Talán meglepő, de mindenképpen indokolt a többes szám használata a gyűjteményekkel kapcsolatban, hiszen a „nagy”, világszerte ismert, jól feldolgozott és legalábbis részleteiben nyilvánosan is hozzáférhető uralkodói gyűjtemény mellett, melyet 1993 óta a Royal Collection Trust kezel, III. Károly király és családjának tagjai magánszemélyként is számos műtárgyat birtokolnak – e gyűjteményekbe azonban tulajdonosaik általában nem engednek teljes körű betekintést. Írásunknak az ezen utóbbi kollekciókról szóló része a The Guardian londoni napilapban a közelmúltban megjelent cikken alapul, mely igyekezett a korábbiaknál pontosabban feltérképezni a bennük szereplő műveket, illetve azt, hogy azok milyen módon kerültek a királyi család tagjainak tulajdonába.
A Royal Collection a világ legnagyobb magángyűjteménye, de a benne őrzött műtárgyak számát és értékét tekintve a legfontosabb közgyűjteményeknek is méltó vetélytársa. Egyúttal egyike annak a nagyon kevés királyi magángyűjteménynek, melyeket az elmúlt századok viharai érintetlenül hagytak – legalábbis a monarchiának a polgári forradalmat követő 1660-as visszaállítása óta. E forradalmat megelőzően a királyi gyűjtemény méretei még átláthatóak voltak, az akkori leltár 1.500 festményt és 500 szobrot sorolt fel. A kollekció addigi gyarapításában éppen az 1649-ben halálra ítélt, majd kivégzett I. Károly király szerezte a legnagyobb érdemeket. Halála után a gyűjteményt elárverezték – a köztársaság javára fordított összbevétel 185 ezer akkori font volt. A restaurációt, a Stuart-dinasztia újbóli trónra kerülését, 1660-at követően II. Károly ismét összegyűjtötte az egykori gyűjtemény számos darabját és megkezdte annak máig tartó bővítését. A gyűjtemény mai méretei impozánsak: a 7 ezer festmény mellett 150 ezer papíralapú munka, zömmel egyedi rajz és sokszorosított grafika, 450 ezer fotó és mintegy 700 ezer egyéb műtárgy alkotja – utóbbi kategóriába többek között kéziratok, könyvek, szobrok, zeneszerszámok, órák és ékszerek, bútorok, hintók, kerámiák és porcelánok, fegyverek, textíliák, gobelinek tartoznak. A gyűjtemény honlapján jelenleg 282 ezer műtárgy részletesebb leírása található meg. A művek többségének állandó „tartózkodási helye” a királyi család 13, jelenleg is lakott, illetve történelmi rezidenciájának egyikében, így többek között a Hampton Court Palace-ben, a Windsor Castle-ban, a Kensington Palace-ban és a Buckingham Palace-ban van, míg a koronaékszerek a londoni Tower-ben, az ottani Jewel House-ban láthatóak.
A kastélyok egy részében a kiállított műtárgyak állandóan, míg másokban időszakosan, illetve alkalmanként a nagyközönség számára is hozzáférhetőek. Emellett a Royal Collection Trust nagyvonalú kölcsönzési tevékenységet is folytat, így a gyűjteményből származó jelentős darabokkal rendszeresen találkozni lehet brit és külföldi múzeumok kiállításain is. A legfrissebb hírek szerint például Andrea Mantegna hat festménye a királyi kollekcióból a közeljövőben a londoni National Gallery kiállításán lesz látható. A királyi gyűjteményből a budapesti Szépművészeti Múzeum is több kiállításához kölcsönzött műtárgyakat az elmúlt években. E tárlatok sorából kiemelkedik a Leonardo da Vinci és a budapesti lovas című 2018-19-es kamarakiállítás, amelyen a nagy itáliai mester hét rajza képviselte a Royal Collection-t. (A londoni tárlók e tárlat alatt sem maradtak üresen; a gyűjtemény Leonardo mintegy 200 (!) rajzát őrzi.) De ugyanebből a forrásból érkezett egy Jacob van Ruisdael tájkép is a múzeum Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című nagy sikerű kiállítására 2014-15-ben, illetve Erzsébet anyakirályné 1925-ben készült portréja „A nagyvilág művésze vagyok”. László Fülöp című 2019-20-as kamaratárlatra a Magyar Nemzeti Galériában. Az időszaki kölcsönzések mellett a gyűjtemény mintegy 3 ezer darabja tartós letét formájában látható a világ számos országának múzeumaiban. Utóbbiak közül a legismertebbek azok a nagy méretű Raffaello-rajzok és gobelinek, melyek X. Leó pápa megbízásából eredetileg a sixtusi kápolnába készültek és 1865 óta láthatóak letétként a Victoria & Albert Museumban.
A gyűjteményt kezelő Trust egy jótékony célú szervezet státuszát élvezi, melynek feladata „az uralkodó és az egész nemzet szolgálata”; a gyűjtemény megőrzésének és állagmegóvásának a lehető legmagasabb színvonalon történő biztosítása; a kollekció minél nagyobb részének kiállítások, kiadványok, illetve online megjelenítés formájában történő hozzáférhetővé tétele a nagyközönség számára; értékének, jelentőségének bemutatása, illetve – az erőforrások rendelkezésre állásának függvényében – bővítése. A Trust működését a látogatható uralkodói rezidenciák jegybevételéből finanszírozzák.
