A Center for Contemporary Art (CCA) magyarországi megfelelője talán az egykori BBS (Balázs Béla Stúdió) és a mai Trafó Galéria ötvözete lehetne. A non-profit intézmény fő célkitűzése az 1998-as alapításkor az időalapú művészet (TBA, time-based art), azaz a mozgóképes műfajok (film, videó, videó-installáció) és a performansz népszerűsítése volt. Saját épület hiányában a Tel Aviv Cinematheque (Tel-Aviv Filmarchívum) egy helyiségében működött, míg 2005-ben a belvárosi Kalisher Street impozáns épületébe, a Rachel and Israel Pollak Galériába költözött. Az alapítás óta konzekvens és egységes koncepció mentén működik, az izraeli kortárs szcéna legprogresszívebb helyszíne, az experimentális műfajokat kedvelő közönség fellegvára – most az egyik legígéretesebb brit művész, Christopher Kulendran Thomas (1979) és az izraeli Alona Rodeh (1979) önálló kiállítása látható, utóbbi alkotó üstökösként ível a nemzetközi karrier felé.
CCA, Tel-Aviv. Fotó:artPortal
A CCA kezdeményezésére jött létre a Blurrr – International Performance Art Biennial és a VideoZone – International Video Art Biennial. Az intézmény által létrehozott alapítvány helyi kísérleti filmek létrejöttét támogatja, archívuma pedig több mint 3000 izraeli és nemzetközi művész videó munkáját őrzi az 1960-as évektől napjainkig. Itt indult az ország legátfogóbb kurátori programja, ahol a fiatal kurátoroknak külön kiállítótér (oktató galéria) áll rendelkezésére diploma-kiállításuk megvalósításához.
A When Platitudes Become Form című tárlat (2013.05.02-06.29) a sri lankai származású, Londonban élő Christopher Kulendran Thomas első izraeli bemutatkozása. Kulendran a kortárs képzőművészet kollaboratív vonalutához sorolható, érdeklődése középpontjában társadalmi-szociális törésvonalak feltérképezése, és a művészeti világ működési mechanizmusai állnak. Szülei az 1970-es években a növekvő politikai feszültségek idején emigráltak az Egyesült Királyságba. A 2009-ben brutális és erőszakos beavatkozással véget érő fegyveres konfliktusok óta Sri Lanka gazdasága folyamatosan növekszik, sőt a művészeti piac is bontogatja szárnyait. Erre a helyzetre reflektálva jelenlegi projektje részeként helyi galériáktól és művészektől vásárol műalkotásokat, hogy azokat a globális piac igényeihez alakítsa. Kulendran a tradicionális, nemzetközi trendek és új technológiák által érintetlen, „szűz” műveket kisajátítja és némi átalakítás után a művészet globális gépezetébe helyezi.
Egy figurális bronz szobrot lemezjátszó tűjére erősítve állít ki, egy aktot ábrázoló expresszionista festményt fénycsővel és színes fóliával manipulál. Kihasználva a művészeti piac perifériájára szorult művek és nemzetközi vérkeringésbe bekerült alkotások közötti hatalmas árrést, a nyereségből titokban az egykori brit gyarmat északi és keleti részének (korábban tamirok által megszállt terület) „felzárkóztatásán” dolgozik. A When Platitudes Become Form (Amikor a közhelyek formává válnak, utalás a legendás „When Attitudes Become Form” kiállítás címére) túl a műalkotások anyagiságán és piaci értékén, gazdasági, politikai és művészeti folyamatokba beszivárgó, azokat felforgató, művészi intenciójú szociális projekt.
Az 54. Velencei Biennálén is kiállító Alona Rodeh multimedia művész, installációi „performerek nélküli performansz”-ként jellemezhetők. A CCA fő kiállítóterét radikálisan átalakító ABOVE AND BEYOND (2013.05.02.-06.29) egy komplex fény-, hang- és építészeti installáció. Rodeh a Siratófalat, Jeruzsálem legnagyobb turisztikai látványosságát és a legmélyebb vallási tapasztalat helyszínét rekonstruálja az in-situ alkotásban. A homályos és füstös térbe belépve, a kartonból felépített, valóságosnak tűnő fal réseiből beszűrődő fény és a terem több pontjából szóló dinamikus zene teljesen kizökkenti a látogatót a fizikai valóságból. A művészet spirituális dimenzióival és a vallásosság vizuális, hatásvadász mivoltával szembesít. Miben áll a művészeti és a vallási élmény különbsége? Hányféle katarzis létezik? – az installáció egyik szála. A másik sokkal radikálisabb: Izrael legrégebbi napilapjában, a Ha’aretzben 1967 júliusában megjelent cikk asszertív (és ironikus) módon egy megoldási javaslattal él a hatnapos háborúban visszafoglalt szent helyet illetően. Ha a Siratófal előtti tér az ország legnagyobb szakrális szórakozóhelye lenne („The Divinity Discotheque”), a világiak és a vallásosak igényeit egyaránt kielégítené, s így létrejöhetne az eddig soha nem látott nemzeti egység. Rodeh a galéria kiállítóterében valósította meg a fenti utópiát, mely jól érzékelteti a szekularizált Tel-Aviv és a három világvallás szent helyeként tisztelt Jeruzsálem között húzódó diszkrepanciát.
Alona Rodeh: Above and Beyond
Christopher Kulendran Thomas: From the ongoing work (Kumara Ratnayake, Dream, 2011, fénycső, fólia, megvásárolva Saskia Fernando Gallery, Colombo, Sri Lanka
A cikk lejjebb folytatódik.