Mit nézünk az új esztendőben? Terítéken a legnagyobb hazai közintézmények kiállítási programja. Fiatalok, hírességek, autisták és klasszikusok.
Fiatalok és hírességek
A Műcsarnok továbbra is a szemtelenül fiatal magyar és a világhírű nemzetközi kortárs művészek közül válogat. A már futó tajvani tárlat (Taiwan Calling) után a legfiatalabb magyar nemzedék mutatkozhat be – képzőművészek, dizájnerek és építészek közösen. Nyár elején két nemzetközi hírű művésznek nyílik kiállítása a Műcsarnokban. Előbb a belga figurális festészet meghatározó alakja, a szürrealizmus örökségét felvállaló Michael Borremans vendégszerepel, majd a Párizsban élő konceptuális művész Xavier Veilhan, aki szögletes állatszobrairól híres. Az év végén ismét a Műcsarnokban állíthatnak ki az AVIVA-díj fiatal (40 év alatti) nyertesei, végül pedig a Kolozsváron – az ezredforduló után – feltűnt, ma már nemzetközi szinten is jegyzett művészgeneráció munkái lesznek láthatóak.
A Műcsarnok alá tartozó Ernst Múzeum tavasszal egy profi gördeszkás-képzőművésszel, az amerikai Ed Templetonnal indít. A 2000 (!) műtárggyal érkező Templeton után a Derkovits-ösztöndíjasoké lesz a terep, majd a japán képzőművészek legfiatalabbjai adnak ízelítőt a legfrissebb ázsiai trendekből a Micropop névre keresztelt tárlaton. Az Ernst Múzeumba azért befér a középgeneráció is, a Kölnben élő, filmekkel is dolgozó Szolnoki József és Dunaszerdahely neves neokonceptuális alkotója, Németh Ilona. (forrás: MTI)
Fotó és kontextus
A Ludwig Múzeum tovább erősíti a fotós profilt, de nem hanyagolja el a nemzetközi kontextus keresgélését sem. Rangos zsűri válogatja majd össze a világ minden tájáról a Holnap Fotográfusait ősszel, de addig is lesz egy nagy – Aachenből Bécsen keresztül Budapestig – utazó hiperrealizmus-show. A hetvenes évek amerikai fotórealista festői mellett ott lesznek régiónk hasonló stílusban dolgozó művészei is. Ilyesféle szívmelengető nemzeti büszkeségben többször is lesz részünk a Ludwigban: bemutatják a modern építészetteória prófétájának, Yona Friedmannak utópisztikus várostervezési elképzeléseit és a villámgyors New York-i karriert befutó fiatal magyar festő, Bakos Rita (alias Rita Ackermann) expresszív képeit. A kötelező közép-európai pluszt ezúttal a horvát konceptuális művészet egyik nagy öregje, Mladen Stilinovic biztosítja. Jelenleg még a tajvani kortársak és Martin Munkácsi bűvöli el a közönséget a Duna parti termekben. (forrás: MTI)
Autisták és klasszikusok
A Magyar Nemzeti Galéria tovább folytatja kínosan divatjamúlt fogadó- és kiállítótereinek lassú átalakítását. Az év kiállítási programja így nem túl gazdag. A kínálat gerincét a klasszicista tájképfestészet – kissé megkésett, de csodálatos – mestere, idősebb Markó Károly adja. Májusban pedig érkeznek az autista alkotók művei és a Zágrábi Képzőművészeti Akadémia nemzetközi utazó kiállításának művei. Decemberben pedig régóta várt monografikus tárlat ünnepli majd a nagybányai művésztelep egyik oszlopos tagját, a hazai festészeti tradíció titkos favoritját, Ferenczy Károlyt. (forrás: MTI)
Under construction
A Szépművészeti Múzeum nem erőlteti meg túlságosan magát. Az épület nagyszabású bővítése – egy év csúszással – nyáron indul majd el, az intézmény ezért nem nagyon tud kiállításokat rendezni. Futtatnak egy kortárs projektet a Városligeti tavon, ahol a látogatók csónakon közelíthetik majd meg a lebegő alkotásokat. A régi mesterek közben Párizsban próbálják elbűvölni a nemzetközi múzeumjáró elitet. A Szépművészeti csak ősszel veti bele magát újra a kiállításiparba, amikor is egy nagy bemutatót szentel a 20. század elejének legdörzsöltebb és legnagylelkűbb magyar műgyűjtőjének, Nemes Marcellnek, akinek nem kis szerepe volt El Greco újrafelfedezésében. (forrás: MTI)
