti egyetemfoglalókkal. Be akartuk hozni ezt a szalagot, hogy ne felejtsük el, hol is vagyunk. És hogy tudatosítsuk: nem moshatja tisztára magát a magyar kultúrpolitika azzal, hogy progresszív tartalmakat mutat. Ez mind csak hazugság. Én nem értem, hogy a kortársaink miért adják a nevüket ehhez. Nem kéne. Tibor és én több ilyen intézményt bojkottálunk. Sajnos most még nem vagyunk elegen – kevés művész bojkottál állami intézményeket.”
- Frissítés, okt.26., 13.58
László Gergely az artportal kérdésére az alábbiakkal egészítette ki a sajtóban megjelenteket: „Természetesen nem akartam egyetlen művészt sem megbántani azok közül, akiknek a munkái szerepelnek a kiállításon. Az is elképzelhető, hogy az előkészületekbe sem vonták be őket – bár a megnyitó óta mindenki tudhatott arról, hogy a munkája szerepel. Ez a helyzet most talán alkalmat teremthet arra, hogy asztalra tegyünk bizonyos kérdéseket az intézményekkel és a velük való együttműködéssel kapcsolatban. És arra is, hogy mindenki tisztázhassa az álláspontját.”
Nyitókép: Akció a CHB-ban, 2020. október 22-én. Fotó : Szilágyi Kornél