artPortal: Mi jellemzi az új vezetés szakmai programját, milyen változásokat terveztek?
Tallér Ágnes (T.Á.): Az első markáns, már látható változás stukturális, és a szervezet működési hatékonyságát szolgálja. Nem csak az elnöki tisztség újult meg, hanem alelnököket is választottunk: Szalóky Károly a Várfoktól maradt a következő három évre is, mellé került Kiss Mónika a Mono Galériától. Körvonalazódnak a terveink, folyamatosan egyeztetünk. Azonban annyi máris látszik, hogy más struktúrában, inkább board jelleggel zajlik majd a vezetés, nem egy személyhez köthetően. Nagyobb részt vállalnak a munkából az alelnökök. Az előző időszak tapasztalataiból egyértelművé vált, hogy az egyesület képviselete túl sok egyetlen személynek. Ügyvezető elnökként a felelősség az enyém az adminisztratív ügyekben, de a két alelnök jelenléte hamgsúlyosabb lesz, munkamegosztásra törekszünk.
A működésben nagyon fontosnak tartom, hogy a szervezet kifelé, vagyis a szcéna többi szereplője felé (intézmények, szakmai szervezetek, kurátorok, gyűjtők, kritikusok, művészek, vásárok, média – itthon és külföldön) hatékonyan kommunikáljon, és a lehető legnagyobb spektrumot fedje le és képviselje. A piac önmagában is komplex rendszer, és a teljes szcéna része. A galériás szövetség, mint szervezet ebben nyilván lényegesen hatékonyabban képviseli az érdekeket, mint a galériák egyenként, legyenek akármilyen erősek. Jelenleg a mi szempontunkból egyszerre tét a hazai piac működőképességének megőrzése és – amennyire lehetséges – bővítése, valamint a külföldi láthatóság növelése. Ezt egyénileg senki nem tudja megoldani, megfelelően együttműködve azonban lényegesen nagyobb az esély.
Kicsiny Balázs és az INDA a New York-i VOLTA-n.
Az eddigi programokból – mint amilyen például a Budapest Contemporary vizitorporgram – mit folytattok?
T.Á.: Azon leszek, hogy a jól működő, bevezetett gyakorlatokat folytassuk, és mellettük újak, a mai helyzetnek megfelelőek induljanak. Ugyanakkor ebben a pillanatban korai még teljesen konkrét programokról beszélni. Az alelnökökkel történő egyeztetés után azt tervezem, hogy a galériákat sorra végiglátogatom. Szeretném átlátni, ki milyen helyzetben van most, mit tart a legfontosabb problémának, mire lenne a legnagyobb szükség szakmai vagy akár érdekvédelmi területen. Mielőtt eldöntjük hogyan tovább, itt az ideje egy helyzetértékelésnek.
Az egyesület tagsága változatlan?
T.Á.: Némi változás azért történt az elmúlt évben, két galéria tagsága megszűnt. Alakultak ugyan Budapesten új galériák, de szabályzatunk szerint csak két évnél idősebbek jelentkezhetnek hozzánk. Jelenleg 18 tagunk van.
Saját galériáddal, az INDA-val milyen terveid vannak 2014-re, illetve szeretnél-e változtatni valamin?
T.Á.: A kommunikáció terén szeretnénk tovább lépni, részben ezt szolgálja, hogy elkezdtünk együtt dolgozni a Brüsszelben és Budapesten élő Kozma Zsolttal, reméljük, az ő szakmai háttere még jobban ráerősít az INDA körüli érdeklődésre.
Külföldi kereskedelmi vásárok közül hová mentek az idén?
T.Á.: Immár ötödik alkalommal a New York-i VOLTA-ra március elején, ami mindig szóló show, a látogatók nagy örömére, de a galériáknak több kockázatot rejt egy átlagos vásárnál. Csak a helyszínen, élesben derül ki a válasz azokra a kérdésekre vajon jól döntöttünk-e az előkészületeknél, elkaptuk-e a hangulatot, sikerült-e elnyerni a remélt figyelmet. Több művésszel többfajta ízlést lehet megcélozni. Tavaly Kicsiny Balázs nagyformátumú installációja jó választásnak bizonyult, bekerült a helyi sajtóba, ránk irányította a figyelmet, különleges megjelenést biztosítva a galériának. Idén El-Hassan Róza műveit visszük, aki 2013-ban csatlakozott hozzánk, és egy remek kiállítással kezdtük a galériában a közös munkát. A művészi tevékenysége mellett elismert és “jegyzett” emberjogi aktivista, konferenciákra hívják előadónak, nemzetközi hírnevet vívott ki magának ezen a területen. Szobrokat és rajzokat viszünk tőle New Yorkba, kifejezetten bízom abban, hogy az aktivista és a művész énje egymást erősítik. Tovább egyelőre nem látok, az év második felére a jelentkezések folyamatban vannak, még minden alakul.
