PHOTO/BOOK – Petőfi Irodalmi Múzeum
ELŐHÍVÁS – Faur Zsófi Galéria – Panel Contemporary
A fenti kategóriába egy nem kifejezetten iskola, de hasonló funkciót is ellátó, fiatalokat tömörítő szervezet, a jól ismert Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) csatlakozott be egy budai és egy pesti oldalán látható tárlattal.
A PHOTO/BOOK nemcsak erősre sikerült koncepció, de fontos részleteit, körülményeit is sikerült jól időzíteni, hiszen kevesen mondhatják el magukról fotósként, hogy megjelentek a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), ráadásul a Könyvhét ideje alatt. Az időzítés mindenképp a szervezőket/kurátorokat dicséri, valószínűleg időben kapcsoltak, de kellett a PIM befogadó és nyitott szemlélete is. Külön érdekesség, hogy nemcsak kiállítóhelyet kapott az anyag, hanem rögtön a megnyitó utáni napon volt egy beszélgetés is az alkotókkal, ahol egyebek között a műfaj (fotókönyv) helyzetéről is szó esett. Sajnos ezen az artPortal nem volt jelen – és nem is próbál úgy tenni mintha – így csak reméli, hogy kedves olvasó éberebb volt nálunk.
A Bártfay terem méretében és hangulatában jól illik a kiállításhoz, ugyanis ezek a saját kis világok jellemzően igazán intim alkotások. Nagyon jól sikerült darabok a kifejezetten a kiállításra készült ülőbútorok, de csak úgy érdemes odatelepedni hozzájuk, ha tudunk némi időt szánni a kiállításra. Érdemes felhúzni a cérnakesztyűt!
Hirling Bálint munkája
A képek többsége az edzett kiállítás látogató számára ismerős lehet, már megkezdett, esetleg be is mutatott projektek, sorozatok valósultak meg könyv formájában. Szerencsére ezek többnyire megállják helyüket önálló alkotásként, de van, ahol egyszerű kiállítási katalógusnak, fanzine-nak lehet tekinteni. Ilyen például az egyébként nagyon is tehetséges Hirling Bálint könyve, aki Pécsi József ösztöndíjasként és sajtófotósként szinte már befutott név a szakmában, de a választott témája (Nagybani) ebben a formátumban valahogy nem tud kiteljesedni.
Gellér Judit munkája
Telitalálat viszont Gellér Judit verses-képeskönyve, ahol bár a szöveg jóval erőteljesebb hangsúlyt kap, mint a képek, mégis annyira finom és igényes a kivitelezés és az anyagválasztás, hogy inkább attól jövünk zavarba, hogy úgy tűnik, a kis képeket az alkotó talán kézzel festette az áttetsző pauszra.
Szántói Lilla munkája
Ez a hordozó egyébként népszerű és sok esetben szerencsés választás is volt. A finom transzparencia ugyanis szépen rímel az intim műfajra, a bensőséges, lelki dolgok kiteregetésére, a művészek „önmegnyitására”. Szántói Lilla esetében még egy réteget is hozzátesz az adott munkához: a testvérrel közös skype-napló képei ezen a felületen mint a monitor két oldala tűnnek fel előttünk, ugyanaz látható, csak a másik oldalról.
Kóti Réka munkája
Vékony Dorottya munkája
Máshol a formátum adta játéklehetőséget sikerül maximálisan kihasználni: Vékony Dorottya csókolózós scrapbookja jól reagál a játékra, melyet a sorozatba rejtett. Ez a széria egyébként épp a napkoban debütált a Capa Központban (nem könyv formában), érdemes megnézni, hogyan mutat a falon. Egyedi a többiek között, és korántsem intim, de egységes, egy az egyben a hetvenes éveket visszaidéző formátumot, színeket mutató album, Kóti Réka munkája. Talán lehetne inkább lookbooknak, mint photobooknak nevezni.
ELŐHÍVÁS. Kiállítási enterirőr. Faur Zsófi Galéria – Panel Contemporary. Forrás: a kiállítás Facebook oldala
A Faur Zsófi Galéria pincéjébe, a Panel Contemporarybe egy szintén lelkizős témához ereszkedhetünk le: a múlt feldolgozása, jövőre gyakorolt hatása, az archívumok kezelése, „leltárazás és feltárás” a központi téma az Előhívás című tárlaton. Változatos térinstallációkkal teremtettek sorozataiknak mikrokörnyezetet az alkotók, az egyik legfeltűnőbb rögtön a lépcső mellett Mag Krisztina Szilvia „spájza”, ami három, tudatosan realisztikus elemből, szinte színpadiasan berendezve mutatja meg, hogyan lehet és érdemes elraktározni a pozitív élményeinket, tulajdonságainkat (pont, mint a befőttet).
