Éljen a művészet! hirdeti egy kissé fakóra kopott vörös molinó, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió pincegalériája fölött.
A neoavantgárd szellemiség továbbéltetéséről, a kontinuitásról, a folyamatos vérfrissítésről a jövőre 40 éves egyesület nem csak a szlogenek szintjén gondoskodik. Mert bár az utóbbi időben zajló művészeti polémia egyik álláspontja szerint a szentendrei művészet mítosza jóvátehetetlenül kiürült, addig a másik álláspont éppen az ellenkezőjét állítja. Egy biztos, a Vajda Stúdió nem úgy próbálja konzerválni értékeit, hogy ajtót-ablakot bezár, hanem teret enged a fiatal korosztálynak is, tagfelvétel, közös szereplés (Szentendre a Gödörben) és kiállítási lehetőség formájában.
Nagy Barbara 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen Maurer Dóra osztályában, a 2000-es évek elejétől aktív tagja a Vajda Lajos Stúdiónak. A kiállításon nem szereplő monokróm, fekete fatábláin a különböző mélységű és dőlésszögű bevésett vonalritmusok dinamizálják a fényt. A különböző faktúrák egymást metsző ívei és halmazai pulzáló, folytonosan változó fény-árnyék hatást eredményeznek (Fény-kép sorozat). Ezek a művek szorosan kapcsolódnak ahhoz a gondolati ívhez, melyet legújabb Határ-sáv című installációja is közvetít.
A pinceműhely sokat látott falai ezúttal barokk altemplomként funkcionálnak, ahol a félhomályban egy gyóntatószék térdeplőjére hajolva, a ceruzarajz karcos hangja által, egy végtelenített mondat vési bele magát gondolatainkba: „A sötétségben minden világosan érthetővé lesz”. A szomszédos téglafalra vetítve az installáció kiindulópontjának is tekinthető videó látható, melyet Rómában a Santa Sabina templom előtt sétálva rögzített a művész. Munkások parkolósávot festenek a templom előtt, a piros-fehér kordonnal körülhatárolt területen a járókelőktől elzárva, a szakrális tér őrzőjeként, egy fehér reverendába öltözött szerzetes felügyeli a munkát. Egy másik falon két fotóprint zárja a transzcendens bűvkört: a Santa Sabina templom hatalmas belső terében rajzoló gyerekek a művészet gyakorlása által jutnak a „túlpartra”.
A három részből álló installáció értelmezhető egyfajta művészeti beavatásként is. Manapság ugyanis nem vagyunk elkényeztetve a kortárs művek esetében ok-okozati összefüggésekkel, világos gondolatmenetekkel, kívülállóként is bejárható logikai útvonalakkal. Míg egy hagyományos táblakép esetén rendelkezésünkre állhatnak vázlatok, előképek, addig az installációk értelmezéséhez általában nem kapunk semmi fogódzót.
Nagy Barbara Határ-sáv című installációját szemlélve nyomon követhetjük, hogyan válhat egy teljesen hétköznapi jelenetből művészi „alapanyag”, hogyan léphetünk át, önmagunk árnyékát hátrahagyva, a művészet szakrális, megtisztító terébe, arra a pengevékonyságú mezsgyére, ami elválasztja a szakrálist a profántól, az álmot az ébrenléttől, az illúziót a hétköznapi valóságtól.
Vajda Lajos Stúdió Galéria, VLS Pinceműhely
2011. március 19. – április 10.