Neogrády-Kiss Barnabás: Kő, papír, zokni
Faur Zsófi Galéria, június 18-ig
Negyedik alkalommal jelenik meg a Bartók Béla úti galéria tereiben Neogrády-Kiss Barnabás, és megérte a várakozás, mert végre nem a pincében, hanem az utcafrontos terekben láthatjuk az anyagát. Nem mintha a Panel Contemporaryban, a Faur Zsófi Galéria projekthelyszínén kiállítóknak bármi szégyenkeznivalójuk lenne, sőt. A szóban forgó alkotó rendkívül érzékeny témái és finom képi világa nagyon is jó helyen voltak ott (is). Első alkalommal a “Megint a fejemben nézelődnek” című anyag volt itt látható, az Átlátás 2.0 projekt keretében, amellyel pontos képet kaptunk a különös látásmódú fiatal alkotó “fejében” lévő dolgokról, szó szerinti és átvitt értelemben is. Neogrády-Kiss számára ugyanis a művészet valóban az önmagával való szembenézés, feltárás, terápia, önmegértés útja.
Akkor gyerekkori betegségével, annak utóéletével ismerkedhettünk meg, és azzal, miként dolgozza fel mindezt egy kamaszfiú. Már akkor is látható volt, hogy ez a fiú mérhetetlenül őszintén, de mégis kiválóan egyensúlyozva, finoman és érzékenyen tudja találni az akár ilyen súlyos témákat is. Valamint már ennél a munkánál is nagyon fontosak voltak a szövegek (saját naplójának részletei) és az installálás módja is.
Két csoportos kiállítás keretében is szerepelt már itt, először 2014-ben a szintén FFS szervezésű Előhívásban, 2016-ban pedig az ÖN-leképezéscímű tárlatba hozta el kis nézelődős dobozait ahol a szöveg-installálás-kép hármasa egyformán hangsúlyosan alakította a művek mondanivalóját.
A most megtekinthető anyag a tavalyi diplomamunkájának folytatása és továbbfejlesztése. Megtanulta nemcsak saját, hanem mások melankóliáját is kitűnően ábrázolni, még akkor is, ha annyira ingoványos területről van szó, mint a gyermeki lélek, és azon belül is, a gondozott gyermekek napjai a kecskeméti S.O.S. Gyermekfaluban.
Nem könnyű témaválasztás, de minden képkockán látszik, mennyire befogadták és megszerették az alanyai, a nevelőszülőknél élő gyerekek. Egy nagyon egyszerű, mégis hatásos eszközzel éri el, hogy a sorozat diszkrét maradjon, egyszerre távolságtartó, mégis bensőséges: a gyerekek arca nagyon ritkán látszik, általában elfordulnak, hátulról látjuk őket. Annyira indirekt tud maradni ez a gesztus, hogy nem is jut eszünkbe: talán a személyiségi jogok miatt kezeli ilyen finoman a portrékat. Inkább olyan érzésünk van, mintha tényleg ott bújócskáznánk velük a kacsás függöny mögött, vagy a kislány, aki a felezővonalon fut végig, mintha előttünk, előlünk futna, mintha fogócskáznánk. Mégis, mennyire fajsúlyos is egyúttal ez a kép: balanszírozás középen, a vonalon, az út mint a lét metaforája, az, hogy csak háttal látjuk, és bár nyilvánvaló az út és az irány, mégsem biztos, hogy a lány a megfelelő irányba halad.
A kövek visszatérő elemei a sorozatnak: egyszer könnyed röppenésben láthatók, ahogyan elemelkednek, ugyanakkor lehúzó súlyként, hátráltató erőként tömnek ki egy zoknit. És itt fontos is kitérni a címben is megjelenő, oda nem illő szóra: ezeknek a gyerekeknek másféle gyermekkor jut. Számukra sokszor a legapróbb vagy a legalapvetőbb dolgok is másképpen vannak, és tőlünk is más attitűd szükséges zárt és sajátos világuk megközelítéséhez. Fontos, hogy a dolgokat az ő képükre tudjuk szabni, vagy legalább ne felejtsük el, hogy ők talán másképp látnak és gondolkodnak: a kő és a papír után nem biztos, hogy az olló következik.
Neogrády-Kiss saját bevallása szerint is beleveszett ebbe a sorozatba. A tavalyi diplomavédés óta hozzányúlt, kibővítette, továbbvitte, míg lassan kezdett elmosódni a határ: hol áll ő és hol a gyerekek. Egymásra vetül a kétféleképpen zárt és sajátos életút, a gyerekek lelki és az ő egészségügyi problémái, amiket legföljebb csak kezelni lehet megtanulni, de kinőni, elfelejteni soha. Ám meglehet, nem is kell: hiszen ebből tanulunk, ez tesz hozzánk és formál minket. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy a fotográfus kapcsolata megmarad majd a kecskeméti gyermekfalu lakóival és talán a sorozat is továbbfejlődik még. Mindenesetre a jelenlegi fázis a Faur Zsófi Galériában megtekinthető, de igyekezni kell, mert már csak jövő hétfőig.
A sorozat darabjai megvásárolhatók, a bevétel felét az alkotó a kecskeméti S.O.S. Gyermekfalu javára ajánlotta fel.
