Az ötven évvel ezelőtti magyarországi forradalom úgy tűnik, nem múlt el nyom nélkül Európában. Az emberi emlékezet, az egyéni élmények fél évszázaddal később is munkálnak. Egymástól függetlenül az elmúlt hónapokban több kiállítás is megemlékezett arról, hogy 1956-ban Magyarországon forradalom volt.Arnoldo Marinai, firenzei születésű konceptuális művész, 1956-ban 14 éves volt. A firenzei La Corte Kortárs Művészeti Galériában nyáron bemutatott alkotásait az ötven évvel ezelőtti magyarországi események inspirálták. Régi, Budapesten talált fotográfiákat felhasználva, más képekkel kiegészítve hozta létre a saját maga által átértelmezett és „újraképzelt” alkotásait. Marinai öt képben állítja párhuzamba az ”56-os magyar forradalom pillanatait és utóéletét egy névtelen magyar család történetének főbb állomásaival. A szerelem, esküvő, nászút, anyaság, és öregkor által felrajzolt időívbe illeszti metaforikusan a történelmi eseményeket, mély nyomatékot adva a fiatalos lángolás elmúlásának.
Ausztriában két kiállítás is foglalkozik a magyarországi forradalommal. A bécsi Városi Múzeumban (Wienmuseum – Karlsplatz) november 26-ig látható a „Flucht nach Wien” („Menekülés Bécs felé”) című tárlat. Az 1956-os forradalmat a magyarországi menekültek sorsán keresztül bemutató kiállítás azon túl, hogy elénk tárja az emigránsok mindennapi életét (hogyan szállásolták el őket, miként találkoztak egymással), különleges, önreflexív szempontból is közelít a témára.
Tény, hogy Ausztria egy évvel az ”56-os forradalom előtt vált szuverén, semleges állammá az osztrák államszerződés aláírásával. Ekkor vonultak ki a szovjet csapatok az országból, a keleti határ pedig hosszú évtizedekre két külön világ választóvonala lett. Ily módon a tárlat nemcsak a magyar történelemmel, de az ötven éves Osztrák Köztársaság saját történelmével, cselekedeteivel is szembesít. A kiállítás komolyan foglalkozik azzal, hogyan segítette Ausztria identitásának megerősödését ez a krízishelyzet, illetve, vajon valóban létezik-e a nemzeti segítőkészség legendája. Fotográfiákkal dokumentálva, tematikus rendben szól a menekültek további sorsáról is: azokról, akik számára Ausztria tranzit állomás volt, akik – bár kevesen – visszatértek Magyarországra, illetve hogyan illeszkedett be Ausztria mindennapjaiba az a mintegy 15000 menekült, aki többnyire Bécsben maradt.
Hasonló felfogást tükröz a „Vom Traum zum Trauma” („Álomból tragédia”) című tárlat, amely október 1-ig látható a Burgenlandi Tartományi Múzeumban, Kismartonban. Számszerű adatokat idézve veszi sorra az Ausztriát érintő emigrációs hullámokat a második világháborút követő fél évszázadban. A kiállítás kimondott szándéka – az 1956-os események bemutatásán túl – hogy egyfajta érzékenységet alakítson ki a közönségben a menekültek, politikai üldözöttek sorsa iránt.
Külföldön is emlékeznek ’56-ra
Az ötven évvel ezelőtti magyarországi forradalom úgy tűnik, nem múlt el nyom nélkül Európában. Az emberi emlékezet, az egyéni élmények fél évszázaddal később is munkálnak....