A világ egyre több jelentős múzeuma gondolkodik globális hálózat kiépítésén, aminek első ránézésre is számos pozitív hozadéka van; ezeket egy 2019-es írásunkban foglaltuk össze. A „földrajzi terjeszkedésben” a francia, amerikai és angol múzeumok járnak az élen, de hosszabb ideje elindult ezen az úton Szentpétervár két vezető múzeuma, az Ermitázs és az Állami Orosz Múzeum is. Az Ermitázsnak jelenleg egy belföldi (Kazany) és egy külföldi (Amszterdam) ún. szatellit-múzeuma van, de ez a szám volt már magasabb is, mert néhány évig a New York-i Solomon R. Guggenheim Alapítvánnyal közösen Las Vegas-ban is működtettek egy fiókintézményt. Utóbbi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ez azonban nem vette el a Néva-parti múzeum kedvét és tíz évvel ezelőtt Barcelona került célkeresztjébe.
A hasonló projektek vagy jelentős állami támogatással vagy magántőkéből – és sokszor a kettő kombinációjával – valósulnak meg; a barcelonai Ermitázs-projektet a Hermitage Museum Barcelona nevű társaság menedzseli, melyben a tőke 80%-át egy svájci-luxemburgi befektetési alap, a Varia, 20%-át pedig Valery Yarolaski orosz üzletember és Ujo Pallarès katalán építész közös cége, a Cultural Development Barcelona biztosítja. A projekt indítását az Ermitázs és a katalán kormány által aláírt 2012-es szándéknyilatkozat tette lehetővé; akkor úgy kalkuláltak, hogy az új múzeum átadására 2024-ben kerülhet sor. Az első évben 850 ezer, a későbbiekben a milliót jelentősen meghaladó látogatószámmal terveztek, abból kiindulva, hogy az intézmény gyorsan népszerűvé válik a helyiek körében és szinte kötelező program lesz a várost mindig nagy számban felkereső bel- és külföldi turisták számára. A múzeum tervezésére a neves, 2013-ban a Pritzker-díjjal is kitüntetett japán építészt, Toyo Itot kérték fel, aki főként szülőhazájában és más ázsiai országokban kap megrendeléseket, de többször dolgozott Európában is. Barcelona sem jelent ismeretlen terepet számára, néhány éve egy szálloda és egy irodaház épült meg tervei alapján Katalónia fővárosában. Az építkezés megkezdése azonban egyre csak halasztódott, főképp azért, mert a tervek jóváhagyásába és engedélyezésébe túl sok szinten túl sok intézménynek volt beleszólása. A tervek szerint az itteni Ermitázs a kikötő területén épülne fel, ami a központi állami, azaz madridi felügyelet alatt álló Kikötői Hatóság ellenőrzése alá tartozik. Bizonyos jogkörökkel ugyanakkor Barcelona városa rendelkezik. S miután 2021 májusában a kikötői hatóságok sokadik alkalommal is áldásukat adták a projektre, a barcelonai városvezetés, élén Ada Colau polgármesterrel újból elutasította azt, amivel, úgy tűnik, betelt a pohár.
A városnak alapvetően nem az épület terveivel volt baja – a komplexum ruhaszárító kötélre kiteregetett lepedőkre emlékeztető, vakítóan fehér homlokzatával jól illene a tengerparti környezetbe, és ami ma kiemelten fontos elvárás: a tervek megfelelnek a legmagasabb szintű környezetvédelmi követelményeknek is. Toyo Ito menet közben módosított is a terveken, figyelembe véve a városvezetés néhány kifogását. Ez azonban nem volt elég a helyi hatóságok támogatásának elnyeréséhez. Barcelona polgármestere egyrészt azt veszi rossz néven, hogy a Kikötői Hatóság a vele való egyeztetés nélkül bólintott rá a projektre, másrészt úgy látja, hogy a múzeum olyan helyen épülne meg, amely nem bírja el a múzeumlátogatók százezrei, vagy akár milliói által generált plusz forgalmat. Ráadásul a helyi adottságok miatt nincs is mód a közlekedési infrastruktúra jelentős fejlesztésére. A város ugyanakkor jelezte azt is, hogy elutasító döntése nem általában a múzeum létrehozása ellen irányul, pusztán annak helyszínét vétózza meg és kész arra, hogy megvizsgálja az esetleges új javaslatokat. Hivatalos indoklásukban nem szerepel, de a hírek szerint a barcelonai vezetőknek nem tetszett az sem, hogy a projekt menedzselésében nagy szerepet kapott egy befektetési alap és kétségeik voltak a kidolgozott pénzügyi modell életképessége felől is.
Menet közben felmerült egy olyan elképzelés is, miszerint az új épületet nemcsak az Ermitázs használná, hanem – új, kortárs és experimentális operák és más zeneművek bemutatására, második játszóhelyként – a város messze földön híres operaháza, a Liceu is, de vélhetően ez sem hangolta volna át a városvezetést, hiszen ezáltal csak tovább növekedett volna az infrastruktúra terhelése. De a kérdés nem is került napirendre, mert az operaház végül nem a múzeumi társbérlet, hanem Liceu Mar névvel egy önálló játszóhely mellett döntött, ugyancsak a tengerparton, egy korábban 3D moziként működő épületben.
A projektet menedzselő Hermitage Museum Barcelonánál végül elszakadt a cérna és bejelentették, hogy mostantól már nem a tervek realizálására , hanem a helyi hatóságokkal szemben indított perekre koncentrálják figyelmüket. A projekt ugyanis már eddig is jelentős költségeket emésztett fel, ami miatt kártérítést követelnek a várostól – ennek nagyságrendje akár a százmillió eurót is elérheti. Maga az Ermitázs közvetlenül nem érintett a bíróság előtti, akár nyolc évig is eltartó civakodásban, de úgy ítélik meg – joggal –, hogy nevük ilyen összefüggésben való állandó emlegetése imázskárokat okoz nekik, ezért várható, hogy hamarosan ők is hivatalosan lemondanak a barcelonai múzeumnyitásról. Feltehetően nem okoz majd gondot számukra új helyszínt találni a következő külföldi Ermitázshoz; a barcelonai nehézségekről értesülve a hírek szerint 23 spanyol város jelezte, hogy szívesen tárgyalna a múzeummal, mely időközben tucatnyi más országból is kapott megkereséseket.
MEGJEGYZÉS: Fenti írásunk azt megelőzően készült, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ez természetesen felgyorsíthatja a barcelonai projekt végleges elvetését és igen valószínűtlenné teszi azt is, hogy más városok jelenleg Barcelona helyébe lépnének. (A Szerk.)
