Beyond the Globe | 8th Triennial of Contemporary Art – U3
Ljubljana
Szeptember 18-ig, Moderna Galerija (MG+), Museum of Contemporary Art (+MSUM) Ground Floor, Reactor Center Podgorica (Podgorica pri Ljubljani)
A művészeti nagyesemények, fesztiválok bővülő palettáját elnézve, egyre nehezebb dolog naprakésznek lenni a világ legkülönbözőbb pontjain felbukkanó rendezvények programjaiban. A gigantikus méretű kiállítások – mint például a Velencei Biennále, a folyton mozgásban lévő Manifesta vagy az ötévente megrendezett kasseli documenta – mellett a kisebb rendezvények igyekeznek markáns témamegjelöléssel és öndefinícióval körbehatárolni helyüket és célkitűzésüket a művészeti megaesemények áradatában. Nincs ezzel másképp az U3 – Szlovén Kortárs Művészeti Triennále sem, amely 1994 óta háromévente az aktuális szlovén művészeti tendenciákat mutatja be.
Anton Vidokle, The Communist Revolution Was Caused By The Sun. Photo Dejan Habicht. Courtesy Moderna galerija
A triennále, amelynek legfőbb központja a ljubljanai Moderna Galerija, mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lokálisan releváns kérdéseket tematizáljon a szlovén művészeti szcéna alkotóinak munkáin keresztül. Fontos, hogy a művészekkel szemben a kurátor minden második alkalommal a helyi művészeti közegen kívülről érkezik. Az idei, nyolcadik kiállítás megrendezésére Boris Groys, német filozófust és médiateoretikust kérték fel, aki címadásával (Beyond the Globe) már az első pillanatban igen határozott állítást tett a nemzeti keretből való kilépés mellett, és az eddig meghatározó szlovén fókuszt kibővítve a poszt-szovjet térség alkotóinak munkáiból válogatott. Emellett kurátori szövegében azt is hangsúlyozta, hogy a nemzeti narratívákkal gyakran szembeállított globalizmus határain is túl kíván nyúlni, hogy a kozmosz látszólagos végtelenjének tükrében vizsgálja meg a geopolitikai tendenciákat.
Keti Chukhrov, Love Machines. Photo Matija Pavlovec. Courtesy Moderna galerija
A Beyond the Globe egyszerre múltba tekintő és jövő-orientált: a munkák közül több is a szovjet múlt különböző vetületeinek elemzésébe bocsátkozik, különös tekintettel annak utópista és futurisztikus elképzeléseire. Anton Vidokle The Communist Revolution Was Caused By The Sun című videómunkája külön vetítőteremben kap helyet, hogy ott merengjen el azon: a Szovjetunió törekvései a világűr feltérképezésére valójában egyenesen következtek a földi élet elviselhetetlen korlátaiból, az ezek meghaladására való vágyból. Keti Chukrov a művész által jegyzett színdarabjain alapuló videóinstallációi a kommunista ideológia által is képviselt értékek (mint például a közösség, társadalmi egyenlőtlenségek meghaladása) lehetségességét kérdőjelezik meg, és egy poszthumán állapot felé való haladás címszava alatt meglehetősen sötét jövőképet festenek le.
Maja Hodošček If you remember I always talked about the future Josip Broz Tito, egykori jugoszláv államfő beszédét imitálva a nosztalgia és a kollektív emlékezet örökérvényű kérdéseit feszegeti, különös tekintettel arra, hogy egy letűnt kor pozíciói mindig is rekonstruálhatatlanok maradnak a jelen távlatából.
Maja Hodošček, If You Remember, I Always Talked About the Future!
Boris Groys a kiállítás egyik központi gondolataként vezette be a kozmikus szorongás fogalmát, amely leginkább azzal a képtelen vággyal írható le, amely a világmindenség kontrollálásának képességére irányul; azzal az emberiség számára elfogadhatatlan alapvetéssel, hogy az őt körülölelő világot soha nem lesz képes tökéletesen saját uralma alá vonni. Vadim Fishkin Choose Your Day című installációja, amely kétségkívül az egész kiállítás egyik legizgalmasabb alkotása, pontosan ezt tematizálja. A kiállítótérben egy kényelmes fotelben ücsörögve, egy olvasólámpa kapcsolóját használva egyetlen gombnyomással váltogathatjuk az időjárást a nyári napsütéstől egészen az ítéletidőig terjedő skálán.
