Az artPortal vitát kezdeményez a hazai kortárs képzőművészek megélhetési lehetőségeiről, a művészi tevékenység anyagi vonzatairól. Jankó Judit március végi vitaindítóját követően többeket kértünk fel arra, hogy szóljanak hozzá a cikkben felvetett kérdésekhez. A felkért hozzászólók között művész, művészeti szakember, menedzser, kurátor is van.
Elsőként Göttler Anna design- és művészetmenedzser, fundraising szakember hozzászólását közöljük.
A cikket a Kívül tágas projekt keretében készült munkák fotóival illusztráljuk.
A bankszámla nem elég
Sok éve már annak, hogy egy non-profit kortárs művészeti egyesület felkért, gondolkodjunk közösen, hogyan lehetne forrásokat (pénzt) bevonni tevékenységükbe. Amikor elkészültünk a koncepcióval, a kuratórium elé tártuk. Számítottunk rá, hogy az évekkel ezelőtti Magyarországon koncepciónk “újdonsága” nem lesz könnyen elfogadható. Mint azt sejtettük, számos kuratóriumi tag riadt meg a fundraising (forrásteremtési) akció adományszervezési részétől, annak gyakorlati oldalától, az azzal járó “kellemetlenségektől”. Ajánlatunk akkor egy adománygyűjtő rendezvényről szólt, ahol különböző árkategóriájú jegyeket lehetett váltani. A legdrágább jegyopcióra – amely fontos bevételi forrás lett volna – nemet mondtak a szervezők.
Eljött az esemény napja, a bejáratnál vártuk a vendégeket: sokan megváltották a jegyet, minden a terv szerint alakult, ám volt meglepetés is. Nem egy, és nem tíz olyan vendég érkezett, aki jóval a jegyárakon felül is adományozott. Ebből és több más hasonló rendezvényből is tudom: Magyarországon is van fogadókészség a művészeti adományszervezésre és adományozásra.
Fátyol Viola. Fotó: Fátyol Viola
Tudjuk, hogy az adományszervezési értékhierarchiában a kortárs művészet háttérbe szorul, azonban nem mondhatunk le arról a bevételről (idehaza a teljes adományozás körülbelül 7-8%-a), amelyet ez lehetőség kínál, pusztán azért, mert szemérmesek vagyunk, vagy nem hiszünk a módszerben.
Az adományszervezési know-how
bármely hazai civil szervezet eszköztárának szerves részét képezhetné, de a közpénzen fenntartott művészeti intézményeknek sem ártana ismerniük az alternatív forrásteremtés módszertanát, hiszen ez szakmai mozgásteret is jelenthetne számukra. Természetesen kötelezettségekkel is jár az adományozók felé, legyenek azok átlagos jövedelmű emberek, gazdag filantrópok vagy éppen alapítványok. Egyesek szerint illúzió, hogy a művész bármikor is független lehet – ezt a problémát Jankó Judit is felveti cikkében – hisz valamiképp függ azoktól, akik finanszírozzák tevékenységét. Vagy a közpénzek elosztóitól, vagy a szponzoroktól, vagy akár a galériásától, esetleg valamely intézménytől.
A megoldást mindenképpen abban látom, hogy gazdaságilag több lábon kell állni, és a többféle forrást összehangolni. Alapvető, hogy azok a szakemberek, akik akár kormányzati, akár civil szervezeteket vezetnek, tisztában legyenek a fundraising és ezen belül az adományszervezés alapjaival. A napi munka know-how-jában, a projektmenedzsmentben is fontos elem, azonban nem ott kezdődik, hanem a szemléletváltásnál. A szemléletnek pedig a vezetői testületben, a kuratórium és a board szintjén, és a teljes szervezetben jellemzőnek kell lennie.
Chilf Mária. Fotó: Szász Lilla
Milyen szemléletre van szükség az adománygyűjtéshez?
Úgy vélem, a legfontosabb az lenne, hogy a szolidaritás és egy sor más érték (például a látogató érdeklődése, mint érték elismerése) mellett, a sorsunkat alakítani képes proaktív, részvételi szemlélet jelenjen meg a művészeti intézmények és civil szervezetek vezetői testületeiben. Fontos, hogy a testületek tagjai maguk is éljék meg az adományozást, mint rituálét, még ha ez először furcsán is hangzik. Ez az aktus hitelesíti őket az adományszervezési tevékenységükben.
Annak, hogy mit ismerünk el értékként,
egyszerű indikátora az lehet, hogy mennyi időt és pénzt szánunk rá. Sokan úgy vélik, elegendő önkéntesként időt szánni valamire, és ezzel részünkről megtettük, amit lehetett. Sajnos ezzel csak a további önkéntes munkát serkentjük. Míg ha vezetőként akár egy kisebb összeget is áldozunk a saját pénzünkből új források létrehozására, azzal hitelessé tesszük az adományozási felkérésünket, megmutatjuk elkötelezettségünket, és működésbe hozzuk a támogatás dinamikát. Értelemszerűen a források mozgatásában szerepet játszik az is, mi áll a másik oldalon, mivel ösztönözhetjük, tarthatjuk fenn az adományozást. Erre nézve seregnyi módszer létezik.
Gutema Dávid, Surányi Nóra. Fotó: Halász Dániel
A magánadományozás többféle léptékben és módon
képzelhető el. A nemzetközi gyakorlat számos példával szolgál, amelyekről jelentős szakirodalom érhető el. De először is, egyszerűen nézzünk meg bármilyen tengerentúli vagy nyugat-európai intézményi, szervezeti honlapot: az első szembetűnő klikkelési lehetőség a Donate! (Adományozz!) gomb lesz. Alternatívává kell tenni minél előbb ezt az opciót, és a megfelelő attitűddel és tudással mögé állni, mind marketingben, mind infrastrukturális szempontból. Az adományozást “szexivé” kell tenni, és észrevenni azt, hogy a kis adományozókból lehetnek a nagyobbak. Egy civil művészeti és/vagy érdekvédelmi szervezet az adománygyűjtésen keresztül akár validálhatja is tevékenységét. A kérdésről hosszútávon érdemes gondolkodni, de már ma.
Minden egyes adományozott forint
a hazai adományozási kultúrát építi, ezért érdemes átalakítani saját cselekvési szokásainkat is, ha profitálni szeretnénk ebből a módszerből. A rossz vagy nem létező szokás helyébe állítsunk egy újat, az adományozásét, az infrastruktúra bármely oldalán álljunk is. Sajnos nem elegendő, hogy megadjuk bankszámlaszámunkat, és várjuk a pénzt. Komoly munkát kell befektetni a jövő adományaiba. Egyetértek Baglyas Erikával, hogy az alulról jövő kezdeményezéseket komolyan kell venni. Olyan terület ez adománygyűjtéssel párosulva, amely a hazai kortárs művészet számára nagy potenciált jelent.
Ezt a területet mindennap művelni kell, a szervezet minden egyes tagját bekapcsolni annak gyakorlatába. Csak ha ez megvalósul, akkor rendelkeznek majd a független művészeti szervezetek olyan tőkével, amely lehetővé teszi, hogy honoráriumot fizessenek a művészeknek, vagy hosszabb távú projekteket saját döntésük alapján finanszírozzanak.
A cikk lejjebb folytatódik.