A Villa Datris Alapítvány évek óta egyre markánsabban van jelen a francia képzőművészeti életben. Az pedig, hogy – hűen évtizedes hagyományaikhoz – kizárólag szobrokra, installációkra, háromdimenziós alkotásokra szakosodtak, az érdeklődők köréből klubszerű, szinte családias, állandó közönséget vonz a tárlataikra.
Aktuális inspirációk, releváns társadalmi kérdések és gyakran tapasztalt feszültségek adják az alapítvány mostani, Mare Nostrum, azaz a Mi Tengerünk című tárlatának témáit is, ugyanakkor a kérdésfelvetések többsége időszerű más régiókban is.
Évezredeken át a mediterrán tenger jelképezte vagy termékenyítette meg az európai kultúrát, hiszen innen származik a görög-római irodalom és filozófia, az egyiptomi írásjelek és építészet, a monoteista vallások világképe és erkölcse, a föníciai és levantei kereskedelem, és sok egyéb, amire mi, európaiak, olyan büszkék vagyunk. Így aztán az sem véletlen, hogy az itt élő európaiak minden korban szívesen sajátították ki a Földközi-tengert, a „Mi tengerünk”-nek nevezve. Mussolini kolonizációs törekvéseinek szlogenjeként használta a latin kifejezést, és 70 évvel később, teljesen ellentétes értelemben, az Afrikából a tengeren át menekülők kimentésére szerveződött humanitárius akciónak is ez volt az elnevezése.
A kiállított alkotások és természetesen a kiállító művészek is többszörösen kötődnek – és nemcsak földrajzi értelemben – a Mare Nostrum-hoz. A Villa Datris Alapítvány jóvoltából 25 művész kapott most lehetőséget, hogy a párizsi Monte Cristo-központban bemutathassa, mit is jelent számára a Földközi-tenger. Így a látogatók változatos kapcsolódási pontokat, különböző értelmezéseket láthatnak, nem is beszélve arról a sokszínűségről, amit az alkotások egymástól sokszor radikálisan eltérő technikája jelent.
A 2002-ben elhunyt francia-amerikai Niki de Saint-Phalle szobra a mediterrán kultúra bölcsőjének tekinthető egyiptomi kultúra hagyományos isten-ábrázolását követve egy vízilovat jelenít meg. Thoeri a nőiesség és a termékenység istennője, és az alak méltóságát különösen kiemeli, hogy fényes flitterekkel díszített testén különböző színű karácsonyfa-izzók világítanak, nemcsak szépségének hangsúlyozására, hanem azért is, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák.
A tunéziai Rym Karoui polírozott műanyagból készített hatalmas és szúrós vírusai legalább kettős jelentéssel bírnak: utalnak a mediterrán térség arab államaiban 2010-ben elindult „jázminos” forradalom mobiltelefonok segítségével, riadóláncon terjesztett követeléseire, másrészt a forradalom megállítása érdekében a hatóságok által terjesztett, a számítógépeket elnémító mesterséges vírusokra is.
A geometrikus absztrakt kiemelkedő alakja, az idén 91 éves Yaacov Agam könyvformájú tárgya, a Szivárvány-Tóra, a három monoteista világvallás bölcsőjeként is szolgáló Jeruzsálemnek, a térség spirituális központjának állít emléket.
A Montpellier-ben 1951-ben született, de katalán származású Jordi Zeusz-szobra a mediterrán medence hellén kultúrájára utal, bár a szobor a termékenységet megtestesítő bika-kultusz vagy a bibliai Dávid király hárfájának formáját is jelképezheti.
A kiállítási tér legnagyobb felületét egy alkotópáros kapta. A „La Fratrie” már nevében is a hellén törzsi-testvéri szövetséget idézi fel, és nem alaptalanul, ugyanis egy testvérpár két tagját, a Franciaországban született Karim és Luc Berciche-t takarja a név. Közös alkotásaikból nyolcat mutat be most a Villa Datris Alapítvány, köztük olyan installációkat, amelyek kifejezetten erre a kiállításra készültek. A térség soknemzetiségű lakosságát a nemzeti, nyelvi, vallási ellentétek, a háborúk, a gazdasági nehézségektől a klímaváltozásig terjedő problémák és ellentétek sokasága osztja meg. Állandó és folyamatos helyváltoztatás, a „másutt biztosan jobb lesz” vágya és kényszere évezredek óta vándorlásra készteti a Mare Nostrum népeit, de egyáltalán nem biztos, hogy a helyváltoztatás egyúttal a beilleszkedést és az otthonlét érzését is meghozza. Humortól egyáltalán nem mentes, ugyanakkor mindig humanista és elgondolkoztató installációiban a testvérpár nem is próbál üdvözítő megoldást adni a kérdésekre, de finoman azt sejteti, hogy önmagunk, bevált szokásaink, hibáink és örömeink elől nincs menekvés, éljünk a Mare Nostrum bármelyik részén.
A Villa Datris Alapítvány Mare Nostrum kiállítása a párizsi Monte Cristo-központban (9, Rue Monte Cristo) 2020. január 12-ig tekinthető meg.
Nyitókép: La Fratrie, It’s hard to leave this shitty paradise, 2014. Collection Fondation Villa Datris. ©La Fratrie:ADAGP, Paris 2019. Photo – ©Tim Perceval