Vadim Fishkin, Choose Your Day. Photo Dejan Habicht. Courtesy Moderna galerija
A kozmikus szorongás azonban nemcsak a természeti elemek irányíthatatlanságában van jelen, hasonló tendenciák figyelhetőek meg a digitális világban is. A világhálón cirkuláló anyagok felfoghatatlan mennyisége és átláthatatlansága, az általunk generált adatok (big data) kezelhetetlensége hasonló kiszolgáltatottságot eredményez, mint a végső soron mégiscsak fölöttünk álló természeti erők. Az erre a tematikára válogatott művek könnyen kapcsolhatók a manapság népszerű posztinternet diskurzusába: az egyik legjellemzőbb példa minderre BridA/Tom Kerševan, Sendi Mango és Jurij Pavlica Trackeds Houston című projektje.
A videóinstalláció a térfigyelő kamerák paradox helyzetét igyekszik kifordítani: a felvételek, amelyek akár városképekként is értelmezhetők, elsősorban adatgyűjtés és megfigyelés, illetve ezeken keresztül a biztonság megőrzésének céljával készülnek, az automatikusan létrehozott anyagokat azonban az esetek többségében semmilyen módon nem használják fel. A művészek által létrehozott anyag ezekből a többnyire “veszendőbe menő” felvételekből építkezve hozza létre a Houston legmagasabb tornyából rögzített adatok vizualizációjat, egyfajta esztétikai célt adva a máskor pusztán funkcionális adathalmozásnak.
BridA/Tom Kerševan, Sendi Mango és Jurij Pavlica Trackeds Houston. Interstate45
Ugyan az U3 nem az utóbbi években startolt, mégis jó alkalom arra, hogy az egyre látványosabb “biennálé-boom” kapcsán eltöprengjünk: szükséges-e szinte minden fővárosnak biennálét vagy hasonlóan szerveződő művészeti fesztivált rendeznie? Fontos kérdés ez, már csak azért is, mert az éppen alakuló, második OFF-Biennále Budapest (OFF2) is a helyét keresi ebben a meglehetősen telített nemzetközi mezőnyben. Így a Ljubljanában felmerülő aspektusok megfontolása nem tanulság nélküli a budapesti fesztivál számára sem.
Az U3 már a rendezvény összefoglalójában is a „periférikus” művészeti fesztiválok közé sorolja magát, ami nem jelent mást, minthogy saját idejére és helyére reflektálva igyekszik platformot teremteni olyan tartalmak megjelenítéséhez, amelyek hosszútávon pozitív hatást gyakorolhatnak a lokális szcénára, annak tereire. A szimpatikus célkitűzés egyetlen problematikus aspektusa az, hogy szembemegy a biennálék egyik lefontosabb alapvetésével: a nemzetköziséggel. Mennyiben tud illeszkedni egy lokálisan önreflexív esemény a nemzetközi rendezvények sorába, illetve kérdés az is, hogy muszáj-e ezeket a mintákat követnie? Öngyarmatosítja-e magát egy többnyire csak a nemzeti szcénából és témákból táplálkozó fesztivál, amely saját biennálét rendez saját kérdései megvitatására? Vagy éppen ez lehet az útja annak, hogy a művészeti közeget katalizálva, a még fel-nem-dolgozott közös ügyek koncentráltan felszínre kerülhessenek?
Lenka Đorojević and Matej Stupica, Nevromat. Photo Dejan Habicht. Courtesy Moderna galerija
Az idén kibővített fókuszú U3 számára minden adott volt ahhoz, hogy sikerre vigye célkitűzését: nemcsak a kurátor és az általa válogatott munkák alkotnak kompakt egészet, de rendelkezésükre állt több állami fenntartású intézmény is. Értelemszerűen a finanszírozás kérdése sem mellékes szempont: az állami támogatás mellett a különböző szponzorok hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy a Beyond the Globe ilyen színvonalon valósulhasson meg. Mindezeket azért érdemes hangsúlyozni, hogy még látványosabb legyen: az OFF2-nek a komoly öndefiníciós kérdések megvitatása mellett ezeken a területeken is rengeteg feladata van még.
Mindemellett azonban a ljubljanai előd rendkívül inspiráló is: úgy tűnik ugyanis, hogy a nemzetközi trendekbe tökéletesen illeszkedő munkákkal, fontos felvetésekkel, ugyanakkor a térségben alkotó és arra reflektáló művészekkel is lehet izgalmas művészeti fesztivált csinálni.
A cikk lejjebb folytatódik.