Bánkitó Fesztivál, 2017. július 12.-15., Bánk
A fesztiválokon a popkultúrán kívüli kultúra jelenléte kicsit olyan helyzet, mintha ugatni tanítanánk egy macskát. A közönség nagy része a koncertek, a társaság, valamint különféle alkoholos italok fogyasztása miatt látogat el az ilyen rendezvényekre, és ez alól a Bánkitó Fesztivál sem kivétel.
Távol a város zajától, persze nem túl távol, csak éppen annyira, hogy tömegközlekedéssel nem a legkellemesebb eljutni oda, gyönyörű környezet, egy nagy tó, gurmé tócsni és lángosburger, és – a helyi kisboltban legalábbis – olcsó pia. A Bánkitó független fesztivál azonban leginkább arról híres, hogy a nagyobb rendezvényekkel ellentétben itt nincs telepakolva a helyszín szponzorációs anyagokkal.
A fesztiválon minden évben a zenei kínálat mellett színházi, társadalmi, és képzőművészeti programok is várták a látogatókat. Utóbbi címe idén Einstand volt, témája pedig a korrupció.
A projekt három részből állt: első részéhez a Don Tamás kurátor által felkért művészek munkái tartoztak. A nyolc műből álló csoport első darabja maga a kurátor és Dobokay Máté szemtelen hozzájárulása volt: Don a maga által kiírt pályázaton kiválasztotta saját projektjét. Emellett szimpatikusan és önironikusan jelezte, hogy a fesztiválon jelenlevő intézmények mindegyikéhez (Labor Galéria, Teleport Galéria, FKSE) kapcsolódik valamilyen módon, azonban az elnyert pénzt Dobokayval együtt elverték Budapest legdrágább viszkijére, és az ott fellelhető legjobb steakre. Ez a hozzájárulás a korrupció esendő oldalát is megvilágítja: mélyen belül mindannyian vágyunk kicsit arra, hogy egyszer végre mi csemegézhessünk az elit gyümölcskosarából.

A szekció másik népszerű darabja volt Leitner Levente és a Teleport Galéria közös munkája, aminek részeként a bánki focipálya közepére felhúztak egy könnyűszerkezetes VIP házikót, ahova teljesen random szempontok alapján juthattak be a szerencsések. Hogy odabent mi volt, az számomra is kérdés, ugyanis fájó módon, én végül nem jutottam be. KissPál Szabolcs Őrizetlen civil pénz című munkája a Magyar Írók Szövetségének 1956-os akciójára épül, amely során Budapest köztereire őrizetlen ládákat helyeztek ki egy száz forintossal és a következő felirattal: „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családtagjainak.” Később Erdély Miklós ezt a saját akciójaként jegyezte, azonban, hogy valójában volt-e köze hozzá, az továbbra is rejtély. KissPál ezt teljes egészében lemásolta, annyi különbséggel, hogy nála a felirat
„A civil mozgalom tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk támogatást tevékenységük folytatásához.”
Az Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékén történeti okokból is jelentős hangsúlyt fektetnek Erdély Miklós munkásságának értelmezésére és ápolására, azonban egy idő után az intenzív, repetitív használat fájó kiüresedéshez vezethet. Kérdés persze, hogy hol húzódik a kreatív parafrázis és a puszta másolás közti határvonal, és utóbbi esetben milyen elméleti keret segíségével lehet mégis innovatív, legalább az eredetivel egyenértékű alkotást létrehozni.

Az Einstand második szekciójában a Fiatal Írók Szövetsége által kiírt irodalmi pályázat hat alkotása szerepelt, amelyeket az FKSE egy-egy művésze gondolt tovább. Ezek közül az egyik legizgalmasabb Ádám Anna és Reichenbach József Mennyit ér? című munkája. Ebben háromszáz darab pénzérmét hekkeltek meg úgy, hogy Reichenbach azonos című versének sorait ragasztották rájuk, majd a fesztiválon forgalomba is hozták őket. Leírásuk szerint „a meghekkelt fizetőeszköz monetáris tranzakciókon keresztül kérdez rá a pénz és az érték fogalmaira egy elfogadott és gyakorlott politikai rendszer perspektívájából.” Jelentsen ez bármit, a projekt mindenesetre szellemesen használja a pénzt a versek hordozó médiumaként, és egyben felhívja a figyelmet a pénz egyszerű, tárgyi dimenziójára is. A folyamatosan gazdát cserélő (mű)alkotások a tranzakciók során idővel elkopnak, vagyis a vers eltűnik és a fémpénz visszavedlik fémpénzzé. Hogy valóban változtat-e a vers a tízforintos értékén, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy én végül száz forintért vásároltam meg az egyik meghekkelt tízforintost.

A harmadik csoportban a Bánkitó művészeti programja „open call” kiírásának győztesei kaptak helyet, köztük Fehér Zsanett és Nagy Krisztina közös munkája, a Bánk bánja-terv. Az itthon gyakran előforduló, előre leosztott, nagyszabású állami beruházások mintájára az alkotók létrehozták több álprojekt látványtervét. Ezeket a buszmegállóban, a tó mellett, a hídon és még számos ponton helyezték el. A táblákon ezen kívül a pályázatra szánt keretösszeg, egy rövid leírás, és a Bánk bánja-terv logója látható.

Az akció olyannyira sikeres lett, hogy bár néhány esetben egészen abszurdak voltak a tervek – mint például a Bánk-tenger projekt – több helyi lakos is izgatottan kérdezősködött a bánki riviéra építéséről, vagy éppen felháborodását fejezte ki a túl drága gyalogoshíd építése miatt.
Az open call másik kiválasztottja a Labor Galéria kezdeményezése, a Kunst küche lett. Ennek keretében bárki kibérelhette szeptember hónapban a Labor egyik terét óránként ezer forintért, majd a megvásárolt idő alatt azzal töltheti ki a helyiséget amivel csak szeretné. Olyat is hallottam, hogy elvetemült ex momés diákok chippendale és sztriptíz bulikat fognak szervezni, de az is lehet, hogy ez csak városi legenda. Bár, nem hinném.
A kiállított művek a korrupciót nem helyezték radikálisan új perspektívába, a képzőművészeti program legnagyobb erénye az volt, hogy fesztiválkörnyezetben létre tudta hozni kulturális programok sokaságát, amelyek úgy voltak könnyen befogadhatók, hogy közben mégsem csak tartalom nélküli, üres gag-ek. A húsz projekt a fesztivál legkülönbözőbb pontjain bukkant fel, megtalálva az érzékeny egyensúlyt a láthatatlanság és a tolakodás között. Az Einstand sikerét jelzi az is, hogy nem csak a fesztivál látogatói, de még helyi lakosok is kapcsolódtak a projektekhez. Ha lemaradtál idén, akkor se csüggedj, mert az összes kiállított munka és a hozzájuk tartozó leírások hamarosan online is megtekinthetők lesznek.

A cikk nyitóképén Tóth Balázs Máté: Korrum Pali és Kenőpénz Jancsi című munkája látható.