Az eddig megjelent beszámolók közül a legfigyelemre méltóbb Emőd Péter írása, elsősorban azért, mert magára a kiállitásra koncentrál, de fontosnak tartom azt a megállapítását is, hogy „A kiállítás létrejöttének előzményeiről itt csak annyit, hogy szerencsésnek bizonyult az a stratégia, ami – kisebb magaslatok megmászásával (Bécs, Róma) készült a nagy csúcs (Párizs) meghódítására, amihez az előbbiek már fontos tapasztalatként és egyben referenciaként szolgáltak; – azonos alapról építkezve, mindenekelőtt a Nyolcak munkásságából kiindulva minden potenciális partnernek testreszabott, a helyi kapcsolódási pontokat figyelembe vevő anyagot kínált. Nagy energiákat fordítva a személyes kapcsolatok építésére a nemzetközi elithez tartozó múzeumok vezetőivel.”
Bizony, ennek a kiállításnak a létrejötte több éves munka eredménye, és igen sajnálatos, hogy kezdeményezőjének és motorjának, Passuth Krisztinának a neve sehol sem merül fel. Elfelejtődött a jelenlegi kurátorok árnyékában. Pedig Passuth Krisztina nemzetközi hírneve és kapcsolatai nélkül – közvetlen tanúként állíthatom – nem jöhetett volna létre a Fauves Hongrois 1909 -1914 kiállítássorozat 2008-2009-ben Céret-ben, Cateau-Cambresis-ben és Dijonban.
A francia és méginkább a párizsi múzeumok döntési lélektanának ismeretében, biztosan állítható, hogy a valódi „belépőjegyet” a Musée d’Orsay-ba nem a bécsi és római, hanem az említett franciaországi kiállitásokkal lehetett megváltani. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy már ezeknek a kiállításoknak a koncepciójában felmerült Bartók Béla neve, amivel semmiképpen sem szeretném kicsinyíteni a mostani kurátorok érdemeit, vagy elvitatni tőlük azt a tényt, hogy az Allegro Barbaro létrehozása igen nagyléptékű és sokmindenre kiterjedő munkát igényelt.
Mint ahogy az is az igazsághoz tartozik, hogy Barki Gergely már a 2008-2009-es kiálltásokban is részt vett, nagyon komoly és alapos munkát végzve Passuth Krisztina mellett, és éppen emiatt, szakmai felkészültsége, eddig elért kutatási eredményei és szorgalma alapján joggal vette át a stafétabotot tanárától. Az egyetlen, amit szemére vethetünk, hogy nyilatkozataiban, az újságiróknak adott tájékoztatásokban elfelejtette a fentieket megemlíteni.
A cikk lejjebb folytatódik.
