A Műcsarnok igazgatói posztjára kiírt pályázat sikertelenül végződött (legteljesebb összefoglaló itt). Ismerve a műcsarnoki pályázatok körül rendre kialakuló vitákat, az Artportál megkérdezte az érintetteket, valamint meghatározó magyar művészeti intézmények és szaklapok vezetőit a jelölő testületről és a kívánatos profilról. Harmadik körben Fabényi Julia, Colin Foster és Szoboszlai János válaszát olvashatják.
1. Ön szerint kinek vagy kiknek kellene kiválasztani a Műcsarnok igazgatóját?
1.) A Műcsarnok Nkft. tulajdonosa a magyar állam. A tulajdonosi és munkáltatói jogokat gyakorló szervezet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., tehát övé az ingatlan. Világosan látszik, hogy a kormány kulturális adminisztrációja is illetékességét fejezi ki az intézménnyel kapcsolatban. Bár e struktúra zavarosabb, e szempontból lényegi hasonlóságokat mutat a korábbi időszakkal, amikor a Műcsarnok állami, költségvetési egység volt. A mindenkori, kulturális ügyekért felelős minisztériumnak elméletileg egy kultúrpolitikai vízióval kell rendelkeznie: a közpénzek kultúrára való költésének koncepcióját ki kellene alakítania, meg kellene fogalmaznia azt, és az általa fenntartott intézményrendszer egyes elemeinek misszióját pontosan meg kellene határoznia. Tehát egyértelműen meg kellene mondania azt, hogy mi a célja a Műcsarnokkal. Ezt ebben a formában meg is fogalmazza a pályázati kiírás: „A Műcsarnok Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. alapfeladata a magyar és a nemzetközi kortárs képzőművészet – valamint iparművészet, fotóművészet, építészet és intermedia – értékeinek bemutatása, kiállítások és művészeti események hazai és külföldi rendezése, szakmai kiadványok megjelentetése, a vizuális kultúra terjesztése. A nemzetközi kortárs művészet magyarországi és a magyar kortárs művészet külföldi bemutatása érdekében a Műcsarnok Nonprofit Kft. feladata szakmai kapcsolatok kiépítése és fenntartása, együttműködési lehetőségek megteremtése, a magyar művészek nemzetközi megjelenésének és integrálódásának elősegítése és támogatása nemzetközi rendezvényeken.” Ugyanakkor az az elvárás, amely szerint „a pályázók jövőre vonatkozó elképzelései legyenek szerves összhangban a kormányzati kultúrpolitikával” – bár ma ez nem érthető kitétel, mert utóbbi definíciója nem áll rendelkezésre – azt jelzi, hogy az új ügyvezető nem élvez majd autonómiát. Úgy tűnik tehát, hogy a fenntartónak (mindkét állami szervezet képviselőjének) mindenképpen helye lesz a döntéshozatali folyamatban.
2.) Ugyanakkor fenntartója nem látja el a Műcsarnok Nkft.-t a komoly munkához szükséges elégséges pénzzel, a kiállítási intézménynek meg kell találnia a kiegészítő forrásokat: „Az ügyvezető igazgató általános és szakmai, valamint gazdasági programot magában foglaló üzleti és szakmai tervet készít a következő üzleti évre (…)” – fogalmaz a pályázati kiírás (kiemelés tőlem). Az üzleti terv készítése a részben önálló gazdálkodást jelenti, s ebből a szempontból különbözik a jelenlegi struktúra a korábbitól. Az ügyvezetőre az a feladat hárul, hogy gazdasági tevékenységet folytasson, hogy profitot termeljen. Ez véleményem szerint a Műcsarnoknak a fenntartótól való részleges függetlensége melletti egyik érv (mivel nem diktálhat szakmai elvárásokat az, aki nem biztosítja az elvárt projektek anyagi alapját). Mivel a kiírásban szerepel a feltételek között, hogy a pályázat térjen ki a „vállalkozási tevékenységével kapcsolatos elképzelésekre”, célszerű lenne bevonni a döntéshozatalba olyan szakértőket, akik ismerik a kortárs képzőművészettel foglalkozó intézmények vállalkozási tevékenységének nemzetközi gyakorlatát (múzeumok, kunsthallék gazdasági-, marketingkommunikációs- és fundraising-szakembereit).
