A kurátort a Mivel kell szembenéznünk? című beszélgetésen – ha lehet ilyet mondani – teltház fogadta az óbudai Kecske utcában. Nem, nem „abban” a Kecske utcai épületben, vagyis nem Makovecz Imre egykori házában, ahol az MMA alakult, és ahol polgári kört alakított anno a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor és a következő miniszterelnök a Jobbik-elnök Vona Gábor.
Egy házszámmal odébb volt az esemény, egy műteremházban, amely az ACAX kortárs képzőművészeti exportiroda residency-programjának is helyet ad. A helyet magántámogatók finanszírozzák, Hendrik Folkerts pedig az ACAX és a Kortárs Galériák Egyesülete együttműködésében érkezett Budapestre. A beszélgetés tulajdonképpen a szűkebb kortárs művészeti szakmának szólt, de talán van néhány vonatkozása, amely érdekes lehet másoknak is – mindenkinek.
Bencsik Barnabás (ACAX) és Hendrik Folkerts (documenta14) a Mivel kell szembenéznünk? című esten.
Fotók: ACAX
A documenta 1955 óta a németországi Kasselben van. Ötévente rendezik meg, és azt lehet mondani, a kortárs művészet legfontosabb európai eseményei közé tartozik. Nem „haute couture” bemutató, mint a Velencei Biennále, nem alakuló identitású cool hunting, mint a Manifesta. Komoly dolog. Persze, az előző kettő is az, szögezzük le, de valahogy mégis: a documenta presztízse jelenleg megkérdőjelezhetetlen.
Most fordul elő először, hogy két helyszíne lesz, Kassel és – igen – Athén. Ráadásul az erről szóló döntés, mint Folkerts a Bencsik Barnabással folytatott beszélgetésében is elmondta, még „azelőtt” született. Mi előtt? Hát a kiéleződő görög válság előtt, a totális német-görög gazdasági haragszomrád előtt. A Kecske utcában már a görög népszavazás után, de még a nagy egyezséget megelőzően ültünk, a szavazók 61 százaléka oxi-t, azaz nemet mondott. De mint a kurátor jelezte, nem katasztrófa turizmus lesz a 2017-es documenta Athénban, és nem is a válság-paradigma jegyében szervezik meg. Learning from Athens a jelenlegi cím, azaz tanulni Athéntól. „Érdekes látni, hogy mindenkinek prekoncepciói vannak Athénnal kapcsolatban” – mondta Folkerts, és ez egészen biztosan pontos is. De aláhúzta, tényleg nem a krízisről akarnak beszélni, nem arról szól majd a documenta, nem akarják „fetisizálni a válságot”. Igaz, a hely nem indifferens, ezért sem Learning from Zürich a cím – dobott be egy bon mot-t Folkerts, aki egyébként a kasseli stáb tagja, az ottani kiállítást készíti elő. Mint jelezte, számára izgalmasabb volt a német városban elmerülni, és nem is a politikus, aktivista művészet lesz a fő csapásirány.
A két helyszínes elképzelés – mint arról az artPortal is beszámolt – Adam Szymczyk művészeti vezetőé, azaz a felkért pályázók közül az övét tartotta a legjobbnak a documenta. A koncepció a decentralizálásra, az együttműködésre és a párhuzamokra épül. Szabad fordításunkban: Athén és Kassel is paradigmatikus helyek, megtestesítik Európa számos problémáját. Kassel a náci hadigépezet fontos láncszeme volt, hadiipari kulcsváros, és a világháború után, a kettéosztott Németországban egy darabig a nyugati országrész fővárosának szerepét szánták neki. (Ez a város végül Bonn lett.) Kasselt csaknem teljes egészében lebombázták a háború végén, 1955-ben tehát még bőven szimbolikus hely volt az újrakezdés, a múltfeldolgozás szempontjából. A város a művészettel nyert új identitást magának, lassan nőtte ki a múltat és a „szimbólumértéket” is.
