1980 és 2009 között a Magyar Nemzeti Galéria főmunkatársa volt. Életrajzát az Ideák, motívumok, kánonok (2012) című tanulmánykötetéből idézzük. 1941-ben született Budapesten. Tanulmányait az ELTE művészettörténet szakán végezte, doktori címet 1982-ben szerzett. Tudományos érdeklődése kezdettől fogva a 19. század művészeti jelenségeire irányult. Foglalkozott egyebek mellett emlékműszobrászattal, a historizmus problémáival, műgyűjtéssel és múzeumtörténettel. Olyan, ritkán kutatott területek is érdekelték, mint például a művész-szerep változásai, az akadémiák, művészeti intézmények, pályázatok, díjak és kultuszok vizsgálata. A kultúra jelenségeit mindig egymással szoros kapcsolatban, tudományközi szemlélettel és nyitottsággal vizsgálta, tárgyalta. Írásai ennek következtében a kulturális antropológia iskoláját járókhoz is eljutottak, rájuk is hatással voltak.
Nevéhez a Magyar Nemzeti Galéria több nagyszabású kiállítása fűződik, amelyekben önálló koncepciókkal, vagy társrendezőként vett részt. A Magyar Nemzeti Galéria történetét, annak fél évszázados jubileuma alkalmából Nemzeti Képtár (2008) címmel önálló kötetben jelentette meg – ezt a kötetet egyebek mellett az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata 2009-ben kritikusi díjjal ismerte el. Pályája során három alkalommal részesült az MTA Művészettörténeti Bizottságának Opus Mirabile-djában.
Fotó: Artmagazin