3.) Mivel a missziónak része „a nemzetközi kortárs művészet magyarországi és a magyar kortárs művészet külföldi bemutatása”, a Műcsarnoknak részt kell vennie a nemzetközi művészeti világ aktuális diskurzusában. Az ilyen típusú, időszaki kiállításokat rendező és a kortárs elméletekre is fókuszáló intézmények vezetői értelemszerűen meghatározzák az intézmény szakmai munkájának karakterét. Így célszerű lenne a hazai és a nemzetközi kortárs szcéna egyes jelentős szereplőit felkérni a döntéshozatalban való részvételre: múzeum- és intézményvezetőket, kurátorokat, de akár a kortárs művészettel foglalkozó elméleti szakembereket is.
4.) Tehát a fenntartó(k) képviselőiből, a kulturális vállalkozások nemzetközi szakértőiből, és a kortárs képzőművészet jelentős, hazai és külföldi szereplőiből állna össze az az ideális testület, amelyik elbírálja a pályázatokat.
5.) A zsűriben szereplő konkrét személyek kiválasztásával és a szavazati arányok kialakításával a tulajdonosi és munkáltatói jogokat gyakorló szervezet azonnal demonstrálná, hogy politikai, avagy szakmai szempontokat kíván-e érvényesíteni, s hogy milyen mértékű autonómiát biztosít az új ügyvezetőnek.
6.) (S bár a kérdés nem erre vonatkozik, ide tartozik az, hogy véleményem szerint a pályázók körét még csak „európai uniós tagországi állampolgárságra” sem kellene korlátozni – legyen teljesen nyitott a pályázók köre.)
2. Ön szerint milyen lenne a Műcsarnok kívánatos profilja?
Nekem a hazai és nemzetközi kortárs anyag minél több szempontot figyelembe vevő bemutatásán (1., közvetítés), valamint a művészetet aktívan inspiráló és adott esetben azt befolyásoló (2., produceri) tevékenységen túl a nemzetközi művészeti diskurzusban való aktív, energikus, offenzív, (3., kezdeményező) karakter ideája tetszik.
Szoboszlai János, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) vezetője
1. Ön szerint kinek vagy kiknek kellene kiválasztani a Műcsarnok igazgatóját?
Egyszerű a válaszom.
Mindenképpen a művészeknek kell igazgatót választani, esetleg műkritikusok, kurátorok, művészettörténészek segítségével.
2. Ön szerint milyen lenne a Műcsarnok kívánatos profilja?
A Műcsarnok profilja szerintem vegyes kell, hogy legyen, nem csak a kortárs művészettel kellene foglalkoznia. Ugyanakkor markánsan más szerepet kell betöltenie a főváros művészeti életében, mint a Ludwig Múzeumnak. Végeredményben, az igazgató dönt, és egészségesnek tartom, ha minden igazgató más-más jelleget ad az intézménynek.
Colin Foster, a Pécsi Tudományegyetem MKE dékánja
1. Ön szerint kinek vagy kiknek kellene kiválasztani a Műcsarnok igazgatóját?
Valószínűleg első kérdésére mindenki azt mondja, hogy szakemberekből tevődjék össze a bizottság. De ki számít szakembernek? Aki kurátor? Intézményvezető? Magángalériás? Vagy művész? Vagy valamennyi? Netán elméleti szakember? Ki számít a szűk szakmai körben általánosan elfogadott hiteles szakembernek? Egy folyton lázongó, de olvasmányos kritikus? Egy nagy elméleti szaktudású, de gyakorlatban és kortárs képzőművészettel aligha kapcsolatban álló teoretikus? Vagy a nyüzsi kurátor típus, akinek minden döntését megelőzi a tájékozódó körbejárás? Vagy netán egy belefáradt muzeológus, aki a szakmát lelkesen gyakorolta, mígnem mostanra belefáradt abba a fallabda partiba, amit magányosan, de hittel gyakorolt évekig?
