Az SZFE hallgatóival számos egyetem, köztük a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) hallgatói is kinyilvánították szolidaritásukat. Az SZFE hallgatóinak lassan egy hónapja tartó egyetemfoglalását, folyamatosan kísérik jó hangulatú, valamiféle új tüntetési kultúrát hozó demonstrációk. Fiatal emberek által szervezett, látványos, mondhatni „szcenírozott”, és kifejezetten optimista hangulatú események zajlanak, amelyek szokatlanok voltak eddig a hazai utcákon.
Éppen az MKE-ről ről indult ki annak a legutóbbi tüntetésnek a szervezése, amely karneválszerű hangulatot vitt az utcákra a múlt hétvégén: többezer ember vett részt egy óriásbábos felvonuláson, amely a Hősök teréről az Oktogon, a Deák Ferenc tér és az Astoria érintésével érkezett az SZFE elé, a Vas utcába. „Azt oktatják az egyetemen, hogy hogyan lehet egy üzenetet műalkotásba ágyazva a befogadóknak minél érthetőbben átadni” – mondja a tüntetés kitalálója és egyik szervezője, Simonyi-Lengyel Mira, az MKE látványtervezés BA hallgatója, akit nem sokkal a demonstráció után kérdeztünk.
artportal: Miért éreztétek úgy, hogy az MKE hallgatóiként most meg kell szerveznetek egy szimpátia-tüntetést az SZFE hallgatóival?
Simonyi-Lengyel Mira (SLM): Maga a karnevál ötlete egy SZFE-s ismerősömmel való beszélgetésből indult. Miután beleláttam abba, hogyan érzik magukat, hogy mennyire megterheli őket a helyzet fizikailag és lelkileg, szerettem volna segíteni nekik jobb kedvre derülni. Megosztottam a karnevál ötletét képzős látványtervező hallgatókkal, és igazából nem volt kérdés, hogy létrehozzuk-e. Egyből elkezdtünk rajta agyalni, hogy hogyan. Aztán szépen összeállt egy kis csapat mindenfelől, és egy hét alatt összeraktuk az eseményt.
Az elmúlt években kevés jele volt annak, hogy különböző intézmények egymással szolidárisak lettek volna – a szavak szintjén talán igen, de cselekvésekben már kevésbé. Most viszont azt látjuk, hogy az SZFE diákjait rengetegen támogatják, intézményekből, egyetemekről is. Mi változott?
SLM: Az SZFE-sek kulturált és kreatív ellenállása nagyon inspirálóan hat mindenkire. Emellett eddig nem volt szükség ilyen összefogásra. Most egy olyan, a rendszerváltás utáni történelmünkben még nem látott helyzet állt elő, ami mellett lehetetlen elhaladni. Úgy alakítják át az SZFE-t, hogy nem veszik figyelembe az oktatók és hallgatók véleményét. Olyan kuratóriumot állítottak fel a számukra, ami birtokolja az egyetem vezetésének összes jogkörét. Tehát lehetővé teszi az alapítványnak, mint fenntartónak, az önkényes irányítást akár szakmai kérdésekben is, aminek következtében sérül az autonómia. Értetlenül állunk a történések előtt és elfogadhatatlannak tartjuk azt a hozzáállást, hogy azok beleegyezése nélkül hoznak döntést, akikért az intézmény létrejött és akiket valójában érinteni fog a változás.
Az elmúlt hónap megmozdulásain az is látszik, hogy ezek másfajta demonstrációk, mint amilyenek az elmúlt években zajlottak. Alapvetően jókedvű, nem (csak) dühös események ezek, ahol sok látványos, szinte karneváli elemi is megjelenik. Mitől van ez? Egyszerűen azért, mert feltűnt egy új generáció, amely másképp demonstrál?
SLM: Hálásak vagyunk amiatt, hogy azt tanuljuk, amit szeretünk, ezért is szólalunk fel ebben a beszédmódban, így tudjuk magunkat a legjobban kifejezni. Ez a kifejezési eszköztár a szakmai tanulmányainkból ered, mivel alapvetően azt oktatják az egyetemen, hogy hogyan lehet egy üzenetet műalkotásba ágyazva a befogadóknak minél inkább érthetően átadni. Látványtervező hallgatóként például azzal, hogy tervezünk és megépítünk egy 25 méter hosszú óriásbábot, egyszerre reflektálunk egy helyzetre és egyszerre fejezzük ki elkötelezettségünket az összefogásra. Rendező hallgatókkal együtt dolgozva kitalálunk egy koncepciót, dramaturg hallgatók segítenek esztétikusan és helyesen megfogalmazni a gondolatainkat. Majd a megmozduláshoz csatlakoznak zenészek, zászlósok, színész hallgatók és még sokan mások. Így állunk ki mi a szabad oktatásért, egymásért, önmagunkért. Nem rombolni akarunk, nem Budapesten vagy a kulturális emlékeken szeretnénk revansot venni. De nem hagyjuk kérdések, kritikák nélkül az intézményhez nem méltó eljárási formákat, nem fogunk tovább hallgatni. Ezekre a rendkívüli békés demonstrációkra szeretettel várunk mindenkit, aki egyetért velünk. A támogatást pedig jó hangulattal viszonozzuk. Nem csak vonulunk, álldogálunk skandálunk, hanem énekelünk, táncolunk, mutatványozunk. És reméljük, hogy ezekkel a jelképes akciókkal a legtöbb ember figyelmét fel tudjuk kelteni.
Sokan találgatják, hogy az SZFE privatizációja után az MKE kerülhet sorra. Mit gondolsz erről, illetve milyen hangulatot érzékelsz ezzel kapcsolatban az egyetemen?
SLM: Igyekszünk felkészülni, tanulni mindabból, ami az SZFE-n, a MOME-n, a Corvinuson történt. Fontosnak tartjuk, hogy tisztán lássuk az oktatás helyzetét, ezért folyamatos tájékoztatást tartunk a hallgatók számára, nyílt és zárt fórumok formájában.
A rektori konferencia nagyon nagy csöndben van az egész SZFE üggyel, és egyáltalán az egyetemi autonómia hazai helyzetével kapcsolatban. Hogyan vélekedik erről a diákság szerinted – illetve van-e neked személyes véleményed erről?
SLM: Ez a kérdés sajnos a diákok körében is vegyes érzelmeket vált ki, így nehezen tudok megfogalmazni egy álláspontot.
Milyen kimenetele lehet annak, ami most zajlik?
SLM: Már most rengeteg pozitív fejleményt társíthatunk a lezajló eseményekhez. A hallgatói hálózatok kiépülése, a közös érdekképviseleti egységek megalakulása, a párbeszéd és kölcsönös segítség adás egyetemek között. Más kimenetelről egyelőre én nem tudok nyilatkozni. Mi azon leszünk, hogy az egyetemi intézmény alapelvei, polgárai ne sérüljenek.
Nyitókép: FreeDoc / Csoszó Gabriella