Mag Krisztina Szilvia munkája. Forrás: Facebook
Ehhez természetesen képek is társulnak, mégpedig olyanok, amelyek évek alatt nem találták meg helyüket a többi által teremtett kategóriában. Itt ennek rendszerezésére vállalkozik az alkotó, a játékba pedig a kiállítás látogatóit is bevonja, ami sajnos egy kicsit komolytalanná teszi az egészet. Sokkal érettebb, letisztultabb alkotást láthatunk Mag Krisztina Szilviától a fentebb tárgyalt kiállításon, a PIM-ben.
Schuller Judit Flóra munkája. Forrás: Facebook
Kockázatos tud lenni egy téma több médiummal való feldolgozása, de Schuller Judit Flóra finoman és érzékletesen egyensúlyozott a családi legenda feldolgozásával. Ráadásul nemcsak a nagyapa szerepét vizsgálja, hanem az ő munkája által az örök kérdést is érinti: a múzeumi kanonizációt, illetve az értékmentést és rendszerezést. Erőteljesen női témát dolgoz fel Biró Eszter mindenféle gender-frázisok puffogtatása nélkül.
Biró Eszter munkája. Forrás: Facebook
A deportált nagymama alternatív receptkönyvébe csak azért gyűjtötte a leírásokat, hogy legalább emlékezni tudjanak az otthoni ételekre, ha már főzni, sőt enni sincs mit. A helyzet töredékességét pontos, megrendítő vizualitásban kapjuk meg: Biró lefotózta a felsorolt összetevőket, majd a diákat szétvágva, csíkokban ragasztgatta be a füzet facsimile oldalaira a szövegek mellé. A piros-fehér kockás terítő egy kicsit már soknak tűnik, mégis odaillő, és pont elég ahhoz, hogy fátyolossá váljon a tekintet.
Bezeczky Csilla munkája. Forrás: Facebook
Generációs jelenséget választott ki Bezeczky Csilla, mellyel sokunknak könnyű azonosulni: a képeink ezerszámra csak virtuálisan rögzülnek, kinyomtatni se kell őket, és miközben bármikor hozzáférhetők, mégis egyre kevesebb figyelmet fordítunk rájuk. A néha egy-két év alatt is átláthatatlan mennyiségűre duzzadó képadatbázis esetében a mennyiség elkerülhetetlenül a minőség rovására megy: értéktelenné, mindennapossá, sőt naponta többször megismételhető aktussá válik a telefonunkkal való fotózás. És így vagyunk az emlékeinkkel is: nem rendszerezzük, csak egymásra halmozzuk őket, válogatás nélkül.
Sajnos néha a kiállításokkal is így vagyunk. Az Előhívás egyik vállalása volt az archívumok, illetve kezelésük, feldolgozásuk olyan vetületű vizsgálata, amely nem a múlttal foglalkozik, hanem a jelenre koncentrál. A kiállított munkák kisebb része felelt csak meg ennek a célkitűzésnek, de szerencsére a nagy részük ettől függetlenül legalább értékelhető alkotás. Érdemes rászánni az időt mindkét helyszínre – a PIM-beli kiállítás már csak két napig él.
PHOTO/BOOK – Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiállító művészek: Bakonyi Zsuzsa, Biró Eszter, Biró Dávid, Dobokay Máté, Gál Bettina, Gellér Judit, Hirling Bálint, Hodosy Enikő, Illés Katalin, Kóti Réka, Mag Kriszti, Piti Marcell, Schuller Judit Flóra, Szántói Lilla, Szent-Iványi Réka, Szombat Éva, Vékony Dorottya
Kurátorok: Barta Edit, Biró Eszter
Megtekinthető: 2015. június 6 – 18.
ELŐHÍVÁS – Faur Zsófi Galéria – Panel Contemporary
A műhelymunkán részt vevő és a kiállításon bemutatkozó alkotók:
Ádám Anna, Bezeczky Csilla, Biró Eszter, Cseh Dániel, Illés Katalin, Kerekes Emőke, Mag Krisztina Szilvia, Neogrády-Kiss Barnabás, Rácmolnár Milán, Schuller Judit Flóra, Somogyvári Kata
A műhelymunka vezetői és a kiállítás kurátorai: Gellér Judit és Pettendi Szabó Péter
Megtekinthető: 2015. június 4 – július 16.