El-Hassan Róza munkái az INDA Galériában.
Kétféle markáns hangot lehet hallani a piaci helyzetről: többen élénkülésről beszéltek a tavalyi év végén, mások szerint még mindig dermedt a piac. Mi erről a véleményed?
T.Á.: Azok közé tartozom, akik érzékeltek egyfajta élénkülést 2013 végén. Vannak nehézségek, de azt semmiképp se mondanám, hogy nincs piac. Én is úgy látom, kialakulóban egy új gyűjtői kör a negyvenes korosztályból. Egyre több házaspárral találkozom, jó látni, hogy korábban a férfiak vadászterületeként aposztrofált műgyűjtés tud közös tevékenységgé válni.
Azt a gondolatot is gyakran hallom, hogy erősödik az internet szerepe a műkereskedelemben. Te ezt hogy látod?
T.Á.: Az internet megkerülhetetlen, mégis a legtöbb kapcsolat személyes találkozások után indul el. Ebből a szempontból a vásári megjelenést tartom elengedhetetlennek, ha a galerista külföldi gyűjtőkört is szeretne. Ezt még nem váltotta fel semmi, látni kell a műtárgyat, a minőséget, a kidolgozottságot, mindez nem megy másképp, mint személyesen. Hiába a honlap, a külföldi érdeklődés a vásári megjelenések után erősödik fel, éppen ezért a galerista munkának változatlanul a vásárok programjainak a következetes végiggondolása a legfontosabb része. New Yorkban többször voltunk, már vannak kialakult kapcsolataink, nemcsak gyűjtőkkel, vásárlókkal, de néhány intézményi szakemberrel is, azokat szeretnénk erősíteni, mert az újak építése mellett legalább olyan fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk a régiekre, ne veszítsük el az eddig kiépített kapcsolatokat.
Az INDA érezhetően társadalomkritikus vonalat visz, El-Hassan Róza szóló show-ja beleillik ebbe. Tudatosan indultatok ebbe az irányba? Vagy belesodródtatok, a “körülmények kényszerítettek” erre?
T.Á.: A közvetlen politizálást igyekszünk elkerülni, de az tudatos, hogy azokkal a társadalmi – és ezzel összefüggésben esetenként személyes léthez, érzékenységhez kapcsolódó – kérdésekkel foglalkozzunk, amik meghatározzák a korszakot, amiben élünk. Galéristaként mindig is ez inspirált, figyelni a gondolatok felbukkanását és kiteljesedését, aztán a kiállításon kontextusba kerülve megérteni a mondanivalót, és szembesülni azzal, hogy mindez rólunk szól. Fontosnak tartom, hogy beszéljünk mindarról, ami nap mint nap körülvesz minket, alakítja és befolyásolja az életünket. Az esztétika mellett a művészetnek az is egy fontos szerepe, hogy a minket körülvevő világról fogalmazzon meg észrevételeket, reflektáljon az aktuális történésekre.
Szemző Zsófia munkája. Kiállítása március 7-ig látható a Király utcai INDA-ban.
Kereskedelmi galériák kapcsán sokáig azt lehetett hallani, hogy ez a rizikósabb út, üzletileg nem kifizetődő, de mintha ez az axióma is változna az utóbbi időben. A magyar galériás színtérről sem jelenthető ki, hogy az esztétizáló művészetet könnyebben el lehet adni, a progresszívet vagy társadalomkritikusat pedig nem.
T.Á.: Határozottan kockázatosabb út, ezzel egyetértek, de tény az, hogy a dekoratív művészetet ma is könnyebb eladni, viszont én is úgy érzem, felerősödött az érdeklődés azon irányok iránt, amikkel mi is foglalkozunk. Nevezhetjük általában koncept művészetnek, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy társadalmi kérdéseket, létkérdéseket, valamint a művészet szerepeit és lehetőségeit vizsgáló művészet. A mi művészeinknél is alapvető a magas technikai és esztétikai színvonal, a műtárgyak kidolgozottsága, de azokhoz szólnak elsősorban, akik a műtárgyban a gondolatiságot keresik. Olyan korszakot élünk, aminek a lenyomatai közép és hosszú távon fontosak lesznek, érdemes ezekre a műtárgyakra így is tekinteni, mint korszakot megjelenítő művészi dokumentumok, és ilyen értelemben meggyőződésem, még befektetésként is megállják majd a helyüket.
Milyen programokat terveztek az INDA Galériában az év első felében?
T.Á.: Február 5-én nyílt meg Szemző Zsófia egyéni tárlata. Ezt követően Csontó Lajos mutatja be új műveit, majd Kamen Stoyanov kurátori projektjét láthatják több elismert külföldi művész részvételével. A tavasz további programjai között Ravasz András kiállítását tervezzük.