Ha azt válaszolnám, hogy intézmények működésében jártas szakember – ez ugyanúgy szubjektív, mert a munkássága szubjektív ítélet alá eshet. Vagy miért kéne intézmények tevékenységét és feladatát jól ismerő szakember? (Ez utóbbit azért javasolnám legalább 1 fő tagban, mert a kis magyar abszurd azért leginkább a magyar bürokrácia labirintusában futkos, ehhez nem árt a kitartás, stabil idegrendszer és soha sem az értelmi részén való elgondolkodás.) De ez még mindig csak 1 fő.
Ha 3 fős csapatra gondolnánk, akkor mindenképpen kívánatos 1 fő szuverén gondolkodó, aki nem csupán a trendhez való illeszkedés-megfelelés lehetőségeit mérlegeli a kiválasztandó személy alkalmassága kapcsán, hanem talán azt is, hogy kockázatvállaló-e az illető a kortárs művészet megítélését illetően. (Itt elébe mentem a kiválasztandó személyre vonatkozóan is, ez most itt hiba, de a gondolat folyamatot nem tudom e nélkül folytatni.)
A 3. fő talán olyan, aki a szakmai megítélés mellett mérlegelni tudja, hogy a pályázatban lefektetett koncepció megvalósítható-e az adottságok mellett. Ez nem csupán praktikus elvárás, hanem a nonprofit KFT ügyvezető igazgató egyszemélyi felelősségét illetően is nem mellőzendő, hanem kifejezetten felebaráti szempont.
2. Ön szerint milyen lenne a Műcsarnok kívánatos profilja?
Koncepció- és helyzetspecifikus dologra kérdez rá, ha jól értem.
Helyzetspecifikus alatt értendő egyrészt a művészet intézményi és intézményen kívüli megjelenése, ami jelenleg igen meghatározó szempont a kortárs művészet aktivitási mezejében. Ugyanakkor a konkrét magyar intézmény hálózatának jellegismerete is elengedhetetlen. Mert vannak konstans feladatokkal ellátott intézmények, amelyek időnként párhuzamosan működhetnek a Műcsarnokkal, és vannak olyan intézmények, melyek adottsága sokkal alkalmasabb a kísérleti-kockázatos kortárs képzőművészet bemutatásának felvállalására, feladati tagoltsága, épületi szerkezete is erre predesztinálja, mintegy elő felfedező helyszínként szolgálnak.
A Műcsarnok profilját maga a mindenkori kortárs művészet határozza meg. Ez alatt nem csak a programatikus felmutatást értem, hanem a kortárs művészet természetéből eredő lehetőséget.
Tehát a kortárs művészet a Műcsarnok formálója, mindenkori meghatározója, ezért az intézmény, ha felvállalja a kortárs művészet aktuális stratégiáit, megteremti ezzel saját profilját és öndefinícióját.
Műcsarnok profiljához tartozónak tartom a már művészettörténeti értékű, de érdemileg nem kellően feldolgozott, vagy újraértelmezhető korszakok bemutatását új kritikai vagy összkulturális kontextusba helyezve. (A rendszerváltás előtti időszak, elméleti és művészeti koncepcióinak kritikai elemzése, pld. várat magára a közép-kelet európai konceptuális művészet feldolgozása, de ugyanúgy elkezdhető már a 90-es évek összefoglalása), tárgyi kultúránk elmúlt évtizedeinek bemutatása, valamint a tudomány és művészet legkülönbözőbb hatásainak történelmi művészetben és kortárs művészetben való vizsgálása. Magyar és nemzetközi művészeti jelenségek elemzése, bemutatása.
Életművek, életmű szakaszok bemutatása olyan formában, amelyek a fent említett témákat is erősítik.
Fontosnak tartom bemutatni a nemzetközi kortárs művészeti életet meghatározó országok művészetét, a közép-kelet-európai színtér feltérképezését.
Fabényi Julia, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, pályázó
A körkérdés első része, Gulyás Gábor, Mélyi József, Petrányi Zsolt és Tarnócai Éva válasza itt olvasható.
A körkérdés második része, Andrási Gábor, Baán László, Francesca von Habsburg és Peternák Miklós válasza itt olvasható.
Regisztráció után írja meg saját véleményét!