A krónikák a gyűjtemény gyarapításában különösen aktív uralkodók közül kiemelik III. Györgyöt (1738-1820), aki főként régi mesterek rajzait vásárolta, de igen kedvelte a velencei festők alkotásait is – egyedül Canalettotól 40 festményt emelt be a kollekcióba. Szenvedélye átragadt fiára, IV. Györgyre (1762-1830) is, aki főleg a holland aranykor festészete, valamint az iparművészet iránt érdeklődött. Utóbbi területen ügyesen használta ki, hogy a francia forradalom után igen nagy számban kerültek a londoni piacra Franciaországból kimenekített bútorok, ékszerek, porcelánok; a királyi kollekcióban található francia bútorok és sèvres-i porcelánok beszerzése nagyrészt az ő nevéhez fűződik. A későbbi uralkodók közül kiemelést érdemel Viktória királynő (1819-1901), aki férjével, Albert herceggel régi mesterek, illetve saját kortársainak alkotásait vásárolta. Az uralkodók nemcsak gyarapították a gyűjteményt, hanem abból nagyvonalú ajándékokat is juttattak múzeumoknak; a legnagyobb érdemeket e téren is II. György, illetve Viktória szerezte. Királyi adományok alapozták meg például az 1973-ig a British Museum részeként működött British Library állományát, számos festmény pedig szintén uralkodói adományként került a londoni National Gallery-be.
A királyi kollekció II. Erzsébet tavaly lezárult, több, mint hét évtizedes uralkodása alatt is bővült, főként vásárlások, illetve a királynő részére hivatalos minőségében átadott vagy küldött ajándékok révén. II. Erzsébet régi mesterektől elsősorban olyan műveket vásárolt, melyek korábbi uralkodókat illetve azok családtagjait ábrázolták, de nyitott volt a kortárs művészet iránt is. Többek között Anish Kapoor, Lucian Freud és Andy Warhol – esetenként őt magát ábrázoló – műveit emelte be a kollekcióba. Freud 2001-es portréja egyébként annak idején erősen megosztotta a közvéleményt – a Sun udvari fotósa szerint például a művészt ezért a munkájáért a Tower-ba kellett volna zárni –, a királynő azonban mégis gyűjteménye részévé tette a művet.
A királyi gyűjtemény képzőművészeti anyaga egészen kiemelkedő kvalitású, de, mint a magángyűjtemények általában, nem enciklopédikus igénnyel épült; létrehozóinak és bővítőinek egyéni preferenciáit, ízlését tükrözi. Ha nem is teljeskörűen, mégis nagyszerűen reprezentálja az elmúlt századok nyugati képzőművészetének számos fontos irányzatát és kiemelkedő mestereik munkásságát. Ha Leonardot már említettük, akkor célszerű az olasz anyaggal kezdeni, melyben Raffaello, Michelangelo, Caravaggio, Bellini, Orazio és Artemisia Gentileschi alkotásai is kiemelt helyet foglalnak el. Nem meglepő módon igen gazdag a hazai, azaz brit mesterek kollekciója. Az egyetemes művészettörténet által is a legmagasabbra értékelt alkotók közül Thomas Gainsborough 33, William Hogarth 3, míg Joshua Reynolds több mint 20 munkával van jelen a gyűjteményben. A németalföldi művészetet – a már említett Vermeer mellett – többek között Rembrandt, Hals, Pieter de Hooch, Adriaen van Ostade és Salomon van Ruysdael művei reprezentálják. A flamand mesterek közül Rubenstől 13, van Dyck-tól 26, ifj. David Teniers-től 27 festményt tartanak nyilván a gyűjteményben. A francia kollekció mennyiségét tekintve jóval szerényebb, de olyan nevekkel büszkélkedhet, mint de la Tour, Poussin, Lorrain vagy Monet. A német anyagban – ez csak első pillantásra meglepő – a legtöbb, szám szerint 120 munkával a XIX. századi Franz Xaver Winterhalter van jelen, aki ugyan főként a francia királyi udvarban dolgozott, de Viktória királynő meghívására számtalanszor átruccant a csatorna túlsó partjára és szorgalmasan gyártotta a brit uralkodóról és családjáról készült portrékat. Azért a német anyagból sem hiányoznak az igazi nagy nevek, így Dürer, vagy az idősebb és ifjabb Lucas Cranach munkái.
