A kiállítás célja a holokauszt összes áldozata iránt érzett társadalmi felelősségvállalás szellemében olyan dokumentumok és műalkotások összegyűjtése, amelyek képesek ábrázolni és eljuttatni a mai közönséghez a történtekkel való szembesülés szükségességének üzenetét.
A tárlat a tragédia általános, örök emberi vonatkozásait dolgozza fel több megközelítésben.
A kiállítás keretében elsőként jelennek meg roma identitásukat felvállaló, s ezt műveikben reprezentáló alkotók hivatalos, kortárs művészeti intézményben.2004-ben a magyarországi Holokauszt 60. évfordulóján a Műcsarnok dokumentumokból és képzőművészeti alkotásokból felépülő kiállítást mutat be. A kiállítás középpontjában a zsidó holokauszt mellett végbement egyéb társadalmi csoportok, mint például a roma, homoszexuális, csökkent képességűek, illetve vallási, politikai vagy ideológiai okok miatt üldözöttek ellen elkövetett népirtás témája áll.
A bemutatásra szánt anyag alapvetően három egységre bontható: korabeli dokumentumok mellett az azóta született műalkotásokat, valamint kortárs képzőművészek műveit állítjuk ki. A felsorolt típusba tartozó munkák mindegyike más-más módon tematizálja a holokauszt egészén belül elhallgatott vonatkozásokat.
A kiállítás által meghatározott kisebbségi nézőpont a holokauszt emlékének kortárs képzőművészeti feldolgozását adja: a szerkezet sajátossága, hogy a tárgyak két útvonalon keresztül közelíthetők meg. A látogató dönthet, hogy a kisebbségi vagy a többségi útvonalat választja az anyag megtekintésekor.
A két területet fal választja el egymástól, melyen több helyen átjárók vannak: ezek egyben a társadalmi megítéltetés, az azonosulás kapui is, melyek felett feliratok jelzik az átlépés tényét és jelentőségét a kisebbségi, illetve a többségi lét között.
A magyar kortárs képzőművészet innovativitásának, elevenségének megőrzése, homogenitásának oldása érdekében egyre többen ismerik fel a perifériák – s köztük a roma kultúra – művészetének, reflexióinak jelentőségét. A magyarországi romák alkotótevékenységének támogatását, és ellentmondásos módon, napjainkig tartó periférián rekedtségét is a kisebbségi intézmények, az „alternatív művészet” kategória, és a „naiv festészet” iránt rokonszenvet érző, a romák alkotásait elsősorban etnográfiai produktumként értelmező rajongótábor biztosította.
A kiállítás keretében elsőként jelennek meg roma identitásukat felvállaló, s ezt műveikben reprezentáló alkotók hivatalos, kortárs művészeti intézményben.
A munkák három meghatározó témakörbe csoportosíthatók: a cigány holokauszt áldozatairól való megemlékezés, tiszteletadás, provokatív, a jelenre vonatkozó művészi reflexiók, illetve a holokauszthoz kapcsolódó tárgyak rítusszerű transzformációja.
A kiállítás résztvevői:
Anna Margit, Antal Csaba – Antal Barbara, Ámos Imre, Bada Mária, Baji Miklós Zoltán, Balogh Tibor, Bari Janó, Bálint Endre, Bódi Katalin, Bodó Sándor, Boros Viola, Böröcz András, Csámpai Rozi, Csíkvári Péter, El-Hassan Róza, Erdély Miklós, Fehér László, Fenyő A. Endre,Fodor Gyula, Forgács Péter, Gaudi Márton – Nagy Zoltán, Gedő Ilka, Gera Éva, Gerhes Gábor, Gerber Pál, György Katalin, Halász András, Kalányos Gyöngyi, Kass János, Kádár György, Kondor Béla, Lendvai Ádám, Lovas Ilona, Major János, Mécs Miklós, Menesi Attila – Christoph Rauch, Oláh Mara, Orsós Teri, Országh Lili, Reischl Szilvia, Rektenwald Zsóka, Révész László, Román György, Roskó Gábor, Schaár Erzsébet, SI-LA-GI, Simon Gergely, st. Auby Tamás, Stefanovits Péter, Sugár János, Szabó Benke Róbert, Szegedy-Maszák Zoltán – Fernezelyi Márton, Szentandrási István, Szirtes János, Szöllősi Géza, Szőnyei György, Uglár Csaba, Vajda Lajos, Várnagy Tibor, Vilt Tibor, Watts Magda, Weber Imre, Wiegermann Alfréd
Elhallgatott Holokauszt
A kiállítás célja a holokauszt összes áldozata iránt érzett társadalmi felelősségvállalás szellemében olyan dokumentumok és műalkotások összegyűjtése, amelyek képesek...