Konkoly Gyula és a pipacsmező

Hajladozó pipacsok a végtelen nyári réten, sziporkázó zöld kavalkád, imbolygó piros virágkelyhek. Monet után szabadon –, illetve inkább szigorúan. Álmodni sem lehetne ennél klasszikusabb tájképeket! Pedig a fél tucat pipacsos táj festője Konkoly Gyula, nem mindig klasszikájáról volt híres. A hatvanas évek egyik legelkötelezettebb és legvadabb neo-avantgárd figurája volt, derékig benne a modern művészetben: szürnaturalizmus, Iparterv, pop art, koncept art stb. Sokáig nem is maradhatott az országban. 1972-ben már Párizsban éri a felismerés: az avantgárd halott. Pár év hallgatás után egyre szorosabbra fűzte kapcsolatát a művészet hosszú történetével. Ennek a múltfeltárásnak az egyik állomásán születtek a Monet-variációk. Ezredfordulós plein airek, a sziporkázó napsütésben tündöklő táj érzékeny festői megragadása. De többről van itt szó, mint puszta látványmásolásról! Az illuzórikus, efemer, könnyen megsemmisülő művészet Konkolyt régóta foglalkoztatja. (Gondoljunk csak híres jégszobrára az Iparterv második tárlatán!) Márpedig a plein air éppen erről szól, a villámgyorsan elillanó másodpercről, és a művészetről, ami megpróbál akadályt gördíteni az idő útjába. Akárcsak Konkoly.
St.art Galéria
2006. február 13.–2006. március 16.