A Royal Collection szájtja gazdag betekintést enged a gyűjtemény hasonlóan gazdag, nem képzőművészeti jellegű részeibe is. Mi azonban ezek bemutatása helyett most inkább azokkal a művekkel foglalkozunk, melyek nem képezik e gyűjtemény részét, hanem a királyi család tagjainak magánvagyonát gyarapítják. A The Guardian bevezetőben említett cikke mintegy 400 ilyen – együttesen több tízmillió font értékűre becsült – munkát említ, s ha nem is állítja minden kétségét kizáróan, de kimondva-kimondatlanul arra a következtetésre jut, hogy e munkák egy részének a vonatkozó előírások szellemében inkább a „nagy” királyi gyűjteményben lenne a helyük. A napilap szerint a királyi udvar szóvivői nem túl bőbeszédűek, amikor felteszik nekik a kérdést, hogy pontosan ki és pontosan milyen műveket birtokol, illetve, hogy ezek jelenleg milyen értéket képviselnek. Itt elsősorban olyan alkotásokról van szó, melyek ajándékként kerültek a királyi család valamelyik tagjához. A királyi udvarnak természetesen van egy „ajándékozási politikája”, ami különbséget tesz az érintettek által hivatalos minőségükben, például külföldi útjaikon átvett „hivatalos ajándékok” és a magánemberként, ismerősöktől, barátoktól kapott „személyes ajándékok” között. A szabályozás kimondja azt is, hogy „minden esetben, de különösen a külföldi utazások során, a szervezetek és személyek figyelmét fel kell hívni arra, hogy tartózkodjanak az extravagáns, azaz magas anyagi értéket képviselő ajándékok átadásától.” Szerepel a dokumentumban az is, hogy „a hivatali kötelezettségeik teljesítése során az olyan személyektől kapott ajándékok, akik nem számítanak a megajándékozott közeli barátainak, nem tekintendők a királyi család megajándékozott tagjai személyes tulajdonának”.
A szabályozás egyértelműnek tűnik, mégsem ad választ minden gyakorlati dilemmára, hiszen például egy átadásakor még szerényebb értéket képviselő tárgy a későbbiekben igen sokat érhet – erre a The Guardian cikke azt a Chagall által illusztrált bibliát hozza fel példaként, amit a festő egy 1960-as látogatása alkalmával nyomott Fülöp herceg kezébe –, mint ahogy az sem mindig egyértelmű, hogy egy ajándék hivatalosnak vagy személyesnek minősül-e. Amikor a napilap rákérdezett a Chagallra, és néhány más, vélhetően hivatalos utakon kapott, de a magángyűjtemény részeként ismertté vált munkákra, azt a választ kapták, hogy „nem helytálló a feltételezés, miszerint a listán szereplő ajándékok mind hivatalos ajándékok lennének”, illetve, hogy „az egyes tárgyak anyagi értékét nem kommentálják”.
Természetesen más a helyzet azoknál a műtárgyaknál, melyeket a királyi család tagjai magánvagyonukból a maguk számára vásároltak. A májusban megkoronázandó III.Károly – aki egyébként előszeretettel próbálja ki magát festőként is – privát gyűjteményének számos darabját még Erzsébet anyakirályné vásárolta a múlt század 30-as – 50-es éveiben, egy olyan időszakban, amikor az árak meglehetősen nyomottak voltak. Ekkor, egészen pontosan 1945-ben, a neves párizsi Wildenstein galériától vásárolta meg azt a Monet tájképet, amely ma e gyűjtemény legértékesebb darabjának számít. A festményért akkor 2 ezer (mai áron 110 ezer) fontot fizetett, ma akár 20 millió fontért is elkelhetne aukción, különös tekintettel kitűnő provenienciájára. De nem ez az egyetlen festmény, ami ma beszerzési árának sokszorosát éri. A XIX. századi angol festő és illusztrátor, John Everett Millais 1942-ben 630 fontért vásárolt festménye például ma másfél milliót érhet. Amikor Károly 2003-ban beköltözött a Clarence House-ba, az ebédlő falára John Pipernek a windsori kastélyról készített festményeit akasztotta. Ezeket az anyakirálynő darabonként 10 (mai áron 630) fontért vette 1942-ben, ma 150 ezer fontot érnek. A legdrágább festmények közé tartozik a magánkollekcióban Lucian Freud Kis páfrány című ritkának számító olajképe, amelyet Károly 1998-ban 50. születésnapjára kapott a művésztől és 2018-ban a magángyűjteményében szereplő alkotásként állított ki; ennek mai ára a 600 ezer fontot is elérheti.
A feltételezések szerint ma III. Károly a tulajdonosa mindazon művek túlnyomó többségének, melyeket egykor az anyakirályné, II. Erzsébet vagy Fülöp herceg birtokolt. A The Guardian által megkérdezett szakértők a királyi család tagjai által birtokoltként azonosított 400 műtárgy közül a legértékesebbnek tartott 60 tétel együttes értékét 24 millió fontra becsülték. Ebben a konvolutban a legismertebb nevek a már említett Monet és Chagall mellett a Nagy-Britanniában rendkívüli népszerűségnek örvendő XX. századi brit festő, L.S. Lowry, továbbá Alfred Sisley, Salvador Dalí és Lucian Freud. Dalí munkái például a művész Fülöp hercegnek adott ajándékaként kerültek a királyi családhoz; az alkalmat kettejük 1972-es avignoni találkozója szolgáltatta, a művek mai értékét 10 ezer fontra becsülik.
Borítókép: a Royal Collection része a III. György megrendelésére 1760-62 között készült koronázási hintó is. Forrás: Wikimedia Commons