Athén más szempontból szimbólum, de ugyanúgy európai jelentőségű. Mondhatjuk a(z igaz) közhelyeket az európai kultúra bölcsőjéről, a diktatúrából a demokráciába való átmenetről, de e percben a destabilizáció fogalma fűződik hozzá, némi képzavarral a kontinens és az unió állatorvosi lova. S ha valami instabil – tesszük hozzá mi – ott a művészetnek nagyon is van keresnivalója.
Folkerts hangsúlyozta, mennyire alapvető, hogy minden művész mindkét városban kiállítson. A két helyszínű eseményeknek mindig van egy olyan velejárójuk, hogy a néző, minthogy nem tud két helyen jelen lenni folyamatosan, valamiféle nyugtalanságot, veszteséget érez: máshol kellene lenni. Mint a kurátor kifejtette, olyan művészeket hívnak, akik megfigyelik a szituációt és próbálnak egyéni megközelítéseket találni hozzá. A művek nyolcvan százaléka kifejezetten a documentára készül majd. A kurátorok „a tényeket szeretnék átnyújtani a művészeknek”, onnantól ők jönnek, már csak azért is, mert „a mi európai krízisünk” másutt, például Sanghajban vagy Tripoliban nem jelent semmit. Tényleg fontos, hogy Athén ne number 2 helyszín legyen, e szempontból tökéletes elgondolás, hogy minden művész mindenütt jelen van – sőt, enélkül hamis is volna a koncepció.
A művészeket az év végéig fel akarják kérni, Folkerts hangsúlyozta azt is, hogy honoráriumot fognak kapni. A kurátori stáb kétfelé oszlott, egy athéni és egy kasseli csoportra, és minden hónapban találkoznak valahol, minden lényeges kérdést megbeszélnek, minden az eszmecseréken alakul ki. Az előkészítésre – mint mondta – kevés pénz jut, a megvalósításra sem sok, de a Kecske utcában mindenki érezte, ez a kevés azért nagyon más lépték, mint amiben minálunk gondolkodni lehet. Ha például a most zajlott OFF-Biennále Budapest büdzséjére gondolunk, akkor egyenesen másik univerzumról van szó – igaz, ha viszont a szomszédos MMA-bölcső tőkekoncentráló erejére, akkor azt is látnunk kell, idehaza sem elérhetetlen a tisztes költségvetés. Egyeseknek. Dehát ez budapesti probléma, sem Kassel, sem Athén, sem Brüsszel nem oldhatja meg helyettünk.
Ami az erőforrásokat illeti: a documentának is meg kell őket teremtenie és keresnie, Athénban pedig ki kell alakítani az együttműködések rendszerét is a helyi szcénával, s ebben mindenkire számítanak. Helyeket is találni kell, az infrastruktúra különös állapotban van, például az athéni kortárs művészeti múzeum ugyan megépült, de üresen áll jóideje.
„Nincs B-terv” – jelentette ki Folkerts, vagyis a koncepciónak működnie kell. Ahogy az elszánt és igen pontosan fogalmazó kurátort elnéztük, működni is fog. A saját viszonyulásáról pedig még a beszélgetés elején megjegyezte, Amszterdamban, a Stedelijk Museum-ban dolgozott, amikor az intézmény hosszú idő után újranyitott, kevesebb pénzzel, mint a korábbi idők működési támogatása. Kénytelen volt hát elgondolkodni az intézmények megváltozott szerepén, a „falakon túl nyúló” intézményeken, amelyek nem pusztán kiállításokat állítanak elő, hanem valami mást. A documentát is ötévente újra ki kell találni.
Szűk két év van még a documenta14-ig. Görögország és Németország ma ideges viszonya, a görögök és Európa ma ellentmondásos kapcsolata addig még több fordulatot vehet. Mindenesetre Kassel és Athén polgármesterei már egyeztettek a documentáról, támogatják és fontosnak tartják. Csődközelben is van ilyesmire energia és figyelem. Egy tanulság tehát máris akadt.
A cikk lejjebb folytatódik.