installáció, változó méret / installation, size variable egyedi / unique. Fotó: Erdős Zsófia / Glassyard Gallery
Ahogy sportnyelven mondani szokás, erősen bekezdett a Glassyard nevű új kereskedelmi galéria tavaly év végén. Csákány István emlékezetes installációját nehéz lesz felölmúlni a következő kiállítással – gondoltuk akkor. De a galéria nem is jobbat és nagyobbat akart dobni másodjára, hanem mást. Ez a más egy csoportos kiállítás, amely felsorakoztatja a galéria művészeit, és egyben melléjük illeszt másokat is, miközben nemzetközivé tágítja a fókuszt. A program ráadásul egy nemzetközi láncolatba is kapcsolódik, a Risk Change nevű, több országot és intézményt átfogó projetkbe, amely a migráció kérdését vizsgálja nagyobb, globális folyamatok összefüggésében, a művészet eszközeivel, az interdiszciplinaritás talaján. Kihívások, mint például a migráció, a jövedelmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás, a gazdasági válságok, és rájuk adható reflexiók a Paulay Ede utcában.
Kik? Radek Brousil, Aneta Grzeszykowska, El-Hassan Róza, Svätopluk Mikyta, Perlaki Márton, Puklus Péter, Lukasz Skapski, Vermeir & Heiremans
Hol? Glassyard Gallery, 1061. Bp. Paulay E. u.25-27
Mikor? március 10-ig
Polaroid70 – Present Perfect / Befejezett jelen
Annál nagyobb közhelyet leírni sem lehetne, mint hogy radikálisan megváltozott a képalkotáshoz és képtovábbításhoz való viszonyunk. Pedig hát tényleg megváltozott. Úgy felgyorsult az idő, mintha egy futurisztikus képregényben volnánk. Nem volt olyan régen, amikor még majdhogynem valószerűtlennek tűnt a Polaroid technika, vagyis, hogy megnyomjuk a kameránk gombját és nem sokkal később kezünkben a papírkép. Ma pedig már álló és mozgóképben narráljuk az életünket, szinte folyamatosan, és inkább az a kérdés, hogy kié a kép, amelyet készítünk, merthogy abban a szekundumban kint van az Instán, és, hogy melyik is a valódi életünk: az, amelyik photostream-ben pörög, vagy az, amelyet ténylegesen élünk? A Polaroid nem csak technikai eljárás, hanem jóval több annál. Erre reflektál ez a kiállítás, amely olyanokat vonultat fel, akik ma is használják a Polaroidot, vagy nem annyira, de gondolnak valamit arról, hogy mi is az: képalkotási mód és esztétika, színvilág és képi textúra, korlenyomat és objektum.
Kik? A Fehér Vera, Bécsi Imre, Deim Balázs, Detvay Jenő, Gálos László, Gál András, Gombos Lajos, Kecskés Péter, Kolozsi Bea, Kovács Endre, Nagy Anita, Pók István, Szabó Maya, Tóth EGO(n) István, Vachter János, Vedres Ági, Vadászi Zoltán, Varga Gábor Ákos, Varga Tamás
Hol? Patyolat / PRÓBAüzem, 1082. Bp. Baross u. 85.
Mikor? március 6-ig
Az FKSE az utóbbi időben leginkább azzal került be a médiába, hogy (pályázható) források híján a megszűnés szélére került. Miközben a vezetőség gőzerővel dolgozik a megoldáson – egyebek mellett közösségi finanszírozási kampányt is indít –, a szakmai munka is folyik tovább. Az FKSE-hez minden évben csatlakoznak új, pályakezdő művészek, akik kiállításon mutatkoznak be. Ez többek között arra is alkalmat nyújt, hogy felmérhető legyen, milyen tendenciák, milyen gondolkodásmódok alakulnak a legfiatalabb művészet területén, és mi az, ami megkülönbözteti az újakat a korábbi generációktól. Meglepő következtetésekre juthatunk. Az idén kétrészesre bővült bemutatkozás második része még látható!
Kik? Ámmer Gergő, Geibl Kata, Jauernik Zsófia, Lőrinczi Gergely, Menyhárt Norbert, Mihályi Barbara, Molnár Ráhel Anna, Németh Kristián, Renáta Pintérová, Váczi Lilla, Zilahi Anna
Hol? Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE), Stúdió Galéria, 1077. Bp. Rottenbiller u. 35.
Mikor? február 16-ig
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni című sorozat része, és a Keretek között című kiállításon készült a Magyar Nemzeti Galériában. Fotó: Erdei Krisztina
