Kósa János legújabb képei

St.art Galéria

2005. október 17.-november 17.
Kósa János azok közé a pictor doctusok közé tartozik, akik személyes és mély kapcsolatot ápolnak a művészet hosszú történetével. Túl az avantgárd táblakép-romboló dühén Kósa a kilencvenes években nyúlt először a klasszikusokhoz. Plágium-képeket festett, remekművek másolatait és sztárművészek kvázi-hamisítványait. Persze nem azért, hogy a vásárlókat lépre csalja, inkább azért, hogy nézői elgondolkodjanak a művészet mai helyzetéről. Az eklektikus képparafrázisok között robotok tűnnek fel, cyborgok festetik a Sixtus-kápolna falát, robotok kísérik az űrbe a távozó múzsát. A sci-fi találkozik az olaj-vászonnal.

Kósa mostanában is parafrázisokat készít. Csakhogy nem a klasszikus történeti festészet cyber-követőjeként, hanem a monokróm rézkarcok újrafogalmazójaként. Zichy Mihálynak az Ember tragédiájához készült karcait festi át engedelmeskedve saját vízióinak. A „Festőgép Gerhard Richter üzemmódban” c. vásznon Zichynek az az illusztrációja köszön vissza, ami a francia forradalom nyaktilójánál játszódik. A guillotine mellett a művész absztrakt képeket gyárt egy nyomdagép segítségével. Nyomasztó vízió a jövőről, a technika árnyékában megkérdőjeleződött klasszikus művészetről, az elgépiesedett kultúra haláláról.

Nosztalgiával átszőtt esztétikai kérdések és egy keserű humanista lemondó válaszai.